Nem mindennapi kedves történetre hívja fel a figyelmet a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola: Tex, az életerős fekete labrador vezeti Ervint és idős barátjukat, a sárga színű Bogyót, aki azért szorul segítségre, mert megvakult. Ervin így sem mondott le róla, Bogyó 5 éve vele és Texszel tölti nyugdíjas éveit. Mindkét labradort a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola képezte, és most azt találta ki, hogy az idős hősnek szervez egy meglepetés partit.

„Bogyó egész életében hűséges segítőtársa volt Ervinnek, elvezette őt mindenhova, megkönnyítette látássérült gazdája mindennapjait. Az idős labrador évekkel ezelőtt elveszítette látását, így most ő szorul Ervin szerető, odaadó gondoskodására. 

Ervin és két kutyája mindennap sétákat tesznek hármasban Tex vezetésével, hiszen ő lát egyedül közülük. Bogyó és Ervin lelkesen bízza rá magát a 7 éves fekete labradorra. A munkába már ritkábban kíséri el őket a 12 éves Bogyó, aki nehezen mozog és sok pihenésre van szüksége.

„Bogyócska már nem képes arra, hogy hozzon-vigyen. Elég sok műtéten van túl, ezért nem nagyon bírja a lépcsőzést és a hosszabb utakat sem. Sok mindenen keresztülmentünk együtt, ezért is ragaszkodom annyira hozzá, itt van a legjobb helye mellettem” – mondta el Krekács Ervin. Bogyó valóban megérdemli, hogy gazdája mellett élvezhesse a békés nyugdíjas éveket.

Róna látogatása Bogyónál

A minap meglepetés találkozót szervezett a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola Bogyónak, elhívták hozzá az egyik tanuló kutyájukat, Rónát. A kölyök először kicsit megzavarta Bogyó nyugalmát, amikor Ervin hosszan ölelgette, de a kezdeti féltékenység hamar elmúlt és vidáman szaglászták, dögönyözték egymást. Tex is beszállt a játékba, hiszen amikor egy vakvezető kutyáról lekerül a hám, akkor a munkát is leteszi egyben, és olyan önfeledten játszik, mint egy vidám gyerek. Persze, Bogyó ebből a szaladgálásból kimaradt.

„Minden léptére vigyáznom kell, mert semmit nem lát, otthon is nekimegy a bútoroknak. Kint különösen veszélyes volna elengedni, de mi ketten mindig szerettük a kihívásokat, amikor még ő vezetett engem, nem volt előttünk akadály, olyan helyeken jártunk együtt először, ahol korábban egyikünk sem, és mindenhova eltaláltunk. Amióta megvakult, az általam ismert csendes helyeken leveszem róla a hámot, teszünk pár lépést együtt a régi szép idők emlékére, azután szaglászik, elpihenget a fűben, én simogatom, beszélek hozzá. Most is élvezi a napsütést” – mondta Ervin.

Bogyó egészségének romlásakor gazdája idejében fordult a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolához, és így a munkára már nem képes barátja helyére gyorsan be tudott állni Tex, ami nagyon fontos volt, hiszen Ervin naponta bejár dolgozni és mozgalmas életet él, sokat jön-megy. A két kutya és gazdája öt éve él együtt nagy szeretetben.
 
Szorosabb, mint egy átlagos kutya-gazdi kapcsolat

Az alapítvány szakmai vezetője, Komondi Piroska elmondta, hogy amikor egy vakvezető kutya nyugdíjas korba lép, a legtöbb gazdi, ha erre lehetősége van, maga mellett tartja hűséges, idős barátját, munkatársát, hiszen összenőnek az évek során. Olyanra is van példa, hogy ha a gazdi esetleg nem tudja megoldani idős kutyájának gondozását, akkor ő maga keres a családjában, baráti körében másik olyan személyt, aki nyugdíjas éveire otthont biztosít a kutyának. „Ha ezekre nincs lehetőség, akkor alapítványunk keres olyan családot, ahol boldogan és békességben élhetik nyugdíjas éveiket. Ez történt Nico esetében is.” https://www.barathegyisegitokutya.hu/nico-szereto-csaladra-talalt