Ugrás a tartalomra

„Ez mind Miskolc, ezek mind mi vagyunk”

minap.hu
Utoljára módosítva
2020. május 11. hétfő 21:18
Ma ünnep van Miskolcon, a város ünnepe. Ma Miskolcot ünnepeljük. És persze az itt élő embereket: önöket, minket, egymást, mindannyiunkat. Hiszen minden várost a lakói teszik azzá, ami – fogalmazott Város napi köszöntőjében Veres Pál polgármester.

„Miskolc erős, büszke város. Az volt, és az is marad. Annyi mindent átvészeltünk már, annyi mindent túléltünk. Kitartással, makacs eltökéltséggel, ha kellett, fogunkat összeszorítva, de egyenes derékkal és tisztességgel.”

– Háborúkat, világégéseket, forradalmakat, tűzvészeket és gyilkos árvizeket, kolerajárványt, ipari összeomlást, rendszereket és változásokat. Nem volt könnyű, mi mégis, most is itt vagyunk. Szeretett hazánk hányattatott sorsú, északi szegletében, itthon, Miskolcon – mondta Veres Pál. – Azért vagyunk még mindig itt, mert mi, miskolciak, együtt erősek vagyunk. És még erősebbek leszünk, ha ez a mostani sorscsapás is véget ér. Ha elvonul a vész, ha már nem kell majd a vírustól tartanunk. Tartanunk, és nem félnünk.

Veres Pál polgármester: ez a mai nap Miskolc napja, szeretett városunké

Együtt, egyetértésben

„Mert nem félünk most sem, ezt látni, érezni a város utcáin, terein járva. Félelem helyett megfontolt óvatosság járja át a szívünket, és bár most még másfél-két méteres távolságot vagyunk kénytelenek tartani egymástól, és arcunkon a baráti mosolyt védőmaszk rejti, tudjuk, hogy nemsokára túl leszünk ezen is.”

– Ez a mai nap Miskolc napja, szeretett városunké. Azé a helyé, ahol mi minden padot, minden fát, minden lépcsőt és kockakövet ismerünk. Az otthonunké. A Lillafüredi függőkertben az Óda sorait búgja a szél, az avasi fák között Szabó Lőrinc-versszakok susognak. A színházban Déryné és Latabár Endre emlékezete, a sötétkapunál Rákóczié, Feledy Gyula, Szalay Lajos, és a Vasgyárban pedig talán még most is ott visszhangzik alig hallhatóan néhány elfeledett rockzenei akkord – mondta a városvezető.

Ez mind Miskolc. Ezek mind mi vagyunk

A Deszkatemplom és az Avasi kilátó, a Digép és a Diósgyőri vár, az ország első egészalakos Kossuth szobra az Erzsébet téren. Az avasi templom és a zsinagóga, a harangjáték és a villamos csengetése, a Szinva-part és a Hejő-liget. 

– Ezek vagyunk mi, miskolciak. Sokfélék, mégis valahogy nagyon is egyformák. Így, együtt, kerek egész – tette hozzá. – Így ünneplünk most is. Együtt, mindannyian. Még ha ez az ünnep most más is, mint az eddigiek. Másfél-két méter talán elég ahhoz, hogy megakadályozza a vírus terjedését, de egészen biztosan kevés ahhoz, hogy elválasszon minket, miskolciakat egymástól.

Ünnepeljünk most mégis így, ebből a kényszerű távolságból. De csak azért, hogy minél hamarabb újra megszoríthassuk egymás kezét, nyílt, őszinte barátsággal. És megölelhessük egymást tiszta, szívből jövő szeretettel. És végre együtt, egymás mellett, összekapaszkodva ünnepelhessük azt, ami kitéphetetlenül ott van mindannyiunk szívében és lelkében. Az otthonunkat, Miskolcot. Boldog városnapot Miskolc, boldog ünnepet miskolciak – zárta köszöntőjét Veres Pál.


Idén a koronavírus-járvány miatt másképp ünnepeljük Miskolc város napját. Harmincnyolc kitüntetéssel ismerte el a város emberek és szervezetek kiemelkedő munkáját, és egy tagját díjazta a BOKIK. Itt a Díszpolgári kitüntető, és a Pro Urbe kitüntető címet kapó miskolciakat mutatjuk be.

