A kutatók 2016 januárja és 2018 februárja között gyűjtöttek vízmintákat arról a környékről, ahol ezek az állatok előszeretettel táplálkoznak. Egy apró szemű hálót kihúzva szimulálták, ahogy a két faj kitátott szájjal, lassan úszva szívja magába a planktonokat.
A hálóban felfogott műanyag törmeléket elemezve a kutatók kiszámolták, átlagban mennyi juthat belőlük az állatok szervezetébe a táplálkozáskor.
A számítások alapján az esős évszakban, mely novembertől márciusig tart, az állatok akár 63 műanyag darabkát is lenyelhetnek óránként. Ez a szám a száraz évszakban mindössze négyre esik vissza.
Hogy feltevésüket igazolják, a kutatók búvárokkal is együttműködtek, akik a ráják ürülékét és felöklendezett táplálékát gyűjtötték be, hogy ezt is ellenőrizni tudják. Míg az elsőben átlagosan 26 darab műanyag törmeléket, a másodikban 66 darabot találtak.
A tanulmány készítői elmondták, hogy ezek a szennyeződések zavart kelthetnek a halak endokrin rendszerében, amely a növekedésért és a szaporodásért a felelős, erre pedig különösen oda kell figyelni, hiszen két veszélyeztetett fajról van szó. A tanulmány a Frontiers in Marine Science folyóiratban jelent meg.