Íjaival harcol a múlt tiszteletéért Mónus József. A világrekorder, harci-, cél- és távlövő íjász ezúttal az Ifjúsági és Szabadidő Házban vendégeskedett szerdán. Filmvetítéssel egybekötött úti beszámolója során végigkísérhettük Kínától az Amerikai Egyesült Államokig, Kanadától Törökországon és Dél-Koreán keresztül Ausztráliáig, megismerve a nagy íjász világversenyek hangulatát. Az előadáson bemutatta azt a kisfilmet is, ami a 2018-as diósgyőri bástyalövésről készült. Nemcsak személyekről és helyszínekről mesélt azonban, hanem igyekezett átadni a harcok hangulatát, megmutatni azt a felemelő érzést is, amikor győztesen láthatjuk a magyar zászlót.

Saját műhelyében készíti nemcsak az íjat, de a nyílvesszőket is. Mivel a legtöbben három tollat illesztenek a nyílvessző végére, Mónus pedig csak kettőt, Amerikában elnevezték őt Két Tollnak. Jobbára mégis a Farkas nevet használja, amit Mongóliában kapott. Nem véletlenül állítottak neki emlékművet a belső-mongóliai Ergun városában, mert 2012. augusztus 24-én a saját készítésű íjával és nyílvesszőjével 653 méteres távolságra lőtt el, amivel felállította a távlövés új világrekordját.

minap.hu: Árulja el nekünk, hogyan lesz egy, a gazdasági életben sikeres gépész-üzemmérnökből profi íjász? Azt nyilatkozta egy helyütt, hogy sorsszerűen csöppent bele ebbe a világba.

Mónus József (M. J.): Valóban, éles a váltás… Sikeres és boldog ember voltam, de aztán már nem tudtam kezelni a rengeteg telefonhívást, bántott, hogy nem látom felnőni a gyermekemet, hogy hiányol a születés- és névnapjairól. Egy másik világot akartam keresni magamnak. Egerben jártam a fiammal, amikor belefutottunk egy íjászversenybe. Ettől a pillanattól vágytam az érzést, hogy lőjek. Egy pillanatkép jött elő, ami ma így fogalmazok meg: én itt már harcoltam én itt már éltem a múlt világában. Hátborzongató érzés volt. Az igazi utamat tehát az egri bástyafalak mutatták meg nekem. Előbb önző módon, csak magamért harcolva, két évig sportíjászattal foglalkoztam – azonban én ettől különb világot akartam.

minap.hu: Már nem a dicsőséget hajszolva?

M. J.: Sokat áldoztunk azért, hogy a magyar zászló becsületéért harcolhassunk, bárki ellen a világon. Fel kellett nőnünk a feladathoz, a nehézséghez és a nemzet elvárásához. Azért millió ember vágyait tudni magad mellett, az erő, de egyben óriási felelősség is. Pénz, politika, intézmény nélkül az íjász nagyhatalmak ellen győzni nem egyszerű feladat. Ha nem lenne mögöttünk az a rengeteg harc és a hozzá párosuló siker, akkor azt mondanám, lehetetlen volt eljutni ide. De a zászlónk becsületéért harcoltunk, és ez megtiszteltetés is számunkra.

minap.hu: Az viszi tehát leginkább előre, amikor egy-egy győzelem alkalmával meglátja a magyar lobogót? Újra és újra át akarja élni ezt az érzést?

M. J.: Nézze, 2008-ban indultam először világversenyen, azóta évente maximum 6-7 ilyen megmérettetésen veszek részt. Nálunk csak a győzelem számít, semmi más. Egy sportoló feláll a dobogóra, és lehet elégedett – a mi világunkban a második hely egyenlő azzal, hogy ott maradsz a csatatéren, kivérezve. Én azzal kelek, fekszem, hogy a versenyekre készülök: készítem az íjakat, a nyílvesszőket stb. Jól tudom ugyanis, hogy a világ legjobb lövői ellen kell harcba szállnom. Minden fáradtságot, verejtéket, szétszakadt íjat, megsérült kezet, fájdalmakat – mindent elfelejtesz, amikor ott állsz a dobogó legfelső fokán. Amikor elmegyek egy világversenyre, odaállok az eredményhirdetés helyére, és előbb tudatosítom az agyamban, hogy miért jöttem ide; miért lőttem minden nap ötszázat, versenyek előtt ezret. Hogy nekem kell a győzelem, hogy a magyar zászlót fel kell emelnem, büszkeségből, dacból. Úgy szoktam mondani, hogy elégtételt szeretnék venni a múlt sérelmeiért a nagy történelmi népek felett, de békében, barátságban. De nem háborúzni akarok a múlt dolgaiért – a harcos elődeink megvívták a maguk csatáit. És csak akkor nem volt hiábavaló a harcuk, ha most büszkék lennének ránk. Hirdetem azt is, hogy egy járható út van csak: a békéé. Semmi más nincs.

minap.hu: Említette, hogy az íjait, nyílvesszőit maga készíti – de a felkészülésnek a technikai mellett van egy mentális oldala is.