Értő segítség gyerekeknek, időseknek, rászorulóknak

Először érezni kell a gyerekeket, aztán érteni, és csak utána lehet megérteni. Ezt mondja Dr. Dobos László, aki évtizedeken át volt a Miskolci Gyermekváros igazgatója, az utóbbi húsz évben pedig az időskorú embereket szolgálja, emellett nevéhez fűződik számos olyan intézmény alapítása is a városban, amely nehézsorsú, hátrányos helyzetű embereket segít. Életműve és munkássága elismeréseként Miskolc városa Díszpolgári kitüntető címet adományozott neki.

Dr. Dobos László Egerben született 1938-ban, fiatalon került Miskolcra. Gyógytornászként tevékenykedett 1957-63 között, később gyógypedagógiai általános iskolai tanár lett. A város Művelődési Osztályán gyermek- és ifjúságvédelmi főelőadóként is dolgozott. 1971-ben doktorált. Harminchárom évesen felkérték a Miskolci Gyermekváros igazgatói feladatainak ellátására. Kimagasló szakmai munkájának és elhivatottságának eredményeként az 1980-as években Országos Módszertani Központtá vált az általa irányított intézmény.

Menedzserképző iskolát végzett, pszichopedagógusi végzettséggel is rendelkezik és szakmai nemzetközi tanulmányutak tapasztalatai által gazdasági szempontok szerint is megtanulta menedzselni az intézményt, amelyet harminc éven át vezetett.

– Olyan családban nőttem fel, ahol természetes volt, hogy segítünk egymásnak, hiszen édesanyámék kilencen, édesapámék pedig hatan voltak testvérek. Nagyon szeretem a gyerekeket. Azt gondolom, hogy először érezni kell őket, aztán érteni, és csak utána lehet megérteni az egyént, a gyermeket. Életem során nem véletlenül kerültek közel hozzám, és főleg hátrányos helyzetű vagy éppen sérült kicsik, akiknek mindig öröm volt segíteni. Az értelmi fogyatékos gyerekeket nagyon szerettem és tiszteltem, hiszen ők csodálatosak. Fontos volt még közel kerülni a döntéshozókhoz is, hogy - célom érdekében - megértessem velük, ezeknek a gyerekeknek is szükségük van óvodára, iskolára, speciális ellátásokra.

Az igazgatói feladatok végzése mellett számos más területen is kapcsolódik Miskolchoz. Segítségével jött létre 1990-ben a Napfényt az Életnek Alapítvány, amely mára már fenntartja a város meghatározó, hajléktalanokat segítő intézményét. 1991-ben nagy erővel kapcsolódott be a Miskolci Drogambulancia létrehozását célzó alapítvány munkájába. Autodidakta módon elsajátította az addiktológiai alapismereteket, rálátása lett erre a területre is. Mind a mai napig segíti a Drogambulancia Alapítványt és jogi segítséget nyújt a hozzájuk forduló fiataloknak, családoknak.

A Miskolci Egyetem rektora 2000-ben felkérte az észak-magyarországi kihelyezett gyógypedagógus képzés megszervezésére. Emellett bekapcsolódott az egyetem felnőttképzésének mindennapi gyakorlatába. Az intézmény támogatásával külföldön is tanulmányozhatta ennek a típusú oktatásnak a tartalmi, szervezeti, és módszertani kereteit. Sokféle tapasztalatot szerzett, így felhasználva a francia, a német, a finn, az angol és a holland minták legjobban honosítható módszereit, megkezdte a kurzusok szervezését a Miskolci Egyetem Felnőttképzési Regionális Központjában, kimondottan az időskorúak számára. A korábban megszerzett és összegyűjtött ismeretanyag mentén elindulva 2010-ben létrehozta a „Harmadik Kor Egyeteme Miskolc Alapítványt”.

– Miután a külföldi országokban belekóstoltam a felnőttoktatásba, úgy éreztem, hogy a magyar idősek számára is biztosítani kell a képzés és oktatás lehetőségét. Egy rövid ideig tartó, enyhe ellenállás után egyre több idős ember látta, hogy társaik élvezik a tanulást és egymás társaságát, végül egyre többen bekapcsolódtak a közösségekbe. Napjainkban rendkívül népszerűek a Szépkorúak Akadémiái és a különböző szabadegyetemek. Az élettartam meghosszabbodásának köszönhetően lassan a negyedik kor akadémiájával is foglalkozom. 

