Ugrás a tartalomra

Április bolondja: de vajon ki volt az első?

Horváth Szabolcs
Utoljára módosítva
2020. április 01. szerda 11:23
Ha már beugratták ma valamilyen tréfával, akkor biztosan kíváncsi, honnan származik ez a szokás?

 

Valószínűleg mindenki volt már legalább egyszer áprilisi tréfa áldozata, vagy éppen elkövetője. Ezt szinte reflexszerűen csinálja mindenki, és csak kevesekben vetődik fel a kérdés: honnan is ered ez a tréfálkozás?
El kell szomorítanunk olvasóinkat, választ ugyanis nem tudunk adni erre a kérdésre. A történelmi források nem adnak egyértelmű magyarázatot erre a szokásra, de azért egy vázlatos képet mégis fel tudunk festeni.
Az egyik legrégebbi említése ennek a napnak a Római Birodalomban történt, amikor I. Constantinus császár helyett egy napig egy bolond uralkodott. Akad olyan történészi elmélet, amely szerint a szokás a középkori Franciaországból ered. Itt ugyanis az év április elsején kezdődött, mert nagyon közel esett a tavaszi napéjegyenlőséghez (március 20-21.). Sok helyen egyhetes ünnepet rendeztek, amelynek a vége április elsejére esett, és ezen a napon kisebb ajándékokat adtak egymásnak az emberek. Majd áthelyezték az újévet 1564-ben január elsejére és az ajándékozások kis tréfás meglepetésekké váltak. Sokan azonban nehezen álltak át az újításra, és ugyanúgy április 1-jén ünnepeltek – azok pedig, akik tudták, hogy már januárban kellene, gúnyt űztek azokból a bolondokból, akik lemaradtak a változásokról. Előbb-utóbb ez a szokás egész Európában elterjedt.
A 17. századból maradt fenn az a történet, amelynek helyszíne Franciaország volt. A börtönbe került lotaringiai herceg épp elsején próbált megszökni a rácsok mögül, ám egy cselédlány felismerte. Azonnal riasztotta az őrséget, a katonák azonban megnyugtatták a lányt: ők is tudják, hogy bolondok napja van. Nem sokkal később persze kiderült, hogy a herceg tényleg kereket oldott, de akkor már túl késő volt.
A kevésbé fantáziadús tudósok úgy vélték, hogy az időjárás ebben a hónapban kicsit bolondos, és a népszokás ehhez kapcsolódik. Akad olyan magyarázat, amely szerint a tréfálkozás a húsvéti passiójátékokból ered. Az elmélet hívei szerint az április 1-jei bolondozásnak lélektani hátteret is van: a beugratás nyomán támadt káröröm a hatalom és a nagyság érzését kelti a tréfacsinálóban. Az ember évente egyszer áthághatja a szigorú normákat, tudatosan és büntetlenül manipulálhat, miközben még örömet is szerez magának.
A sajtó megjelenése új távlatokat nyitott az ugratások előtt, és a brit lapokban már a 18. századtól szinte üzemszerűen űzték az április 1-jei tréfákat. Az egyik legendás történet szerint 1798-ban valamennyi londoni újságban nagy hirdetések jelentek meg arról az április 1-jén megtartandó óriási felvonulásról, amely a Westminster apátságba tartott. A szöveg szerint a menetben lesznek agg férfiak és nők, özvegyek és gyermekek, nős és elvált férfiak, férjes és elvált nők, mindenféle rendűek és rangúak. Az olvasóknak persze nem tűnt fel, hogy a megfogalmazás mindenkire vonatkozik és szép számmal össze is gyűltek. Ekkor azonban valaki elkiáltotta magát, hogy "április elseje!", és a tömeg nevetve szétoszlott. A múlt század elején egy francia lapban jelent meg egy cikk arról, hogy lebontják az Eiffel-tornyot és ócskavas kereskedők tömege gyűlt össze licitálni Párizs jelképére. A BBC 1957. április 1-jén a rendkívül bőséges svédországi spagetti-termésről adott hírt, ezután többen érdeklődtek arról, hogyan lehetne saját spagetti-fájuk.
Pontos magyarázatot tehát nem tudunk adni, ám ami biztos: ezen a napon ne bízzunk senkiben, különösen a legjobb barátainkban ne, hiszen ők biztosan készülnek valamilyen tréfával.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!