Gyakran hallja az ember: na, most elmondhatod a véleményed! Olyankor örülünk, hogy hallathatjuk végre a hangunkat – pláne, ha érezzük, hogy lesz is foganatja. De tényleg gyakran fordul elő ilyen? Komoly, fontos ügyekben is? A képviseleti demokrácia egyik rákfenéje, hogy bár az országot, illetve a településeket általunk választott képviselők irányítják, minket képviselve – valójában a négy-ötéves ciklusok során ritkán tapasztalja a legtöbb választópolgár, hogy tényleg beleszólhat a „dolgok menetébe”.
A demokratikus jogok kiterjesztésével foglalkozók azonban folyton keresik a lehetőséget, a megoldásokat, az eszközöket, amikkel a „mindennapi emberek”, vagyis az ország és a város minden lakója bevonható – ha nem is a végső döntésekbe, de a döntés-előkészítésbe. A klímavédelem, vagyis hogy meddig és mennyire kívánjuk még szennyezni a levegőt, vagy milyen intézkedéseket teszünk a megóvása érdekében – egy bizonyos pontig szakmai kérdés. A környezetvédő aktivista vagy a környezetvédelmi mérnök megmondja: ez és ez a gond, ezt és ezt kellene tenni. Azonban a közvélemény, tehát a társadalom egésze, az emberek közösen megfogalmazott törekvése képes elérni, hogy az „ezt kell tenni” valósággá is válhasson.
De honnan tudhatjuk, mit akar „a nép”? Egyrészt abból, kire-mire szavazott a legutóbbi választáson. Másrészt abból, hogy közvélemény-kutatások készülnek, olykor népszavazásokat írnak ki bizonyos ügyekben. Ám ezek sem kellően hatékony módszerek. Vannak fontos kérdések, amikre ily módon nem lehet választ kapni. Szerencsére születnek új módok, új eszközök. Ilyen hatékony eszköz lehet a közösségi gyűlés. A világon már több helyen kipróbálták, és úgy tűnik, jobb, sikeresebb, demokratikusabb, mint bármi más eddig. Két célt is elérhetünk általa. Elég sok embert meg lehet szólítani és szólaltatni a közösségi gyűlés révén, hogy azt mondhassuk: „mindenki” akaratát összegezzük a végén. Másrészt akik tényleg hallatják a hangjukat a közösség egésze képviseletében, azok felkészült, kellően tájékoztatott, tudatos állampolgárok. Hiszen a közösségi gyűlés fontos kezdeti programpontja a tájékoztatás-tájékozódás. Így lehet a vége is fontos: igazán a közösség nevében történő véleményalkotás, javaslatok megfogalmazása. Együtt.
A fővárost követően hazánkban Miskolc a második nagyváros – vidékiként tehát úttörő –, amely elhatározta, hogy él ezzel a modern megoldással. Hallathassák a hangjukat a miskolciak is! Legyen végre egy fontos ügy, amiben idejében kikérik a véleményünket! A városlakók erre irányuló vágyát felkarolva állt az önkormányzat vezetése a kezdeményez mellé. A miskolci Közösségi Gyűlést szeptember 18-19-ére, illetve október 2-3-ára hirdetik meg. Természetes, hogy „mindenki” nem lehet jelen rajta – százhatvanezer ember semmilyen gyűlésterembe nem férne be. Nem is lehetne ekkora tömeget kellően tájékoztatni, nem is lehetne köztük szabad és érdemi párbeszédet indítani, és nem is lehetne ilyen tömegben elvárni, hogy mindenki a téma súlyát átérezve vegye ki a részét az eszmecseréből. Mi tehát a megoldás? A nagyvilágban kikísérletezték a legoptimálisabb formát. Hasonló a parlamenti képviselethez: félszáz embert választanak, illetve sorsolnak ki, hogy a teljes városi közösséget képviseljék. Megvannak a statisztikai módszerek, amik segítenek, hogy az az 50 résztvevő tényleg a miskolciak egészét, a városi közösség nézeteit legyen képes megjeleníteni. Mindenki nevében. Így lehetünk biztosak benne, hogy ha nem is lehetünk ott mindnyájan személyesen – de bármelyikünk véleménye érvényre juthat a Közösségi Gyűlésen. Merthogy erre szolgál.
Persze, csak olyanok kerülhetnek a közösség képviselői közé, akik ezt szívesen vállalják, mert szeretnék a miskolciak nevében befolyásolni a jövő környezetvédelmi, gazdasági, politikai döntéseit. Hogy ki lesz, aki szívesen csatlakozik? Erre szolgál az előzetesen kiküldött sok ezer meghívó. Aki arra pozitívan reagál, azaz a kérésnek megfelelően regisztrálja magát, azzal jelzi, hogy kész kivenni a részét a levegőminőség védelmének megvitatásából. A korábbi külföldi, illetve pesti példák azt igazolják, mindenki, aki így tesz, a kétszer kétnapnyi gyűlésezés zárásakor elégedetten állhat fel az asztaltól: megtette, amit tehetett, elmondhatta, amit gondolt, hozzárakta a nagy egészhez, amit szeretett volna.
A DemNet Alapítvány, a Dialóg Egyesület Miskolc önkormányzatával együttműködésben hirdette meg az első miskolci Közösségi Gyűlést, szeptember 18-19-ei és október 2-3-ai dátumokkal. A két hétvégén négy napon keresztül ötven miskolci polgár részvételével, valamint szakértők és műsorvezetők közreműködésével zajló esemény keretében a klímavédelem, környezetvédelem (ezen belül kiemelten a légszennyezés, hulladékégetés, közlekedés-tömegközlekedés) kérdéseivel foglalkoznak majd, aminek eredményéről a közvélemény is értesülhet. Az önkormányzat vezetése jelezte, hogy a városlakók közössége nevében megfogalmazódó végkövetkeztetést, a zárásként készülő javaslatcsomagot magára nézve megfontolandónak és követendőnek tartja.
„Levegőt! Mi szennyezzük, mi szívjuk. Mit tehetünk közösen, hogy jobb legyen a levegőminőség Miskolcon?” Erre a kérdésre avagy mottóra fűzik fel a felhívást a szervezők, ez adja tehát az első miskolci Közösségi Gyűlés témáját.
A közösségi gyűlés további háttérinformációi a város honlapjánmiskolc.hu/tervezzukmiskolcot olvashatók.