Aktivitásának köszönhetően 2011-től rendszeresen megrendezik a Miskolci Nemzetközi Gerontológiai Szimpóziumot. A „Játsszunk együtt, Nagyi” program az Európai Uniós "jó gyakorlatok" kezdeményezések adatbázisában is helyet kapott, ezzel Miskolc hírnevét öregbítve. 2016-ban – az országban elsőként – kezdeményezte a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Bizottságán belül a Társadalom- és Humántudományi Gerontológia(i) Munkabizottság létrehozását, amely 2017-ben kezdte meg működését. A szervezet első konferenciáját még ebben az évben megtartotta „Az időskornak van jövője” szlogennel. A bizottság titkáraként szintén a város hírnevét, tudományos elismertségét növeli. Kezdeményezésére, a minőségi időskor megélését képviselő Ageing Kreatív Klubok is létrejöttek Miskolcon.

Bűnmegelőzési előadásokkal fejleszti miskolci és vidéki diákok szemléletét a B.-A.-Z. Megyei Bűnmegelőzési Alapítvány kuratóriumának volt elnökeként.

Korán nősült, első házasságából két lánya született, ma már négy unokája van, második házasságában feleségével pedig huszonhét éve él együtt boldog házasságban. Felesége, Csilla lánya és Gergő unokája nagy segítsége és támogatója munkájában, melyet mindig csapatban végzett, végez.

– Ezzel a díjjal úgy érzem, hogy a szociális szakma, ezen belül többek között a fogyatékosságügy, a gyermekvédelem és az idősügy kap velem együtt elismerést. 

Dr. Dobos László munkásságával és elhivatottságával több mint hat évtizede tevékenyen részt vesz Miskolc szakmai és tudományos életében. Jelentősen hozzájárult a különböző szakterületek szakemberellátásának fejlesztéséhez is. Az általa létrehozott egészségügyi, fogyatékosságügyi, gyermekvédelmi és szociális programok a város és lakói érdemeit, tudását bővítették. Az „élethosszig tartó tanulás” és az „értő segítség” egész szakmai és tudományos életét végigkíséri.


„Földrajz az egész világ”

A Budai-hegységnél is szebbnek tartja Miskolc „tüdejét”, a Bükköt dr. Hevesi Attila. A hetvenes évei végén járó egyetemi oktató még tavaly is vezetett terepgyakorlatot. Gyakran tapasztalja, hogy a miskolciak is mennyire rácsodálkoznak a Bükk (rejtett) szépségeire. A középiskolai és egyetemi oktatás jelentős kortárs alakja, munkássága immár 55 éve szorosan kötődik a városhoz, emellett jelentős tudományos tevékenysége is. Idén a város díszpolgárává választották.

– Mindig buzdítom a tanítványaimat, hogy készítsenek fényképeket a terepgyakorlat során. Nemcsak az emlék megőrzése miatt kérem ezt: azt szeretném, ha másoknak is megmutatnák, mennyire szép a környezetünk – mondja a Tanárúr, aki 1941-ben született Budapesten.

Természet iránti szeretete hamar megmutatkozott, így került tanulmányai elvégzése után a Földes Ferenc Gimnáziumba, ahol földrajz-biológia szakos oktatóként az iskola „legendás” tanárává vált. Ekkor, miskolci évei alatt kezdte el kutatni a Bükköt, ami természetföldrajzi érdeklődését évtizedekre meghatározta. Tanítványai, osztályának diákjai mind a mai napig szeretik és tisztelik, rendszeresen tartják vele a kapcsolatot.

A Bükk természetföldrajzának, karsztjának egyik legjelentősebb, szakirodalmi műveivel megkerülhetetlen kutatója. – Mindig igyekeztem élvezetesen magyarázni, legyen szó előadásról, vagy egy útikönyvről. Ehhez azonban nagyon-nagyon jól kell ismerni és használni az anyanyelvünket. Az anyanyelv élőlény; ha gondozzuk, ápoljuk, akkor rájövünk, mennyivel izgalmasabban, magunkat jobban kifejezve lehet beszélni bármiről.

Az általa szerkesztett és jórészt írt Bükk útikönyv a nemzeti park alapításának évében, 1977-ben jelent meg, amit a kirándulók, honismerettel foglalkozó laikusok talán máig legtöbben ismernek.

Miskolc és a Bükk bemutatásában sokat segítenek a mai napig írt, szerkesztett írásai, megtartott tudományos és népszerűsítő előadásai. – Környezetünk, a Bükk megismeréséhez persze olvasni kell Jókaitól, Krúdytól, Mikszáthtól is. Nagyon szépen írtak erről a tájról. Szerintem létezik szépen megírt, érthető, magyar tudományos szaknyelv – teszi hozzá.

