MiNap Online

Ismét meghirdeti az önkormányzat a Tavaszi szél elnevezésű, takarítási akciót. Nagyon hasznosak az ilyen közösségi kezdeményezések, fontosak azok az értékek, amelyekre felhívják a figyelmet. Tudjuk, milyen kort élünk. Ha sok különféle ember összesodródik valahogy, az még nem közösség. Közösséget csak értelmes, közös célok kovácsolhatnak, ezek híján jön a körülmagyarázott céltalanság, rosszabb esetben az extremitás, az önpusztítás.

A keretek persze változnak, de mindent el (azaz újra) kell kezdeni valahol. Régen az emberek összejöttek például a fonóban, kukoricafosztáskor, egyletekben, dalárdákban – mi most a szemetet szedjük. Ami szimbolikus, egyfajta kortünetnek is tekinthető, s alkalmat ad rá, hogy elgondolkodjunk egy-két dolgon.

Engem például azért (is) irritál a szemetelés, mert ezt nem lenne muszáj. Mármint elszenvedni. Nagyon sok természeti csapás ér minket egyébként is (alig hevertük ki a vizet, már itt vannak a tüzek) - a szemét viszont nem az, ezt mi termeljük.
Azaz hogy ők. Nemigen találni ugyanis olyan embert, aki beismerné, hogy ő szemetel. Aki – legalábbis szóban - ne rajongana a rendezett környezetért, s ne lenne elájulva mondjuk a skandináv városok tisztaságától, ahol rászólnak a járókelőre, ha eldob egy papír zsebkendőt. Illetve nem is dobja el, mert ők ott olyanok.

Mi meg itt ilyenek vagyunk. Azaz hogy ők. Mert persze mindig más a hibás. Más önti le teherautó-számra az építési törmeléket a műemlék-temetőben, másnak a neveletlen kölyke gyakorolja a karate-rúgásokat a belvárosi szemétgyűjtőkön, dobál célba sörösüveggel a felújított köztereken.

Az sem mellékes tényező, hogy az említett minta-országokban a legyalázott lakókörnyezet nem minősül kulturális, etnikai sajátosságnak. S nemigen szokás az emberi szabadságjogok közé sorolni, hogy egyesek lakótelepi erkélyen, lépcsőházakban válogathassák szét a liberalizált kukázás termékkollekcióját.

Azért meg tán hadat is üzennének arrafelé, ha meg mernék azt tenni velük, amit velünk tettek 2006-ban. Mint ismert, több ezer tonna szemetet hoztak ide Németországból, aminek egy részét, több éves huzavona után, tavaly sikerült valahogy visszaküldeni a feladónak. Hogy egyáltalán sor kerülhetett erre - és hogy könnyedén találtak hozzá hazai cinkosokat - jól mutatja, milyen lett a hírünk, milyen erkölcsi, morális állapotba került a mi nagy közösségünk.

Nem csak a köztereken, hanem a lelkekben is szükség van egy tisztító, tavaszi szélre. Vissza kell küldeni a feladónak minden szennyezést, amit - akár külföldről is – ránk akarnak zúdítani, mindenféle értelemben.

Meg kell találnunk közös céljainkat, ki kell állnunk az értékeinkért. Ez itt a mi otthonunk.

Szepesi Sándor