Ugrás a tartalomra

Az élettelen tárgyak túl unalmasak a 14 éves animációsnak

Király Csaba
Utoljára módosítva
2021. szeptember 29. szerda 20:37
Az idei Cinefest Otthonunk Miskolc-szekciójában felüdülés volt a mindössze 14 éves R. Nagy Zsombor animációs alkotása, amivel a fesztivál Miskolci Egyetemmel közös pályázatára nevezett. A sok bulivideó között megcsillanó egyediség második helyet és Miskolc város különdíját érte az ifjú filmesnek. A Miskolci Naplónak – egyebek mellett – motivációiról és terveiről mesélt.

A 17. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál a Miskolci Egyetemmel közösen pályázatot írt ki: a nevezők maximum másfél perces alkotásokon keresztül mutassák be az egyetemet, a hallgatói életet. Tulajdonképpen egy alulról érkező imázsfilmet kellett készíteni.

A pályaműveket az Otthonunk Miskolc szekcióban mutatták be a Cinefesten. A beérkezett kisfilmek nagy része a kordivatnak megfelelően dinamikusan összevágott, lassításokkal tarkított és piros Rockwellbe illő zenére montázsolt bulijelenetek válogatása volt. Ezekhez képest felüdülés volt minden más jellegű alkotás, köztük az ifjú R. Nagy Zsomboré, aki nem elég, hogy egy vicces-aranyos történetet vitt filmre, de ezt még animálva is tette.

R. Nagy Zsombor; Fotó: R. Nagy József

Ami nem éppen hétköznapi megoldás, főleg nem egy 14 éves, friss gimnazista fiatalembertől. Bár annyit azért tudni kell, hogy Zsombor édesapja a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékének oktatója, filmelméleti szakember, édesanyja pedig többszörös díjnyertes amatőr dokumentumfilmes. Ilyen háttérrel nem is csoda, hogy hősünk filmezni kezdett.

Predesztináció

Hét évesen, édesapja segítségével készítette el az első animációs filmjét. R. Nagy József mutatta meg neki, hogy „ha egymás mellé rakunk képeket, amik között kevés az eltérés, akkor az a képsorozat a lejátszásakor mozgásnak fog kinézni. Ezt nevezik stop motion technikának” – tanulunk az ifjú Jankovicstól.

Akkoriban látott Lego-animációs rövidfilmeket, amelyek inspirálták. Sokkal élettelibbek voltak a játékfigurák, ha még mozogtak is. Teljesen logikus. Ezután született meg az első filmje, amely a Titanic elsüllyedését dolgozta fel és közel félmilliós megtekintést ért el. Egyébként éppen azért választotta az animáció műfaját, mert ezzel élettelen tárgyakat tud életre kelteni. „Megmozdíthatok bármit, ami egyébként örökké csak állna mozdulatlanul” – magyarázza.

A témái azóta az energiatakarékosságtól kezdve, fizikai kísérleten át, médiatáborban készített élőszereplős horrorfilmen keresztül egészen a pixillációs, élő emberek fényképeiből animált filmekig terjedt.

Szegény Lego-embert nem hagyják csónakázni :(

Aztán jött az Otthonunk Miskolc-pályázat, amin nemes egyszerűséggel azért indult el, mert a járvány ideje alatt nem tudott forgatni és hiányzott neki az alkotás. Így született meg a szerencsétlen Lego-figura története, aki az ME főépületi szökőkútban szeretne csónakázni, azonban a gonosz végzős egyetemisták beugranak mellé és megzavarják. A többiért érdemes megnézni a díjnyertes alkotást.

Arra egyáltalán nem számított, hogy az ötletét értékelni is fogják. Úgy fogalmaz, hogy örült az elismerésnek, ami szerinte „annak is köszönhető, hogy más stílusú filmet készítettem, mint a többiek. Ők a valóságot filmezték: az egyetem szépségeit és az egyetemi életet”.

Inkább a háttérmunka izgatja

Nem meglepő módon a filmezés is szerepel a jövőtervek között. A Zrínyi Ilona Gimnázium mozgókép-és médiatagozatán tanul és inkább a vágói vagy operatőri pálya izgatja. Majd gyorsan korrigál: „Valószínűleg vágó, mert az utómunka jobban érdekel. Izgatnak az új informatikai megoldások, a digitális trükkök. Az operatőr munkája gyakran nehéz. A nyár végén repülőnapon voltunk és ott láttam, hogy egész nap egy állvány tetején álltak, pedig esett az eső is, utána meg a nap sütötte őket”.

Az Otthonunk Miskolc-szekció díjazottjai; Fotó: Horváth Csongor

Érdekes, hogy amikor éppen csak élvezi a filmművészet alkotásait, akkor nem az animáció az első választása. Szegény gyermek rossz korba született – de legalább a múltban megtalálja a kedvére valót –, ugyanis a fekete humor kedvelőjeként a Monty Python-filmeket szereti, emellett lenyűgözik a II. világháború tengeri eseményeit megörökítő remekművek. Külön kiemeli az 1981-es Das Boot című német klasszikust, amit a téma egyik legjobb filmjének nevez. „Nekem fontos, hogy a történet igazinak tűnjön, ne meseszerű legyen” – teszi hozzá.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!