Ugrás a tartalomra

Suli irodalom

Bájer Máté
Utoljára módosítva
2021. szeptember 16. csütörtök 22:15
„A valóságban is varázslatos hely az iskola, nem csak a Harry Potterben” – véli Zemlényi Attila költő, iskolaigazgató, akivel arról beszélgettünk, milyen gyakori témája az irodalomnak az oktatás.
Fotó: Bujdos Tibor
fotó: Bujdos Tibor

Az iskolakezdés a diákok számára különleges dolog. Olyan kiemelt fontosságú időszak, ami mély nyomot hagy egy gyermekben. Furcsa kettősség jellemzi: amit sokszor kényszerként él meg egy iskolás, az – emlékké tömörödve – a felnőttkorban megszépül, szívesen gondolunk vissza rá. Az irodalomban is gyakran feltűnik az iskola, mint a cselekmények színhelye. A szerzők gyakran így mesélik el saját kiszínezett élményeiket, szerzett benyomásaikat. Az iskolakezdés azonban nem csak a gyerekek számára jelent kihívást: az oktatókat is visszatereli a tantermekbe.

Zemlényi Attilát Miskolc egy része költőként ismeri és a Műút folyóirat alapítójaként, míg mások a Magister Gimnázium igazgatójaként aposztrofálják. Pedig az irodalmi lapok világa és az iskolapad sokszor keresztezi egymást.

- A magyar irodalomban gyakran megjelenik ez a téma, amelyben számomra a legkedvesebb Ottlik Gézának az Iskola a határon című regénye. Igazi remekmű: sokkal jobb magyar nyelvű regényt nem is nagyon tudnék mondani (ez persze szubjektív vélemény).

Iskolakezdés a Szilágyiban - még előttük áll az élet és az irodalom

Iskoláról iskolákban

Zemlényi Attila szerint az iskola épp olyan gyakran jelenik meg az irodalomban, mint fordítva.

- Egészen korán, már az óvodában találkozni lehet vele. „Palavessző s palatábla... I Így indultam valamikor, I legelőször iskolába” – írja Kányádi Sándor a Kicsi legény, nagy tarisznya című versében. De gondoljunk csak Móra Ferenc Kincskereső kisködmönére, ahol a Kis Bicebóca történetén keresztül nem csak a szegény paraszti élet nehézségeivel, de a korabeli vidéki oktatással is megismerkedhetünk. A Pál utcai fiúk, Tanár úr kérem, Légy jó mindhalálig: csak néhány további cím, amivel valószínűleg sokunk találkozott fiatalabb éveiben, és amelyek fő színtere az iskola.

A Magister igazgatója szerint nem csak a hazai, és főképp nem pusztán a múlt század eleji irodalom meghatározó darabjainak visszatérő helyszíne a tanterem.

- Gondoljunk a Harry Potterre: milliók kedvenc könyvélménye – jócskán eltúlozva persze – rámutat arra, hogy az iskola mágikus, varázslatos világ lehet egy gyermek számára. Nem a második otthon, vagy más, ehhez hasonló patetikus ballagáskor előhalászható szülő könnyeztető szlogen, hanem egy hely, ahol a közösségi életét igazán elkezdi az ember.

Lelkes tanár = meggyőző élmény

Zemlényi Attila azt is hozzáteszi, hogy a kortárs szépirodalomnak már kevésbé tárgya az oktatás. A gyerekek irodalomhoz fűződő viszonyáról úgy gondolja, hogy azt legalább annyira meghatározza egy-egy oktató személye, mint a tantervben szereplő művek.

- Fontos, hogy milyen szűrők szerint kerülnek az adott versek, novellák a szöveggyűjteménybe. Fontos, hogy ne csak az adott kort, de a szerző személyét is megismerjék általuk, de még lényegesebb, hogy élvezzék, amit olvasnak. Ha azonban a műveket olyan ember nyújtja át egy iskolásnak, amit önmaga sem értékel – és ezzel nem a pedagógus társaimat szeretném bírálni –, akkor a gyermek is kevésbé fog kötődni az adott szöveghez. Ez azért van, mert a gyerek hisz a képzeletében, a Mikulásban, az anyukájában és a mindent lebíró szuperhős édesapjában, és ezek mellett hisz a tanárjában is. Így, ha azt érzi, hogy egy tanár kevés érdeklődést mutat egy irodalmi mű felé, akkor a diák is így viszonyul hozzá. Ezt pedig nem csak a kisiskolásoknál, de a gimnazistáknál is így tapasztalom – zárta gondolatait Zemlényi Attila.
 

További hírek

Olvasnivaló

Programok

-
Miskolc és környéke
-
Miskolc és környéke