Ugrás a tartalomra

Az építészet szakralitása a CÖF Klub programján

minap.hu
Utoljára módosítva
2019. június 20. csütörtök 15:49
A Civil Összefogás Fórum Klub Miskolc Sorskérdések című előadássorozatának következő témája az építészetben megjelenő szakrális jelentéstartalom. A program vendége Rostás László Ybl Miklós- és Pro Architectura díjas építész, Miskolc korábbi főépítésze. Moderátor Máger Ágnes festőművész, Miskolc díszpolgára. A találkozó június 27-én 18 órakor kezdődik a Tudomány és Technika Házában. A részvétel ingyenes.

Forrás: spic.hu

A polgárportálon /2018. 02. 18/ olvasható, Peterdi Péter által jegyzett cikkből idézünk: „A Pilis lábánál, a Holdvilág-árok bejáratától nem messze található Nagykovácsi-puszta, ahol egy major területén középkori plébániatemplom és korabeli gazdasági épületek maradványait tárták fel a régészek az utóbbi években. A kiásott és részben konzervált romok fölé ideiglenes védőtető került, jelenleg azonban – a terület tulajdonviszonyaiból kifolyólag – nem látogatható szabadon. Valaki azonban nyilván fontolóra vette a terület turisztikai hasznosítását, ugyanis nemrégiben azt a feladatot adták a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) Építészeti Intézetében a hallgatóknak, hogy tervezzenek „oktatási, kutatási, nevelési, kulturális vagy akár meditatív központot” a területre. Talán még ez is rendben lenne, ha a tervezési elvek tiszteletben tartanák a terület (és a szűkebben vett térség, a Pilis) szakrális jellegét.” A pályaművek összegző értékelése ennek ellenkezőjét bizonyítja: „Ami az itt élő ciszterciek után megmaradt, az néhány nagyon szép rom, melyekkel pont ugyanaz a baj, mint általában a romokkal ország- és világszerte, hogy nem nagyon lehet velük mit kezdeni. Egy-két tényleg izgalmas és látványos kivételtől eltekintve inkább csak terhet jelentenek az utókornak: szépen feltártuk, kiástuk az őket óvó föld alól, és utána nem nagyon tudunk mit kezdeni velük. Pedig ha már egyszer felszínre hoztuk a köveket, muszáj vigyázni rájuk, különben csak pusztulnak. Legalábbis ezt hangsúlyozta a tervezési feladatok megbeszélése során mindvégig Laszlovszky József (CEU) régész, aki konzulensként követte a folyamatot.” 

Robert Schuman, az Európai Unió egyik alapítója híres mondata szerint „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”, hiszen Ő az európai közösséget nem egy központi hatalomként, nem egyfajta „birodalomként”, „szent szövetségként” képzelte el, hanem olyan unióként, amelynek alapköve a demokrácia, a nemzetek közötti kapcsolatok egyenlősége. Ez pedig a keresztény tanításból fakad. Következésképpen az alapítók (Robert Schuman, Konrad Adenauer, Alcide De Gasperi) nemcsak a keresztényi hit megtartásában látták Európa jövőjét, hanem – természetesen – a keresztény kultúra ápolásában is. Annak a keresztény kultúrának az ápolásában, amelynek legjellemzőbb, a közember által is nap mint nap látható „képviselői” az épületek. De nemcsak a templomok és egyházi használatra szánt építmények, hanem a köz- és lakóépületek is, amelyeken sokszor azért nem fedezzük fel a szakralitást, mert a közelmúlt hazai, de különösen Nyugat-Európai oktatása – jellemzően ideológiai nyomásra – igyekszik tematikájából kiirtani múltunk kultúrájának mindenki számára identitást adó tanítását. Az építészet az, amely integrálja a többi művészeti ágat is (a festészetet, a szobrászatot, az irodalmat, a zenét), következésképpen szinte egymagában képes közvetíteni Európa kulturális önazonosságát. Napjainkban, amikor Nyugat-Európa feladni látszik az EU-alapítók törekvéseit, fontosnak érezzük, hogy saját eszközeinkkel hívjuk fel a figyelmét a várható veszteségre azoknak is, akik utódaik jövőjét a keresztény gyökerek nélkül is el tudják képzelni.

 

További hírek

Olvasnivaló