M. J.: Valóban, önfegyelmet kell gyakorolni, és harmóniára törekedni. Nem 500 méterre lövök állandóan, meg bástyákról célokra – azt majd ott, amikor kell, megteszem. Az ínszalagokat, az idegszálakat kell minden nap trenírozni, hogy minden életszerű legyen. Ezt kell elérni. Ha az életed részévé válik a lövés, akkor magabiztos vagy a kiélezett szituációkban is. Mert az a te világod már. A komfortérzetedet nem befolyásolja a verseny, mert otthon vagy abban. A feladattal kell csak foglalkozni, senki és semmi más nem számít, csak a cél meg te.

minap.hu: Akkor már nincs is izgulás?

M. J.: (mosolyog) Arra kérem a jó Istent , a Sorsot , hogy érezzem a célt. Az íjászat nagyon egyszerű: csak akkor kell elengedni a nyílvesszőt az útjára, amikor tudod, hogy eltalálod a célt. És akkor eltalálod. Ennyire egyszerű. És ennyire nehéz. (mosolyog)

minap.hu: Ki volt a legkomolyabb ellenfele?

M. J.: Minden ellenfelet komolyan veszek. Büszkén mondhatom, hogy mindenkit legyőztem, aki kiállt ellenem a nagy világversenyeken harci cél és távlövészetben. Tíz év alatt 189-szer lőttem lőhetetlen feladatot sikerrel, kétszer voltam második, egyszer harmadik. Akik abból a párból, akik előttem álltak azokat is legyőztem már versenyen. Ebben a két kategóriában mindenkit! Nem is ismerek a világon olyan embert, akit ebben a világban ne tudnék legyőzni.

minap.hu: Azt mondja, Magyarország világbajnokai közül mindenkit legyőzne harci-, cél- és távlövészetben?

M. J.: Igen, mindenkit legyőztem és legyőzök! Mindenki kikapott, aki ki mert állni, pl. most legutóbb, a 2018-as gyulai világbajnokságon, aki meg ki sem mert állni, arról nem is beszélve. Én az életemet tettem fel arra, hogy a magyar zászlóért harcoljak, nem magamért. Ha a magyar íjászatot nézem, 99 százalékban magukért harcoló, önző embereket látok, a kivételekkel együtt. Sportolókat! Sportoló pl. a higgadt, ésszel lövő, eredményeit gyűjtögető ember. Amikor a szíved lövi a vesszőidet; amikor ezerszer erősebb leszel; amikor meglátod a piros-fehér-zöld zászlódat; amikor nem törődsz a fájdalmakkal, a fáradsággal, szinte önkívületi állapotban is tudsz versenyezni, ha kell, mert tol valami maga előtt a harcban. És csak hallod belülről, „most lődd, mert most eltalálod, most lődd, mert most jól fog repülni”… De ugyanez az érzés, ha kell, néma csöndet hoz a környezetre, lelassulsz, szinte lebegsz, és csak te vagy és a cél, megfeszíted az íjat, nem gondolkodsz, mert benned van a lövés, a vágy, hogy legyen jogod felemelni győztesen azt a zászlót!

minap.hu: Van egy csapata is, a Farkasok – kik a tagjai?

M. J.: A világ legjobb lövőiből állnak a Farkasok, azaz Mónusné Ani a feleségem, többek között világrekorder, világbajnok, a Nomád Olimpia Bajnoka, Prokaj Kiara ,a fiam párja, a világrekorder, világbajnok íjászlány Egerből, Mónus Laci a Zrínyiek leszármazottja, a szintén világrekorder, világbajnok íjász, a fiam.

minap.hu: A legutolsó világbajnokságon hogyan szerepeltek?

M. J.: A lehetséges 11 világbajnoki aranyból nyolcat megnyertünk és 3 ezüstöt szereztünk még. A lányok közül Ani háromból egyet és két ezüstöt, Kiara háromból kettőt és egy ezüstöt szerzett, a fiam, Laci háromból hármat, aranyat, én kettőből kettőt. A Farkasok mellett Patrik, Kiara testvére két ezüstöt és egy bronzot szerzett.

minap.hu: Maradt még ellenfél?

M. J.: A méterek az ellenfeleim. Nem embereket nézek, hanem távolságokat. Világrekordokat akarok lőni. Világbajnok az a lövő, aki részt vett egy adott világbajnoki szintű versenyen és aki elment azt legyőzte. A világrekorder más. Amerikában 1940. óta rendeznek világrekordlövő versenyt, van több mint húsz íjkategória, és te akkor lehetsz világrekorder, ha az elmúlt közel 80 év rekordját megdöntöd. Azaz az összes lövő eredményét túl kell lőnöd ma egy világrekordért! 25 világrekordot lőttem eddig összesen.

minap.hu: Akkor a cél távolabb lőni, mint előzőleg?

