Ilus néni boldog és tartalmas 95 évet tudhat maga mögött. Ezzel családja is tisztában van, akik közül többen felköszöntötték szerdán. Közben büszkén meséltek felmenőjük életéről az önkormányzat jókívánságait tolmácsoló Szarka Dénes képviselőnek, illetve Szomorné Takács Tündének, a Lakosságszolgálati Főosztály csoportvezetőjének.

Bubnó Lászlóné Sátoraljaújhelyen született, négy testvér egyikeként. A tanítónői pályát választotta hívatásául, ehhez szükséges tanulmányait Budapesten kezdte meg, azonban a második világháború során bombatalálat érte az iskolát, így Sárospatakon végzett rajz és biológia szakos tanítóként.

Akármilyen szerencsétlenül is hangzik ez első olvasásra, két különleges dolgot is tartogatott számára ez az időszak. Az egyik, hogy Budapesten elkezdett egy egyházi kórusban énekelni, bizonyos Bubnó László vezénylése mellett: itt ismerkedett meg későbbi férjével, akivel közösen négy gyermekük született, ma pedig már hat unoka és három dédunoka is bővíti a családfát.

A másik fontos, mondhatni történelmi szál életében, hogy akkoriban Sárospatakon nők nem tanulhattak tanítónak, a háborús időkben azonban az ő évfolyama volt az első, ahol hölgyek is megszerezhették diplomájukat.

Rajz és biológia szakos tanárként nem tudott elhelyezkedni, így – a zene szereteténél megmaradva – elvégezte a zeneművészetit, és végül zongoratanárként találta meg helyét. Homrogdon telepedtek le férjével, aki papként szolgálat, míg ő maga a megye több településén nevelte az ifjú zongoraművészeket, szervezte a hangversenyeket.

A zene, amely mentén egymásra találtak a szülők, a családban továbbra is fontos szerepet tölt be. Mind a négy gyermeküket zongorázni tanította Ilus néni, ketten pedig a professzionális zenei pályát választották hivatásul. A család elmondta, hogy több unoka is ebbe az irányba indult el.

Azonban egy másik jelentős szerepet is magára vállalt élete során Bubnó Lászlóné, ez pedig a papfeleségé. Homrogdon negyven évig – férje haláláig – éltek, és ez idő alatt fontos szerepet vállalt a település kulturális és hitéletének szervezésében. Miskolcra 1988-ban, özvegyasszonyként költözött.

Az Avason él, öt évvel ezelőttig egyedül volt, aztán egy combnyaktörés és a romló egészségügyi állapota miatt már segítségre szorult. Szerencsére egy távoli rokon be tudott költözni hozzá, ő azóta is segíti Ilus néni mindennapjait. A hobbijai közé tartozik a varrás és a hőn szeretett zongorázás – utóbbit a szomszédok rosszallása miatt csak ritkán tudja művelni.

A család valószínűleg az ünnepelt életéhez leginkább illő módon kedveskedett Ilus néninek: görögkatolikus szokáshoz híven együtt énekeltek neki és vele, ami szemmel láthatóan különleges élmény volt Bubnó Lászlóné számára.