Ugrás a tartalomra

Kojak lámpa Diósgyőrből

Szántó István
Utoljára módosítva
2020. június 13. szombat 10:05
Azok a hetvenes, nyolcvanas évek, a három órás út során legalább két tucatszor emlékeztetnek erre a kedvenc rádiómban. Persze ha megkövetelnék, se tudnám elfelejteni.

Mint ha tegnap lett volna. A megyei rendőrkapitányság kiválasztottjai egy nálunk még nem használatos zsákmánnyal térnek hazai a nyugati vendégségből.  Megtetszik nekik egy olyan, csak az amerikai Kojak filmekben látott mágneses, kék villogó. Amit az ottani rendőrök lezserül, robogás közben csak úgy feldobnak az autójuk tetejére. A müncheni főkapitány búcsúzóul hármat, egy pirosat és két kéket ajándékoz a miskolci kollégáknak. Nagy a boldogság. Minden nyomozó ilyet szeretne a civil szolgálati kocsijára.

Nincs más megoldás egy-egy mintát küldenek a Diósgyőri Gépgyárba és a Lenin Kohászati Művekbe. A feladat egyszerű, mint Pekingben, le kell koppintani. A búra fogyóeszköz, hatot tesznek a minták mellé. A határidő egy hónap, de az üzemi ezermesterek minden egyéb munkát félretesznek. Félbehagyják az elvtársi vadászpuskák tuningolását, az ajándékba készülő vadászkések és tőrök készítését. Gyárfás László Mezőnyárádi öntvényasztalos az eredetinél is szebb, formásabb házat szerkeszt a lámpáknak. Áramvonalasabbak, nincs az a sebesség, amelynél fütyülnének a tetőn. Alig két hét múlva már a kapitányságon sorjáznak a made in Diósgyőr márkájú villogók. A jó rendőr se sokkal különb a játékos kedvű gyerekeknél. Ha kell, ha nem, tesztelik a hazai gyártmányt.

Mígnem egy fővárosi potentát látogatásakor a kormányőrök megirigylik a miskolciak lámpáját. Fájó szívvel adnak is nekik egyet. Miért is ne. Ebből csak nem lehet baj. Egyébként sem kellett volna ezekkel büszkélkedni a pesti rendőröknek.

Ráadásul a fentiek rögtön reklamálnak, hogy becsaphatták őket, nem elég mágnesesek, amit kaptak.   Nem ismerik azt a mondást, ami úgy kezdődik, hogy ajándék lónak.

Végül két szélvédő betörése után csak akad valaki, aki megfejti, a miskolciak szuvenírje miért nem tapad az új Audik tetejéhez. Az alumínium ötvözet sajnos nem mágnesezhető.

Szóval azok a boldog hetvenes, nyolcvanas évek, amikor miénk a gyár, ami nincs, azt megkonstruáljuk. Szinte minden miskolci üzemben van egy olyan háztáji sufni, ahol összerakjuk, szétszedjük vagy újat gyártunk, amire szükség van. Itt a Győri kapuban, a nemzetközi hírű Medicorban világszínvonalú orvosi eszközöket diagnosztizáló készülékeket terveznek, gyártanak.  A Szojuz űrállomáson csak miskolci EKG vizsgálja az orosz és az amerikai asztronauták szívét. Persze, ha egy kardiológusnak pont ilyen kell a privát rendelőjébe, neki is megcsinálják. Máris mehet érte, csak a fizetés bonyolult, a Széchenyi úti úttörőáruházba kell menni Vilk Lajoshoz leszámlázni.

Azok a csodálatos hetvenes, nyolcvanas évek, amikor sosem fáj a fejünk és még nem tudjuk mi az, hogy időjárási front jön. S a maszkot még csak a kórházi tévésorozatokból ismerjük. S, ha kell a rendőrségi kék lámpától a szívvizsgáló készülékig mindent megcsinálunk. Itt Miskolcon…

További hírek

Olvasnivaló

Programok