Ugrás a tartalomra

Házasság hete: „A szerelem és a jó házasság egy érzelmileg kötődő, elkötelezett szövetség egymás között”

Muntyán Bernadett
Utoljára módosítva
2020. február 13. csütörtök 14:13
„A szerelem nem egy nyeremény, ami beesett az ölembe, és onnantól kezdve az enyém. Nem pusztán érzelem, hanem egy organizmus, egy élő dolog kettőnk között, ami fejlődik, érik, átváltozik, szinteket lép. Mi tartjuk életben. Nem igaz, hogy a szerelemnek át kell alakulnia barátsággá. Ez egy kötődő, mély szövetség egymás között” – állítja Juhász Zsófia, család- és párterapeuta, házassági tanácsadó. A Házasság hetén a legszebb emberi érzéseinkről faggattuk a szakembert.
Illusztráció!

minap.hu: Létezik-e igazi? – a kérdés, ami megannyi költőt, írót, dalszerzőt ihletett meg, s amely köré mindennapjainkat szőjük. Valóban létezik „AZ” igazi?

Juhász Zsófia: Életem párja, a nagy ő… – igen, szerintem létezik. Ám nem feltétlenül ismerem fel azonnal, hogy Ő az, mint egy tündérmesében. Többségében folyamatában kezd egyre bizonyosabbá válni, hogy megtaláltam őt, velem, és értem van itt. Egyre bizonyosabbá válik bennem, hogy nem szeretnék nélküle élni. Azt tapasztalom, hogy elérhető a valódi, őszinte és stabil párkapcsolat élménye, állapota, ha biztonságosan tudunk kötődni egymáshoz. Ezt a képességet meghatározzák a családi mintáink, tudatos és tudattalan sémánk a párkapcsolatokról, és addigi életünk tapasztalatai. Ám jó hír, hogy ez fejleszthető bármely életkorban. Ugyanakkor sok múlik a döntésünkön is: miként állunk hozzá magához a párkapcsolat intézményéhez, hol foglal helyet az értékrendemben? Legjobb, amikor nem ábrándozom egy élethosszig tartó szép párkapcsolatról, hanem van bennem elköteleződés és döntést hozok: a legjobbat és legtöbbet megteszem érte minden nap, ami tőlem telik. Vállalom érte a felelősséget. A jó kapcsolatot valójában aktívan „real time csináljuk” és nem ábrándozunk róla, nem várjuk, mint a messiást.

minap.hu: Hányszor lehetünk az életben szerelmesek?

J. Zs.: Lehetőségeinket tekintve bármennyiszer. Mindenfélét láttunk már a történelem során: van, aki egész életében kitart az egyetlen szerelme mellett és van, akinek végtelen számú szeretője, szerelmi története van. Itt ismét hangsúly helyeződik kötődési képességre. Aki nem képes biztonságosan kötődni a másikhoz, az a párkapcsolat fejlődésének egy adott szakaszában megtorpan, elbizonytalanodik és fájdalmat, félelmet él át. „Mintha elvesznék a kapcsolatban. Mintha szorítana valami…” Ennek nyomán elkezdheti szabotálni a kapcsolatot, mely gyakran a kapcsolat felbomlásához, új vagy párhuzamos kapcsolat kereséséhez vezet. Ennek hátterében korábbi kötődési sérülések és bizonytalanság áll, amely sajnos az elszakadás során újratermeli önmagát. Aki biztonságban érzi magát a kapcsolatban, nem szokott elvágyódni onnan, sőt meg sem kockáztatná, hogy sérüljön a kapcsolat. Sok múlik a hozott mintánkon, ám módunkban áll úgy dönteni, hogy megtanulunk biztonságosabban kötődni. Ez főként alapos önismeret és akár kapcsolati terápia útján lehetséges.

Illusztráció!

minap.hu: Amennyiben bármennyiszer lehetünk szerelmesek az életben, úgy felmerül a kérdés: minden szerelem ugyanolyan?

J. Zs.: Mivel az emberi személyiségjegyeknek végtelen számú kombinációja van, így a szerelem élményének egyéni megélése is sokféle lehet. Ám az elmúlt 20 évben idegtudományi és szociálbiológiai kísérletek során immár tudományos igazolást nyert, hogy a kötődés – melynek egyik legmarkánsabb megjelenési formája a felnőtt szerelem – az emberi faj egyik legősibb túlélési ösztöne. Kultúrától, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül mindannyiunk számára mindennapi szükséglet, mint az evés és az alvás. Agyunk a kötődést a biztonság érzésével azonosítja és oxitocint, boldogsághormont termel, melynek jelentős egészségvédő funkciója van. Az érzelmi eltávolodást, a magányosságot azonban veszélyként detektálja és a szervezetet kortizol, stressz- és gyulladáskeltő hormon árasztja el, melynek tartósan magas szintje komoly egészségügyi kockázatot jelent. Mindannyiunkban, kivétel nélkül.

minap.hu: … és honnan tudjuk, hogy jó ember mellett kötöttünk ki?

