A januárban száz esztendeje született Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus életműve előtt tisztelegnek a Közelebb elnevezésű rendezvénysorozat 2022-es állomásain egészen augusztusig, a mostanihoz hasonlóan rendszerint keddi napokon. A programfolyam tavalyi fejezetét – ugyancsak születésének centenáriuma alkalmából – Pilinszky Jánosnak szánták a Thália-házban. 

Ismeri-e az utca embere egyáltalán Nemes Nagy Ágnest? 

– Elhallgattatni őt se merték, „parkolópályára” akarták helyezni. Az Újhold-kör alakulásakor azt gondolta ugyanis az akkori rendszer, hogy majd úgyis elrontja... Mindent megpróbáltak, még külföldi ösztöndíjat is adtak neki, mondván, inkább tanítson, vagy kultúrszervező legyen – hangzott el Üveges Tamás költő és középiskolai tanár részéről. Hozzátette: Nemes Nagy Ágnessel kapcsolatban az volt a hatalom elsődleges célja, hogy ne publikáljon, így végül aztán Weöres Sándorhoz és Pilinszky Jánoshoz hasonlóan kényszerpályából került a meseírás közelébe.

1946-ban jelent meg első verseskötete, ekkor lépett be a Magyar Írószövetségbe, és alapította meg – férjével, Lengyel Balázs műkritikussal közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, melyet a „babitsi Nyugat” eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek szántak, s amit 1948 őszén államilag be is tiltottak. (Az alapítók 1986-ban évkönyv formájában indították újra – Újhold Évkönyv címen.)

Üveges Tamás továbbá kifejtette: Nemes Nagy Ágnes lírája sokkal erősebbnek és férfiasabbnak hat mindmáig, mint éppenséggel Kaffka Margit vagy Szabó Magda alkotásai. A költő egyúttal sajnálattal konstatálta, miszerint a magyar diákok – a fentieken és Szapphón túlmenően – jóformán nem is találkoznak női szerzőkkel a középiskolai irodalomoktatás során. 

Hiánybetegségeink legnagyobbika

Az Amerikai napló c. írás – vélték az egybegyűltek – szikár, feszes, tűpontos mondatainak és praktikus elbeszélésének dacára mégis kiválóan értelmezhető: ha lehunyjuk szemünket, máris megjelenik a leírt kép előttünk. A felszólalók között konszenzus alakult ki továbbá afelől is, hogy Nemes Nagy Ágnes korai költészetét egyfajta bipolaritás jellemezte – ezt a Kettős világban c. kötetével, azon belül az A női táj c. versével érzékeltették. 

Vass Nóra, a Spanyolnátha művészeti folyóirat szerkesztőségvezetője felidézte a költőnő miskolci kötődéseit és munkásságának helyi vonatkozásait, így többek közt kitért Pásztor Gábor grafikus Nemes Nagy Ágnes könyveit díszítő és értelmezni segítő illusztrációira is.

A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. De többek közt Corneille, Racine, Molière drámáit; Victor Hugo, Saint-John Perse verseit; Rilke és Bertolt Brecht műveit is fordította.

Mikita Gábor, a Thália-ház vezetője a hét elején elhunyt Kabdebó Lóránt irodalomtörténész Nemes Nagy Ágnesről írt nekrológját idézte fel: „Életében is irodalomtörténet volt, klasszikus magyar költő, újholdas költő. Verseiben a kései Rilke és József Attila eredményeit éli át – gyász és szenvedés nélkül.” 

A beszélgetést vezető színháztörténész megelőlegezte a következő, február 22-i alkalmat, amikor is – az egyes önéletrajzi motívumokon végighaladva – magából az emberből igyekszenek majd minél több személyiségjegyet feltárni...

(Címlapkép: cultura.hu)