Dr. Hevesi Attila természetvédelmi ismeretterjesztő munkája is jelentős. Egyik „fő” szerzője a 2002-ben megjelent: „A Bükki Nemzeti Park – Hegyek, erdők, emberek” című monográfiának, amelyben a hegység máig legteljesebb földrajzi, felszínfejlődési, felszínalaktani jellemzését, karsztformakincsének leírását adta. Napjainkban részt vesz a Bükkvidék Geopark megalapozó dokumentációjának földrajzi, földtani fejezeteinek megírásában. A miskolci kötődésű tudósok – így Herman Ottó, Hunfalvy János, Vályi András – pályaképének feltárásában, bemutatásában számos írásával, előadásával vett és vesz részt.

– Talán elcsépelt, de tartom: Miskolc „tüdeje” a Bükk. A főváros kapcsán ezt a Budai-hegységre szokták ezt mondani, de a Bükk sokkal nagyobb „tüdő”, sokkal szebb, sokkal változatosabb. Két gyönyörű városnak, Egernek és Miskolcnak ad levegőt. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez az ország legnagyobb átlagos magasságú hegysége, ami tele van csodálatosan szép vízesésekkel, barlangokkal, töbrökkel, sziklaalakzatokkal, elég csak az Ablakos-kőt említeni.

1990-től négy éven keresztül volt a Miskolci Bölcsész Egyesület Földrajz-Környezettan Tanszékének alapító tanszékvezetője, majd 1993-tól a Miskolci Egyetem Földrajz-Környezettan Tanszékének tanára mindmáig, nyugdíjazását követően is. Az egyetemen folyó földrajzképzés alapító és meghatározó személyisége, intézeti tanártársainak többsége a tanítványa volt. Nemzedékeket oktatott és oktat, a Bükk-hegységet vizsgáló terepgyakorlatai révén hallgatók és érdeklődők százai járták és járják a Bükköt, s a Kárpát-medence és a Kárpátok tájait, s néhányszázan Szicíliába, az Etnára is fölmásztak vele.

– A terepgyakorlatok során a fiatalok sokszor rácsodálkoznak, akár a miskolciak is, hogy „itt ilyen helyek is vannak”: Udvarkő szakadéktöbre, a Kapu-bérc Mályinka felé, a Három-kő, utóbbit talán többen ismerik. Fényképeken ezeket meg lehet mutatni, de az az igazi, amikor odagyalogolunk. Egy kicsit még kapaszkodni is kell, talán még panaszkodik is valaki miatta – de aztán egyszerre csak kitárul előtte a Bükk! Na, ezekért megéri kitartani!

2000-től elnöke a Magyar Földrajzi Társaság Borsodi Osztályának, amely a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Bizottságának székházában rendszeresen szervez előadásokat, néhány esetben ő az előadó.

– Mit érzek, amikor kimegyek a Bükkbe? Kettős: egyrészt az jut eszembe, hogy most már 79 évesen nem úgy mozgok, mint akár 20 évvel ezelőtt. De még tavaly ősszel is elvittem a hallgatóimat szakadó esőben, mások mellett megmutattam nekik a csipkéskúti ménest. Shakespeare után szabadon ugyanis azt szoktam mondani, hogy földrajz az egész világ. Nagyon fontos a közvetlen megismerés olyan tanárokkal, mint nekem is voltak; akik helyben mindent megmutattak: kőzeteket, növényeket, állatokat, hegyet, de egy ménest, egy kolostort is akár. A földrajzban ez mind előjön!


A kereskedelem az élete, a szenvedélye

„Mindig a vásárlónak van igaza.” Ezt vallja Papczun Ernő Ferenc, a Búza téri Árucsarnok nyugalmazott boltvezetője. A kereskedelemben eltöltött több évtizedes tevékenysége és a miskolci közéletben betöltött szerepe elismeréseként Pro Urbe kitüntető címet kapott a várostól.

Papczun Ernő Ferenc Gesztelyben született 1949-ben. Iskolai tanulmányait követően 1963-ban helyezkedett el az Országos Csemege Kereskedelmi Vállalat egyik boltjánál próbaidősként. A szükséges iskolákat elvégezte, miközben megismerkedett a kereskedelem fortélyaival. Tizenkilenc évesen már boltvezető-helyettes lett, később több üzletet is irányított. Az avasi Platán ABC-t is ő nyitotta meg 1979-ben, itt ismerte meg feleségét, akivel egy lányuk és egy fiuk született.