J. Zs.: Ennek vannak jelei, és itt a kölcsönösségen van a legnagyobb hangsúly. Ha azt tapasztalom, biztonságban érzem magam mellette, és rajta is hasonlót látok, az jót jelent. Ha nem indulnak be közöttünk olyan játszmák, melyek során érzelmileg manipulálni próbáljuk egymást. Fontos leszögezni: a szerelem nem fáj! Nagyon romboló tévhit azt gondolni, hogy a szenvedélyes szerelemmel együtt jár a fájdalom. A fájdalom a sérülés és a félelem egyetemes biztos jele. Amikor fájdalmat élek át, akár fizikailag, akár lelkileg, a szervezetemet elárasztja a stresszhormon, tehát szenvedek és nem vagyok biztonságban. Fájdalom általában abból fakad, hogy elkezdünk manipulálni, vagy azt érezzük, hogy nem fogad el a másik, hogy nem vagyok neki elég fontos. Ha biztonságban és szabadnak érezzük magunkat, ha merünk kérdezni, és kérdéseink válaszra találnak, ha nincsenek egymás előtt titkaink, ha minden nap kapunk valamilyen bizonyságot arra, hogy fontosak vagyunk – akkor jó ember mellett kötöttünk ki.

Illusztráció!

minap.hu: Meddig lehetünk szerelmesek? Egy 20 éve tartó házasságra mondhatjuk-e még, hogy szerelmi kapcsolat köti össze, vagy az már egy egészen más érzelem?

J. Zs.: Ez is egy nagy kérdése a szerelemnek. Sőt kulturális kérdés is, rengeteg irodalmi mű szól erről, hogy lehetséges-e évtizedekig szerelemnek nevezni két ember kötődő kapcsolatát. A szerelem nem egy statikus állapot, nem egy nyeremény, ami beesett az ölembe, és onnantól kezdve az enyém. Hanem ez egy organizmus egy élő dolog kettőnk között, ami fejlődik, érik, átváltozik, szinteket lép a z idő múlásával a döntéseink nyomán. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy ez változik, akkor nem fogunk irreális elvárásokat támasztani a másikkal, vagy a kapcsolatunkkal szemben. Akkor tudni fogjuk, hogy épp egy életciklus-váltásban vagyunk. Például, amikor gyermek születik, akkor a feszültség nagyon gyakran előfordul két ember között. De ez nem azt jelenti, hogy a kapcsolatuk bajban van, hanem ez egy természetes folyamat, mert a változásra az emberek személyisége így reagál.

Fontos, hogy tudjunk hatékonyan kérni egymástól – ez rengeteg embernél probléma, azt várják, hogy gondolatolvasó legyen a másik. A másik pedig a szeretetnyelv: amikor kitapasztaljuk melyik az a „nyelv”, amivel a másik megérti, megérzi, hogy szeretik. Egy párkapcsolat legelején ott van az erős vonzalom, amit minden nap érzünk. Ebből az időszakból akkor is lesznek emlékeink, amikor már reálisabban látjuk a másikat. Ahogy haladunk előre az évek során, egy kis odafigyeléssel ezeket az emlékeket újra és újra elő tudjuk hívni. Ha figyelünk arra, hogy időnként kettesben maradjunk, és a gyerekek a nagyinál aludjanak. Vagy, ha félévente elmegyünk otthonról kettesben, vagy lehetőséget adunk magunknak arra, hogy kettesben újra találkozzunk úgy, mint annak idején, akkor a tudatunkból elő fog jönni annak az időszaknak az élménye, és az érzés is előhívódik, ami akkor volt. Én határozottan nem értek azzal egyet, hogy. „a szerelem az évek során óhatatlanul eltűnik és marad a tisztelet vagy baráti érzések”. Inkább azt mondanám, a jó házasság épp úgy, mint maga a szerelem egy kötődő, mély szövetség egymás között. Az érzelmeink hullámzanak benne, de biztonságban vagyunk: „otthon vagyunk egymásban”.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!