Magyarország jelene és jövője az önkormányzati választás után címmel tartott teltházas politológiai elemzést és beszélgetést az egyetem bölcsészkarának Alkalmazott Társadalomtudományok Intézete (ATTI). Az eseményen a fővárosi székhelyű Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársai – köztük Csizmadia Ervin igazgató, aki egyben az ATTI oktatója – értékeltek. A moderátor Fekete Sándor politológus (ATTI) volt. Kettejükkel készítettünk egy-egy rövid interjút.

Ki nyert, ki veszített? Melyik oldal valóságmagyarázata áll közelebb az igazsághoz? – vetettük fel Csizmadia Ervinnek.
– Fogadjuk el inkább az elemzők magyarázatát! – mondja mosolyogva a politológus. – Nem várt eredmény született, ami ugyanakkor bizonyos megoldást is jelent a magyar politika helyzetére: az elmúlt években egy monolit rendszer jött létre, amit a mostani választás valamelyest „oldott”. Sosem jó a politikában, ha tartósan ekkora fölényben van egy párt. Ha jobban végiggondolják, akkor rájönnek, hogy ez a Fidesznek is jót tesz, különösen 2022 előtt. Időben kapták a jelzést. És nincs okuk csalódottnak lenni, mert lehetősége van a megújulásra az elfáradni látszó kormánypártnak.

Budapesttel és az elvesztett megyei jogú városokkal együttműködésre kényszerítheti a választók döntése a kormányt?
– 1990-2006 között lényegében sokszor egészen más színezetű volt a kormány és az önkormányzatok vezetése. Elfeledkeztünk erről a szerintem alapvetően jó „hagyományról”. Állóháború alakulhat ki, ha nincs együttműködés. Vagy a Fidesz kitalál egy olyan sajátos metódust, ami segítségével továbbra is leuralja azokat a helyeket, ahol most ellenzéki polgármestert választottak meg. Ennek azonban szerintem semmi értelme nem lenne.

Mi vezethetett oda, hogy az évek óta verhetetlen Fidesz fontos hídfőállásokat veszített el?
– A legfontosabb tanulság, hogy a kormánypárt a választást szakpolitikai küzdelemnek fogta fel. Lásd: Karácsony Gergelyt szakpolitikai alkalmatlansággal vádolták, és nem vették észre, hogy a főpolgármester-jelölt politikailag képes alternatívát felmutatni. Ahogy az ország más részeiben, úgy Budapesten is egy egyébként nagyon is alkalmas jelölt tűnt fel a színen.

Kellett a győzelmekhez a pártok összefogása is?
– Az egy tömbbe tömörülést politikai teljesítményként kell értelmezni. Történelmünkben nagyon sokszor volt olyan, hogy egy nagy kormánypárttal sok kis párt nézett szembe, de mindig elbuktak azon, hogy nem voltak képesek egymással összefogni, egyértelmű, világos alternatívát képezni. Most tanultak a történelmi példákból, amit a kormánypárt nem ismert fel, optikai csalódás áldozata lett.

Milyen hozadékai lehetnek a mostani választásnak?
– Távlatilag érdemes lenne a pártegyesülésen is elgondolkodni. Nem látom indokoltnak, hogy tartósan megmaradjon 5-6 ellenzéki párt. El tudok képzelni egy olyat is, hogy a DK és az MSZP fuzionál, és a Momentum, valamint esetleg a Jobbik külön pólust képez.

Politikai innováció vezetett az ellenzék miskolci győzelméhez? – kérdeztük Fekete Sándor politológustól.
– Valóban, a jelenlegi választási rendszerben egyetlen reális lehetősége van az ellenzéknek a győzelemre: ha megpróbálják egy az egy ellenivé tenni a választást. Sokáig nem mérték fel, hogy nincs más lehetőség, kivárásra játszottak, egyfajta belharccal próbálták megoldani a helyzetet. Így aztán valódi alternatívaként sem tudtak megjelenni. Láthattuk, hogy 2014-ben két ellenzéki polgármesterjelölt, Pásztor Albert és Jakab Péter egymást gyengítette. Mostanra azonban működni látszik az összefogás. Ne felejtsük el, hogy azért is kellett ilyen hosszú idő ehhez, mert ideológiailag nagyon távolról indultak ezek a pártok. A zsigeri ellentétek, indulatok eltűnéséhez idő kellett.

Az eredmény ezen a választáson azt mutatja, hogy az ellenzéki szavazatok összeadódnak?
– Bebizonyosodott, hogy helyi, önkormányzati választási szinten ez működhet. Azt nem tudjuk, hogy ugyanez egy országgyűlésin is analógiaként szolgálhat-e. Amikor helyi politikusokról kell dönteni, akkor önmagában nagyon sokat számít, döntő lehet most már a jelölt személye. Sokáig volt egy képzet, hogy önmagában a pártlogó nagyon sok mindenhez elég. Lehetséges, hogy országos szinten ez még mindig megáll, de itt és most megdőlt.

Milyen tanulságokat kell levonnia a kormánypártnak?
– A legfontosabb a káderpolitika megváltoztatása. Sokkal komolyabb kiválasztási folyamatot kell bevállalni, most már a személyek szintjén fog a politika működni, egyre inkább eltűnnek az ideológiák. Ami egyébként az ellenzéknek célja is volt. A személyes kvalitások lesznek a legfontosabbak. Ez már az országgyűlési képviselőjelöltek szintjén is meg fog jelenni. Egy picit elkényelmesedett a Fidesz. Miskolcon nem volt elég az ismertség ahhoz, hogy tudják hozni a saját körzeteiket.

Hogy nézhet majd ki a miskolci közgyűlés, az ellenzéki összefogás megmaradhat?
– A technikai részletek akkor fognak eldőlni, ha modellezik a közgyűlés működését. Az ellenzéki összefogásnak most az lesz a célja, hogy megvizsgálja: számára melyik a pozitívabb hatalomgyakorlási kimenetel. Ha az a jó, hogy egy adott témában többször tudnak egymást erősítő gondolatokat megfogalmazni, akkor el tudom képzelni, hogy két-három frakciót is kialakítanak. Ugyanakkor ez azért veszélyes, mert pont az összefogás, ami az egész választást befolyásolta, tűnik el ekkor. Logikusnak tűnő lépés 2-3 frakcióban gondolkodni, de lehet, hogy hosszabb távon mégsem hoz annyit a konyhára, mint amennyit feltételeznek ettől, mert elbizonytalaníthatják a támogatókat.

A Méltányosság Politikaelemző Központ (www.meltanyossag.hu) olyan agytröszt, amely a magyar politikát történelmi és nemzetközi kontextusban elemzi. A Központ pártok vagy kormányzatok iránt nem elkötelezett, ellenben elemzéseiben törekszik a különféle politikai értékek integrálására. Ezért valamennyi modern és mérsékelt ideológia iránt nyitott és azok közül nem kíván egyet kiválasztani és azt zászlajára tűzni. A cég munkatársai a liberális, a konzervatív, a szociáldemokrata, a zöld és egyéb értékekre is nyitottak, éppen ezért megnyilatkozásai nem csak egy értékrendszert tükröznek.