Sáfrány Gy. József ügyvéd lassan harminc éve gyűjti a képeslapokat. Gyűjteménye elsősorban Miskolcra fókuszál, a városunkról közel 2500 darab lappal rendelkezik, de vannak képeslapjai Kassáról, sőt a második világháború alatt, a bécsi döntések értelmében visszatért magyar városokról is.

Miskolcot még tinédzserként szerette meg, akkor, amikor megkezdte középiskolai tanulmányait a Herman Ottó Gimnáziumban. Mint mondja, akkor egyből megtetszettek a város régi épületei, a polgári hangulat. Nem meglepő, hogy pécsi jogi tanulmányainak befejeztével visszatért a borsodi megyeszékhelyre, itt telepedett le és kezdett el dolgozni. Sáfrány Gy. József és családja ma is Miskolcon él.

– Jelentős gyűjteményem van a városról, Hejőcsabáról, a Kenderföldről vagyis a mai Kilián-városrészről, de vannak lillafüredi, tapolcai, diósgyőri, ómassai lapok, mint ahogy a diósgyőri várat vagy a százéves kisvasutat bemutatóak is. Természetesen a régi, polgári hangulatú belvárost ábrázoló miskolci képeslapom is rengeteg van – teszi hozzá az ügyvéd.

Az egyik legrégebbi lap az Erzsébet teret ábrázolja még a Kossuth szobor nélkül, ami azt jelenti, hogy a felvétel még mindenképpen 1896 előtt készülhetett.

Az ismert ügyvéd a Miskolci Napló érdeklődésére elmondta, nem csupán a képeslapokat gyűjti, hanem a régiségeket általában. A régi tárgyakhoz való vonzódása talán annak is köszönhető – teszi hozzá –, hogy Sajókazán egy öreg polgári kúriában ilyen régiségek között nőtt fel.

- Ebből kifolyólag nem is kizárólag a képeslapokat gyűjtöm, hanem a régiségeket általában. Gyűjteményemben több százéves okiratok, újságok, folyóiratok, sőt újabban antik karórák is szerepelnek – meséli.   

Jelentős gyűjtemény

Képeslapgyűjteményére viszont a szakmán belül is felfigyeltek, ezt mutatja, hogy a miskolci bíróság épületét ábrázoló képeslapjainak nagyított változatai díszítik a Miskolci Törvényszék Dózsa György utcai épületének falait is. A felvételek némelyikével már olvasóink is találkozhattak. A Miskolci Naplóban először 2011 márciusában indult el az „Akkor és most…” rovat, előbb Gyurkó Péter, később, egészen 2015-ös megszűnéséig Sáfrány Gy. József képeslapjait vonultatta fel.  

A rovat most – tulajdonképpen közkívánatra – újraindult, beszélgetésünk is az első adag kép válogatásakor készült. Az ügyvéd javaslatára a következő időszakban városrészenként járjuk majd be a régi, polgári Miskolcot. A Széchenyi utcával és épületeivel kezdtünk az elmúlt héten.

– Egy gyűjtőnek minden képeslap érdekes, hiszen mindegyik egy-egy picike szelete a történelemnek. Ha az újságban bemutatott képeket nézik majd, érdemes megfigyelni, hogy bár a Széchenyi utcát az elmúlt évtizedekben többször is felújították, az utcakép azért annyira jelentősen nem változott. Persze veszteségek itt is voltak, gondolok például a Pátria-tömb felépítése miatt elbontott épületekre, de az utca karakteres házai ma is megvannak, még ha egyikről néhány díszítőelemet az idők során el is távolítottak, a másik meg, mondjuk, kapott egy emeletet – sorolja.

A polgári Miskolc

Sáfrány Gy. József saját bevallása szerint a polgári Miskolcot szereti igazán, mint mondja, kifejezetten örült, mikor az ezredforduló környékén a város elkezdte felfedezni régi arcát, és még meglévő értékeinek megmentésébe kezdett. Kár lett volna, ha ezeket a későbbi korok csak a képeslapokról ismerhetik meg – teszi hozzá.

Az ügyvéd azt mondja, a két és félezer darabos gyűjteményét ma már egyre nehezebben tudja bővíteni.

– Az nem célom, hogy különböző színű vagy állapotú lapokat gyűjtsek össze ugyanabból a felvételből. Ma már inkább arra figyelek, hogy lovas kocsi, autó vagy villamos áll-e az épület előtt, és ha igen, melyik korból, vagy ha embert is ábrázol a lap, akkor hol áll, illetve pontosan milyen ruhában. Ezen kívül olyan lapokat keresek még, amelyikek a legtöbbtől eltérő, ritka szögből ábrázolják ezeket a régi miskolci épületeket – meséli.  

Majd kinccsé válnak

Sáfrány Gy. József képeslapgyűjteménye az 1950-es évek közepéig követi Miskolc történelmét, és bár ismeri az ez után készült, sőt a legújabb lapokat is, azokat azonban szigorúan csak megnézi. „Azokat gyűjtse más, mondjuk ötven év múlva” – teszi hozzá nevetve.

– Minden képeslap a város történelmének egy adott szeletét, pillanatát mutatja be. Milyen állapotban van az épület? Milyen boltok, üzletek, milyen típusú autók, villamosok vannak a képen. Rengeteg mindent ki lehet olvasni belőlük, igazi kincsek ezek a gyűjtőknek. Remélem, hogy a mai képeslapok egyszer ugyanilyen kincsek lesznek majd kései követőinknek – zárta.

A Sáfrány Gy. József régi képeslapjait, valamint fotóriportereink mai felvételeit felvonultató „Akkor és most…” rovatunkkal hétfől hétre az újság utolsó oldalán találkozhatnak.