A miskolci Árucsarnok irányítását 1998-ban vette át, aminek árukészlete mára már nyolcvan százalékban magyar termelőtől származnak. Ötvenhat és félesztendős szolgálat után 2020 februárjában köszönt el az iparágtól, nyugdíjba vonult. – Az irodám ugyanúgy van azóta is. Mióta eljöttem, nincs olyan nap, hogy ne mennék be a „munkahelyemre”. Van bent egy akváriumom, én etetem a halakat. Körbemegyek a bolton, ugyanúgy, mint korábban. Minden reggel az volt az első, hogy a köpenyemben végigsétáltam a polcok között. Aki az utódom lett, tizenöt évig a helyettesem volt, most reggelente beszélgetünk.

Személye szimbolikus alakja a miskolci közéletnek, aktív társadalmi életet is él. A Történelmi Vitézi Rend miskolci civil szervezetének tagja. – Édesapám hagyományozta rám ezt. Részt vett a második doni áttörésen, ahol súlyos géppuskatalálat érte, később kitüntették vitézi éremmel. Édesapám emlékén túl szeretek összejárni a társasággal.

Rendszeresen szurkol a diósgyőriek kosárlabda és labdarúgó csapatának, a DVTK a kedvenc klubja. A sportegyesület piros-fehér logójával fémjelzett termék árusításával is foglalkozik az Árucsarnok. Sport iránti szeretete mellett szorgalmasan gyűjti a kereskedelemmel kapcsolatos ereklyéket, szobája kész múzeum, van benne bekeretezett számla, kurblis pénztárgép és régi kávépörkölő is.

Papczun Ernő Ferencnek a kereskedés nemcsak a szakmája, hanem a szenvedélye, hobbija is egyben. Az igazi kereskedők közé tartozik, akinek mindig van egy-két kedves szava a vevőkhöz. Hirdeti, hogy mindig a vásárlónak van igaza.  – Tizenöt deka parizeren nem múlhat a bolt becsülete, nekünk pedig legfontosabb a vevő, akit szeretnénk, ha másnap is hozzánk jönne vásárolni, ráadásul örömmel, mert mi rendeztük a panaszát – fogalmazta meg hitvallását.


„Miskolcisága” családi örökség

Soha nem bánta meg, hogy hazatért szülővárosába, és bízik a megyeszékhely további fejlődésében. Pfliegler Péter Miskolc fejlődésének elősegítéséért, a város kapcsolatainak erősítéséért, az egyetem és az önkormányzat közötti együttműködés fejlesztéséért kapja a Pro Urbe kitüntető címet.

Tősgyökeres miskolci lokálpatriótaként a történelmi Avas az egyik legkedvesebb hely számára a városban. – Sok szép emlék fűz a pincesorhoz, már gyerekként is nagyon szívesen jártunk fel oda édesapámmal és testvéreimmel. De nagyon szeretem a diósgyőri várat és környezetét is. Véleményem szerint a Vár utcát a világ bármely nagyvárosában megcsodálnák.

A Palóczy utcai általános iskola után a Földes Ferenc Gimnáziumban tanult, majd diplomáját külkereskedelmi szaküzemgazdász szakon szerezte meg Budapesten. Szakmai tapasztalatokra előbb külkereskedelmi üzletkötőként tett szert előbb, majd több vállalatnál dolgozott, mint kereskedelmi igazgató. – Közel 10 év után jöttem vissza szülővárosomba. Éltem és dolgoztam fővárosunkban és Bécsben is, de sosem bántam meg a hazatérést, hiszen látható: Miskolc él, fejlődik.

Szakmai továbbképzéseken igyekezett közben tudását gyarapítani: tanult területfejlesztési projektmenedzsmentet, és részt vett az Ernst and Young, illetve a Nemzetközi Bankárképző Központ tanfolyamain. Tárgyalási szintű angol és német nyelvtudásának is köszönhető, hogy előbb a megyei kereskedelmi és iparkamara külkapcsolati referenseként, majd a város nemzetközi kapcsolatokért felelős referenseként dolgozott. 2004-2010. között az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség projektmenedzsere volt. Innen kérték fel a város alpolgármesteri tisztségére. A gazdasági kapcsolatok és turizmus fejlesztéséért felelt, tartotta a kapcsolatot a befektetőkkel, valamint erősítette a nemzetközi együttműködéseket. Munkája során kiemelt figyelmet fordított arra, hogy erősítse a Miskolci Egyetem és az önkormányzat kapcsolatát.