M. J.: Rengeteg cél van. De igen (mosolyog). Amerikában van egy világrekordlövő-lista. Egyszerű íjhasználat esetén amikor a kézfejről lőjük el a nyílvesszőt, abban 7 kategória van – hatban én tartom a legerősebb íjak világrekordját.

minap.hu: Extrém helyeken is lőtt célra, például a Niaga-vízesésnél. Nagy feltűnést kelthetett…

M. J.: A Vereckei-hágót lőttem át 600 méter felett, illetve ahogy említette, a Niagarát lőttem át. Kanadából Amerikába. Kértem engedélyt mindenhol, de nem kaptam. Ukrajnában aztán 200 ezer szeparatista interneten írta is, hogy Mónus háborút akar kezdeni, össze akarja lőni a történelmi Magyarországot Ukrajnával stb. Amikor kimentünk a hágóhoz, legalább annyi katona volt ott, mint Árpád idejében. Védeni kellett minket. Én ugyanis mondtam, hogy a hágón át akarok lőni – de figyelmeztettek, hogy ne tegyem, mert pont ott táboroznak a szeparatisták, azok visszalőnek. De egyébként Kanada, Amerika sem adott engedélyt, mert azt mondták, hogy ha meglátnak egy íjjal, valaki biztos lesz, aki elkezd pánikolni.

minap.hu: A diósgyőri bástyalövésnél ilyen problémával nem kellett szembenéznie.

M. J.: A múlt tiszteletéért szerettem volna lőni egy emléklövést, mert hiszem, hogy nekünk a mában kell történelmet írnunk. Azt azért tudni kell, hogy ez nem egyszerű kategória, sosem. Van egy működő programja a várnak, egy új elemet bevinni, ami másnak veszélyesnek tűnik, az nem egyszerű. Aki még nem látott lőni, abban azért az utolsó pillanatig ott volt a félsz, hogy nehogy baleset történjen. De nagy öröm, boldogság volt, óriási volt a hangulat, látták a lehetetlent: a bal bástyáról a Lovagi Tornák Terére lőttem célra. Ezt az élményt felemelő megosztani az emberekkel.

minap.hu: Nemrégiben felajánlotta egy íját, hogy a befolyt összegből beteg gyermekeket támogasson – hogyan jött az ötlet?

M. J.: Egy óbudai kórháznak tettem felajánlást a Széchenyi család segítségével, beteg gyerekek gyógyítására fordítják a befolyt összeget. 600 ezer forintnál jár a licit (az interjú a határidő lejárta előtt készült, végül ennyiért kelt el az íj – a szerk.). Nagyon boldog a szívem. Korábban is volt hasonló akcióm, sok gyereknek segítettünk már ilyen módon. Ez az íj velem volt világversenyeken, egy győzedelmes íj társa ez a belövő íj. Egy versenyre általában legalább 30 íjat készítek, illetve 800-1000 darab nyílvesszőt. Ezek közül választom ki azt az utolsó hármat, ami ott lesz velem, illetve 5-6 nyílvessző. A most felajánlott íjjal 700 embert győztem le Törökországban, de a tavalyi vb-n is belövő íj volt. Legendás íj.

minap.hu: Íjászatban, ha megkérdezzük a magyar embereket, szinte kizárólag két név jön elő: Kassai Lajos és Mónus József. Ki a jobb?

M. J.: Kassai Lajos! De neki lehet! Ő a jó barátom!

minap.hu: Mi motiválja még? Milyen cél, rekord van, amit el akar érni, meg akar dönteni?

M. J.: Ezért megyek újra Isztambulba májusban, harmadjára is szeretném nyerni a Hódítók Kupáját. Augusztusban Amerikában ezer méter fölé szeretnék lőni. Illetve több bástyalövést is tervezek. Diósgyőrben újra lesz bástyalövésem. Augusztusban Magyarországon, Budapesten pedig szintén nagy lövésre készülök, a részletekről még egyelőre nem mondhatok többet.

A legfontosabb, hogy a győztes jogán felemelhessék a Farkasok a magyar zászlót – ennél nincs fontosabb! Fel kell hívnunk a világ figyelmét a kilőtt nyílvesszőinkkel arra, hogy mi, magyarok büszke nép vagyunk, mi élni akarunk, békében, barátságban, a saját földünkön. Ahogyan a sólyom száll az égen. Viszont, hogy ez így lehessen, meg kell mutatnunk küzdeni akarásunkat, erőnket, egységünket, a magyar szívünket! Na, mi Farkasok, ezért harcolunk: a zászlónk becsületéért!