Vannak kortalannak látszó emberek, akikre azt mondjuk, hogy már nem is öregszenek, mert nem fog rajtuk az idő. A közel egy évszázadot maga mögött tudó Vass Lajos is ilyen, aki 1928. február 6-án született. Korához képest jó erőben van, és bár a fia és annak családja naponta meglátogatja, gondját viseli, ő egyedül él saját otthonában. A napi dolgok elvégzésében önellátó. Igaz, a lakáson kívülre már nem megy egyedül. 

Veres Pál meleg szavakkal köszöntötte a születésnapost, megemlítve, hogy számára azért is különleges ez az alkalom, mert az édesapja is éppen idén lenne 95 éves. Erdei Sándorral együtt jó egészséget és további boldog éveket kívántak az ünnepeltnek, aki a beszélgetés alatt elmondta, hogy huszonöt esztendeje él egyedül, akkor veszítette el a feleségét. Egy fiuk, egy unokájuk és eddig egy dédunokájuk van, akikre nagyon büszke. 

Lajos bácsi Hajdúhadházon született és első iskoláit Debrecenben végezte. Ahogy elmesélte, az nagyon más világ volt még akkoriban, a közel húsz kilométeres távolságot, oda-vissza gyalog tette meg mindennap. Egyszer el is késett, a tanára kérdőre vonta, akkor derült ki számára is, hogy a kisdiák bizony jókora séta árán jut el az iskolába. 

Érettségi után jött Miskolcra a Lenin Kohászati Művekbe dolgozni, az ötvenes években, azóta már vérbeli miskolci. Közben egy időre áthelyezték Dunaújvárosba is kohót építeni, sőt, az egyetem építésében is részt vett. 
A kohászatban a nagyolvasztói gyáregységben a TMK (tervszerű megelőző karbantartás) osztályvezetője volt. A gépészettől a kohászatig sok mindennel foglalkozott hosszú karrierje során. 

A kilencvenöt évbe sok dolog belefért. Legszívesebben a fiatalkorára és a családjára emlékszik vissza. Megosztott velünk egy élményt is az érettségiről: annyira jól ment a történelem tétel, hogy végig sem hagyták neki mondani. És emlékszik a sok és nehéz munkára, már gyerekkortól, amikor még a földeken is be kellett segíteni a családnak, akár reggeltől estig hajbókolva a szántásban. 

Amíg több erő volt, kijárt a hétvégi telekre dolgozgatni, levegőzni. Ma már erről le kell mondania, legalábbis arról, hogy egyedül maradjon ott. Ha menni kell valahová, ma már csak a családdal együtt mozdul ki. Az idejét szívesen tölti olvasással és keresztrejtvény fejtéssel, ami szellemileg is karbantartja, ahogyan erről a beszélgetés alatt magunk is meggyőződhettünk.