Ugrás a tartalomra

Lélekemelő önkéntesség – jó példák Miskolcról

Muntyán Bernadett/Kujan István
Utoljára módosítva
2019. december 15. vasárnap 10:34
Az ünnepek közeledtével sokak érezzük úgy: adni szeretnénk. Adni azoknak, akiknek semmilyük nincs, akik gondokkal küszködnek, vagy azoknak, akik csak egy kis lelki feltöltődésre, jó szóra, megható pillanatokra áhítoznak az adventi készülődésben. Mutatunk néhány jó példát.

Mit tudok én tenni mások érdekében? Hogyan segíthetnék? Tobzódnak az emberben a kérdések, szinte elemi erővel tör fel bennünk, hogy adjunk, hiszen annyira szerencsések vagyunk, hogy rengeteget kapunk az élettől. Az ünnephez közeledve az önkéntesség talán még inkább felértékelődik – annak mindenképp, aki kap, de annak is, aki cselekszik!

Jót teszek a világgal, ezáltal én is jobbá válok

„Minél többet ad az ember önzetlenül, annál több marad neki is” – mondja az általunk megkérdezett klinikai szakpszichológus. Pócsi Orsolyától megtudjuk, kutatásokkal is bizonyították már, hogy adni jó. – Egy-egy önzetlen jótett, önkéntesség, vagy adakozás után mérték az emberek jó érzését, és kimutatták: sokkal tovább voltak elégedettek az emberek, mint amikor ők kapnak ajándékot, vagy velük tesz jót valaki – részletezi.

Minél többet adunk, annál több marad nekünk. Illusztráció

Az önzetlen jócselekedetekkel úgy érezzük, visszaáll a rend a világban, az igazságtalanság elillan. „Jót teszek a világgal, ezáltal én is jobbá válok, és talán mégsem vagyok önző” – él ilyenkor a fejünkben. – Valahol a genetikai kódunkban is benne van, hogy jó dolog adni a másiknak, együttműködni vele, segíteni rajta. Ez az önző gének önzetlensége – foglalja össze.

Karácsonykor szeretővé, szerethetővé válik az ember, de az ünnep után „visszarendeződünk” olyanná, amilyenek vagyunk. – Jó lenne tudatosítani, hogy ez ne történjen meg, mert minél többet adunk, nekünk is annál több és jobb lesz.

A legkisebbeket is megérinti

Érdemes erre már egészen fiatalon felhívni a gyerekek figyelmét. A Fráter György Katolikus Gimnáziumban alap értékrend, hogy törődjenek a rászorulókkal. – Ez nagyböjt és advent idején különösen fontos számunkra, mondja Cservenyák Katalin. A hittanoktató hozzáteszi: arra is megtanítják a fiatalokat, hogy ki tudják fejezni a mások iránti szeretetüket, odaadásukat, és hogy az ünnepekre ilyen lelkülettel készüljenek. Vegyék észre, hogyan és hol tudnak szolgálni. – Pedagógiai programunk része, főleg a hittanos munkában, hogy érzékenyítő foglalkozásokat tartunk – emeli ki. Ezen szellemben hagyomány az iskolában, hogy adományokat gyűjtenek a Katolikus Karitász számára, amit idén a prügyi általános iskolának ajánlanak fel. És rendszeresen besegítenek a Máltai Szeretetszolgálatnak is tartós élelmiszerek gyűjtésében. – Megtapasztalják tehát azt, milyen adományozni, és azt is, hogyan tudnak önkéntesként segíteni rászoruló embertársainkon – hangsúlyozza.

Cservenyák Katalin: vegyük észre, hol és hogyan tudunk segíteni

A jótékonyság és az önkéntesség a legkisebbeket is megérinti ilyenkor, szeretnének segíteni kortársaikon – ez a tapasztalat a megyei központi kórházban is. Arról tájékoztatták szerkesztőségünket, hogy a Pitypalatty-völgyi Református Körzeti Általános Iskola és AMI tanulói például az idén is meglátogatták a Gyermekegészségügyi Központban (GYEK) fekvő kisbetegeket és megpróbálták feledtetni a családtól való távollétet, a betegség szomorúságát; de adventi műsorral készülnek a tolcsvai iskolások is, akik szintén a gyerekeket ajándékozzák meg előadásukkal. Természetesen a felnőttek is kiveszik a részüket az önkéntességből: a miskolci Csodamalom Bábszínház művészei minden évben különleges produkciókkal kedveskednek a kórházban fekvő kis pácienseknek.

Az önkéntes munka mellett a karácsonyi időszakban nagyobb fókuszt kap a jótékonyság is, számos szervezet, vállalat, sőt magánszemély jelentkezik különféle támogatási szándékkal. Játékok, ruhanemű, édesség, anyagi hozzájárulás érkezik ilyenkor az intézményhez, elsősorban a GYEK kis betegeihez, hogy ezzel is megkönnyítsék számukra a kórházi létet, és segítsék – ha csak egy mosollyal is – a gyógyulási folyamatot.