– A „miskolciságom” családi örökség. Már egész gyerekkoromtól átéltem, megéltem, hogy a közjóért tenni kell. Édesapám város- és megyehatáron túl is elismert orvos volt, egy rendkívüli egyéniség. Nagyapám neve szintén sokak számára lehet ismerős, hiszen ő hozta létre és vezette egy ideig az I. világháborúban a Sajó-parti kolerakórházat – teszi hozzá.

– Bízom abban, hogy Miskolc fejlődése töretlen marad, zöld és okos várossá válik, hiszen gondolnunk kell a jövő generációkra. Ehhez pedig elengedhetetlen a környezet óvása – emeli ki.

Az elismerés kapcsán úgy fogalmaz: „végtelen nagy örömmel és büszkeséggel tölt el, hatalmas jelentőségű ez az elismerés számomra”. – Köszönöm az erre a megtisztelő címre engem jelölőknek, szülővárosomnak, Miskolcnak, hogy megkaphattam ezt az elismerést – fogalmaz Pfliegler Péter.


Egy gimnázium Diósgyőrben

Mindig a Diósgyőri Gimnázium érdekeit néztem, úgy tekintettem a minket körülvevő gazdasági, kulturális és civil életre, hogy erősíteni tudjam a városrész központjában lévő intézményt – mondja Péter Barnabás igazgató. Több mint négy évtizedes pedagógusi, iskolavezetői és közéleti munkássága méltóvá teszi a Pro Urbe kitüntető címre.

– Az egyik legnagyobb stabilitást az adja a gimnázium számára, hogy sok egykori diákunk után gyermekeik, majd unokáik is hozzánk jelentkeznek – emeli ki az iskolavezető, aki immár 39. éve az oktatási intézmény munkatársa. Péter Barnabás 1978-ban szerezte meg a kémia-fizika szakos középiskolai tanári diplomáját, Diósgyőrben, a Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Szakközépiskolában kezdett el tanítani. Pályája elején, éveken át vezette a városi kémia versenyszakkört.

– Nagy kedvvel törődtem a tehetséges diákokkal, akikből mérnökök, fizikusok, orvosok, tanárok lettek, sokakkal a mai napig tartom a kapcsolatot. Úgy érzem, nagyon jó, sőt baráti viszonyt ápoltam velük. És a sporton keresztül is sokakkal kerültem közös nevezőre. Mindig őszintén kíváncsi voltam a felkészülésükre, eredményeikre, de a menedzselésükbe az is beletartozott, hogy a problémáikkal is bátran fordulhattak hozzám – mondja.

1993-tól tanulmányi igazgató-helyettesi beosztásban dolgozott, az igazgatói posztot 1995. óta tölti be. Az elmúlt 25 év során öt ciklus alatt számos külső és belső változás történt: átalakult, bővült a képzési struktúra, az iskolát is átépítették. Szerepvállalásáért 2007-ben „Miniszteri Elismerő Oklevél” kitüntetésben részesült.

– Mindig az intézmény állt a munkám középpontjában. Diósgyőrben közel annyi ember él, mint Egerben. Megérdemli, hogy legyen egy olyan gimnáziuma, ami elsősorban, de nem kizárólag az itt lakó diákokat szolgálja. S hogy mivel? Gyönyörű a természeti környezet, az iskola jól felszerelt, versenyképes szaktudást biztosít, közel a lakóhelyhez. A diósgyőri városrészt szolgálni – ez vezetett már tanárként, és aztán iskolavezetőként is – hangsúlyozza Péter Barnabás, hozzátéve: a városrész cégeivel, kulturális intézményeivel és civil szervezeteivel is szorosan együttműködik.

A tanítás, majd a vezetői feladatok mellett folyamatosan képezte magát, bővítette ismereteit. Szaktanárként bekapcsolódott egy Magyarországon új képzési forma meghonosításába, a program elsősorban hátrányos helyzetű személyeknek nyújt tanulási lehetőséget. Miskolc közéletében is évtizedek óta aktívan részt vesz, elég csak a Városszépítő Egyesületben végzett munkáját kiemelni.

További hírek

Olvasnivaló

Programok