1

A víz magasságát a Miskolci Nemzeti Színház és a Megyeháza falán tábla jelzi. Ma a Szent Anna templom melletti árvízi emlékműnél koszorúzással emlékeztek az elhunytakra.

Az egykori krónikák szerint 1878. augusztus 30-án este heves zivatarok érték el Miskolcot. Másnap hajnalra a Szinva és a Pece kilépett medréből. Egyes helyeken csaknem 6 méteres volt a víz. A belváros épületeinek nagy része összedőlt, vagy károsodott és az árvíz négyszáz ember életét is követelte.

„Csaknem háromszázan vesztették életüket, és a város lakóházainak mintegy fele megsemmisült” – mondta Nagy Réka polgármesteri biztos. Mint mondta, ránk, utódokra hárul a feladat, hogy a múltat méltó módon kezeljük. A polgármesteri biztos arról is szólt, hogy városunknak önerőből kellett helyreállítani a károkat.

141 év után is itt állunk és emlékezünk – fogalmazott Szolyák Péter, a Herman Ottó Múzeum megbízott igazgatója. Az árvíz kialakulásában döntő szerepe volt annak, hogy a városon keresztülfolyó patakok fölött malomgátak, ólak, istállók, szemétdombok íveltek át, ami beszűkítette a víz mozgásterét és lelassította a megemelkedett ár mozgását, lehetőséget adva nagyobb víztömeg felduzzadására.

„2972 épület volt az akkor 24 ezer lakosú Miskolcon, amiből 2185 épület erősen megrongálódott, csaknem 700 pedig teljesen lakhatatlanná volt. 277 ember veszett oda, és ha a környező településeket is beleszámoljuk, akkor ez a szám elérte a 400-at is. A kár 1 millió 700 ezer arany forintnál is több volt. Miskolcnak pedig önerőből kellett a munka jelentős részét befejeznie: 1879 márciusára sikerült eltakarítani a romokat.” – emelte ki a múzeum megbízott igazgatója.