Jobb adni, mint kapni

Önkéntesek segítik a Magyar Vöröskereszt Megyei Szervezetének munkáját is. Az igazgatótól megtudjuk: véradásszervezésnél, élelmiszergyűjtések alkalmával áruházakban, közterületi ételosztásoknál mindig ott vannak. Grubert Roland hozzáteszi: a Szent István téri Szeretet Sütigyárban is folyamatosan önkéntesek dolgoznak. – Több ezren vannak velünk együtt a megyében, akik valamilyen időszakos tevékenységet végeznek, és segítik a munkánkat – mondja.

A Szeretet Sütigyárban is önkéntesek dolgoznak

A Miskolci Állatsegítő Alapítványnak (MÁSA) tizenkét állandó önkéntese van, ők – ahogy idejük engedi – majdnem minden hétvégén, de akár hétköznapokon is jönnek kutyát sétáltatni. Horváth Rita, a telephelyük vezetője elmondja, ünnepek idején a látogatószám és az adományozók száma is megnő. Naponta akár 5-10 fő is megfordul náluk. Van, aki tápot, rongyot hoz, más fertőtlenítőszert, játékokat. A MÁSÁ-nál egyébként december elején felállítottak egy karácsonyfát is – a Kutya fája nevet kapta –, ide várják az elárvult állatoknak szánt adományokat.

A látogatószám és az adományozók száma is megnő a MÁSÁ-nál az ünnepi időszakban

Zene és vers erejével

Zenével és verssel teszi szebbé az adventi időszakot a Miskolc-Avasi Örömhír Kamaraegyüttes, amely az istentiszteleti alkalmak mellett szociális intézményekben is vállal fellépéseket. Vezetőjük úgy fogalmaz, „megrendítő és lélekemelő látni a hajléktalanszálló lakóinak arcán a könnycseppeket, amikor régi karácsonyok emléke idéződik fel bennük”. – Mi is csodálatos pillanatokat élünk át velük, kavarog bennünk az együttérzés, a saját sorsunk miatti hála. Isten szeretetét, Krisztus születésének valódi jelentőségét közvetítjük feléjük – emeli ki Petróné Nyíri Zsuzsanna zenetanár, hozzátéve: a fogyatékkal élők karácsonyán pedig azt tapasztalják meg, hogy közönségük gyermeki hittel éli meg az ünnepeket.

Petróné Nyíri Zsuzsanna: mi is csodálatos pillanatokat élünk át

– A fiatal tagjaink érzékenyebbek, elfogadóbbak lesznek, reményeink szerint segítőkészebbé is válnak. Az együttesnek kiemelt és kedves időszaka tehát ez a néhány hét, erősödik a hitünk, feltöltekezünk az ünnepre és az azt követő hétköznapokra is, a sok élmény növeli az egymás iránt érzett szeretetünket és barátságunkat.

Diákok az önkéntességről, a jótékonyságról:

Szepesi Miklós (10. osztályos)

Van több jótékonysági programja is az iskolának – Batyuprogram, cipősdobozakció –, amikben én is részt vettem. Adományokat gyűjtünk a prügyi általános iskolának, a lelki napokon itt volt nálunk egy előadó az intézményből, így megismerhettük, hová és kiknek is gyűjtöttünk. De részt vettem más jótékonysági programban is: csokoládét és írószereket vittünk a kórházban lévő beteg gyermekeknek. Közösségi munka keretében a Máltai Szeretetszolgálatnak is segítettem az adományok gyűjtésében, az egyik bevásárlóközpontban szórólapok osztásával hívtuk fel a figyelmet az adakozásra. Azt vallom, hogy ha képes vagyok rá, akkor jobbá kell tennem mások életét. Ha csak egy tábla csokival, akkor is.

Gonosz Helga (10. osztályos)

Fontosnak tartom, hogy segítsünk másokon, ez belső indíttatás, de a családomban is ezt tanultam, illetve az iskolánk is erre nevel minket. Több adományozásban vettem részt, helyenként megdöbbentő volt látni, hogy sajnos milyen körülmények között élnek emberek. Hálásnak kell lennünk tehát, hogy itt lehetünk, és nem kell nélkülöznünk. Tartós élelmiszereket én is gyűjtöttem, közösségi szolgálatban segítettem. Felemelő érzés segíteni, de közben rossz is belegondolni, hogy nekik mennyivel másabb az életük, és sokan nem tudnak tenni azért, hogy jobban menjen a soruk. Tapasztalataim szerint sokan önkénteskednek a kortársaim között, de látni azért olyat is, akinek a közösség szolgálata nem annyira fontos, inkább magára figyel.

Rech Bálint (12. osztályos)

Diákönkormányzati tagként is nagyon fontosnak tartom, hogy felhívjuk a diákok figyelmét arra, mennyire lényeges másokon segíteni. A Fráter gimnázium mindig is nagy hangsúlyt helyezett erre, már csak amiatt is, hogy a katolikus szellemiséghez szorosan hozzátartozik a rászorulók, elesettek megsegítése, támogatása. Sajnos azonban látni kell, hogy manapság a világ mintha nem erre koncentrálna... Jó megtapasztalni azonban, hogy a diáktársaink bevonhatók, legyen szó akár egy cipősdobozakcióról, vagy más jótékonysági akcióról, önkéntes munkáról. Azt azért el kell mondanom, hogy néha nógatni is kell őket, de sokan átérzik, hogy ez mennyire jó dolog, és hogy példát is mutatnak másoknak.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!