Az Avasi Arborétum tulajdonképpen két részből áll. Legutóbb bemutattuk a Dr. Adorján Imre Fenyőkertet, ami a teljes 6 hektáros területből nagyjából 1,5-öt tesz ki. A másik, nagyobb egység a lombosfa- és cserje gyűjtemény, ahol jelenleg egy közösségi kert működik.
Így volt ez a fenyőkerttel is eleinte, hiszen míg nem nőttek meg a fák, a talajszinten vígan eléltek a zöldségek-gyümölcsök, amiket a környékbeliek neveltek. Ez egy win-win szituációt jelentett, hiszen olyan emberek tudtak termelni maguknak, akiknek erre máshol nem volt helyük. A környezet is profitált belőle, mert a talajt ápolták és rendben tartották, így jobban tudtak fejlődni a fenyők.
A lomboskertben ugyanezen logika mentén működik jelenleg közösségi kert. Ezt Adorján Imre kezdeményezésére az Avasi Arborétumért Alapítvány és az Avasi Arborétum Baráti Kör hozták létre – tudtuk meg Czifrusz Natália városi főkertésztől. A cél az volt, hogy – főként – a lombos fafajoknak is legyen egy gyűjteménye.
A 4,5 hektáros területnek jelenleg körülbelül a fele betelepített. A szakember becslése szerint 1600 lombos fa él az arborétumban. „Nem csupán alapfajok, hanem Európában is különleges kertészeti változatok találhatók meg itt. Dendrológiailag hatalmas értéket képvisel a gyűjtemény” – jellemezte az állományt Crifrusz Natália.
Hozzátette: a fák még nem érték el azt a kort, hogy a nagyközönség számára bemutathatóak legyenek – mint az a fenyőkert esetében már működik. „Öt-tíz éven belül át kell alakítani a területet. Már most is vannak olyan részek, ahol nagyon nehéz kiskertet művelni a leárnyékoltság miatt” – vázolta a jövőképet.
Addig is a saját és a fák örömére folytatják a kertmunkát az önkéntesek. Ezt a tevékenységet az Avasi Arborétum Baráti Kör fogja össze. Elnökük, Bokros István elmondta, 180 parcellát alakítottak ki a területen, azonban 158-at tudnak megművelni, mert a többi már annyira árnyékos, hogy nem kedvezőek ott a körülmények a kiskertészetnek.
Érdekes egyébként, hogy míg a zöldség-növény termesztés az elsődleges célja a „bérlőknek”, aki árnyékosabb parcellát kapott, inkább rekreációs célra használja a saját területét: kimegy a kellemes zöldkörnyezetbe, beszélget a többiekkel, élvezi a körülményeket.
„Sokan eladták a vidéki házukat és beköltöztek az avasi panelekbe. Hozzászoktak ahhoz, hogy van kiskertjük, amit gondozhatnak. Itt ezt megkapják. A legtöbb ember olyan, akinek családi házas gyökere van és üdítő számára, hogy zárható részen, kulturált helyen egy kis területet művelhet” – jellemezte a motivációkat Bokros István.
Egy évre érvényes bérleti szerződéseket kötnek meg, amik automatikusan hosszabbodnak, ha van rá igény. Évente 10-15 főre becsülte azok számát a baráti kör elnöke, akik lecserélődnek, de így is várólistán vannak egyesek a parcellákért.
A feltételek nagyjából abban merülnek ki, hogy négyzetméterenként évi 35 forint bérleti díjat kell fizetni, emellett kötelező ügyeletet és társadalmi munkát vállalni – utóbbi például a közös használatú részek fenntartásában merül ki.
Vécsi János felidézte, hogy vidéken nőtt fel, ahol a kertművelés a hétköznapok része volt. Az Avas egyik panelházában él, és azért döntött a közösségi kertművelés mellett, mert hiányzott neki a mozgás, illetve hogy megtermelhesse magának a paradicsomot, paprikát, patisszont és társait.
„Jó a közösség is, nagyon rendben vagyok a szomszédokkal. Próbáljuk úgy csinálni, hogy legalább a nyárra meglegyen a saját magunk termelte friss zöldség. Erről tudjuk, hogy mit várhatunk tőle” – fejtette ki, majd summázva hozzátette: ez még finomabb is a boltinál.
A 2005-ben elhunyt Adorján Imre orvos, szülész-nőgyógyász és kórházigazgató volt – emellett nagy növénykedvelőként a Kertbarátok Miskolci Szövetségének elnöke is. Utóbbi „hobbija” olyan méreteket öltött, hogy létrehozta az Avasi Arborétumot, amelynek most mindkét részét bemutattuk.
Még 2009-ben, a Zöld Akció Egyesület munkájának köszönhetően megjelent a Miskolc város helyi jelentőségű védett és védendő természeti értékei című kiadvány, ami a megyeszékhely néhány természeti csodáját listázza. Igyekszünk ezek közül minél többet bemutatni, hogy aki kedvet érez rá, megismerhesse, esetleg meglátogathassa őket, mielőtt még késő lenne.