Ugrás a tartalomra

Mindannyian hozzájárulunk a kultúra megteremtéséhez

minap.hu
Utoljára módosítva
2021. január 22. péntek 12:25
A magyar kultúra napján Kölcsey Himnuszának születését ünnepeljük. De kultúránk nemcsak az irodalomból és annak megzenésítéséből áll. Számos terület tartozik hozzá, amiknek száma a történelem során változott. Gyulai Évát, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézetének tanszékvezetőjét, egyetemi docensét kérdeztük.
Korábbi felvétel Fotó: Mocsári László

A kultúra fogalmát nehéz röviden meghatározni, hiszen az egyes korszakok tudományossága más és más definíciót határozott és határoz meg. Az egyes szaktudományok, sőt társadalmi csoportok is sokszor mást értenek alatta. Az azonban biztos, hogy segíti az embert, hogy az életviszonyok minden területén kiismerje magát, és segíti a társadalmat annak működésében. 

A latin ige (szótári alakjai: colo, colere, colui, cultum) jelentése művel, tisztel. A szót már a klasszikus római társadalom nyelvhasználatában is használták a föld megművelésére, gondoljunk csak az agrikultúra szavunkra. Jelentette továbbá bizonyos embertársaknak, legfőképpen a klasszikus római mitológia isteneinek tiszteletét, ez például a kultusz szavunkban található meg. Valamint nem kevésbé értették alatta a valamilyen tárgyra irányuló emberi foglalkozást, alkotást.

„A kultúrát magyarul műveltségnek és művelődésnek is mondhatjuk, lényegét tekintve az ember sokrétű fizikai és főként szellemi tevékenysége, amellyel belehelyezi magát társadalmi és természeti környezetébe, a társadalom pedig a kultúra segítségével képes magát meghatározni, magát és intézményeit működtetni, s ezzel önmagát fenntartani” – nyilatkozta Gyulai Éva.

A premodern társadalmakban a kultúra egyben kiváltságot, a társadalmi elithez tartozók privilégiumát jelentette; a köznép kultúráját, a népművészetet, a népköltészetet és népzenét a magasabb társadalmi csoportok nem tartották méltónak a kultúrába való beemelésre. A polgári társadalmak fejlődésével azonban a műveltség keretei egyre inkább kitágultak, a tudomány művelői, sőt a társadalmi elithez tartozók a 18-19. századtól egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a néphagyományok, a népi kultúra felé.

Érdekes, hogy köznapi értelemben az embert, a személyt nem az általános értelemben vett kultúrához való tartozása, iskolázottsága, hanem főként viselkedéskultúrája alapján minősítik kulturáltnak, vagyis a kulturáltság itt elsősorban nem a képzettségre vonatkozik, hanem a jól neveltségre, megfelelő viselkedésre (ahogyan az angol well-educated sem csak azt jelenti, hogy jól képzett, hanem: jól nevelt, illedelmes). Így kulturált ember az, aki a legkülönfélébb helyzetekben képes a körülményekhez igazodva, mások által is elismerten viselkedni.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!