Ugrás a tartalomra

Miért Miskolc? 12. rész - A magyar színjátszás első szentélye

Fedor Vilmos
Utoljára módosítva
2020. november 01. vasárnap 09:24
„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.
A Miskolci Nemzeti Színház napjainkban. |fotó: Mocsári László

Már az ezerhétszázas évek végén jártak Miskolcra társulatok, amik alkalmi helyszíneken mutatták be jobbára mulatságos és persze tanulságos produkcióikat. Szórakoztatás volt ez a javából, és az emberek egyre inkább keresték az efféle foglalatosságot. A társulatok szerettek járni Miskolcra, mert hálás volt az itteni közönség, és nemcsak tapssal, hanem pazar vendéglátással meg kvártéllyal jutalmazta a színészeket. A Sötét kapuból nyílt az a köz, melyben a csizmadia szín állt. A korabeli feljegyzések szerint itt játszottak a vándorszínészek, különösen nagy vásárok idején. Állítólag itt hangzott el először magyar nyelven előadás, persze a mai országhatáron belül. Azt, hogy így volt-e vagy sem, ma már nehéz eldönteni, de egyet biztosan tudunk. Ez pedig nem más, mint a miskolciaknak az a hazafias cselekedete, hogy egy színház, mégpedig magyar színház felépítése mellett döntöttek.

Így aztán nem sokkal később, 1823-ban Miskolcon megkezdte működését az első, magyar nyelven játszó kőszínház. Ezzel a tettével Miskolc örökre beírta nevét a honi kultúra aranykönyvébe, de annak is az első oldalára. Aztán, mint az oly sokszor előfordult a város történetében, tűzvész pusztított, és ekkor hamvadt el a magyar színészet aranykorának első temploma. A színházukat szerető emberek napokig jártak a romokhoz, és szomorúan nézték az üszkös gerendákat. A város ezt követően sem maradt előadás nélkül, mert folyamatosan érkeztek a társulatok a városba. Nyáron a Korona és a Csillag vendéglők kerthelyiségeiben, télen a csizmadiák árusítóhelyén meg a Korona vendéglő termében játszottak.

Ezenközben a megye és a város vezetése egy állandó színház újbóli felépítésén fáradozott. Politikusokat kerestek meg, bankárok és befolyásos iparosok segítségét kérték tervük megvalósításához. A miskolci kaszinóban fogalmazódott meg, mégpedig Szemere Bertalan, a kaszinó elnöke részéről az a gondolat, hogy az új színház megépítéséhez szükséges pénz összegyűjtésére részvényeket bocsássanak ki. A felhívást hatalmas siker koronázta, ugyanis a részvényjegyzésre kibocsátott 49 aláírási íven három hónap alatt már 312 támogató neve sorakozott, s számuk 1847 nyarára 349-re emelkedett. Ismert országos politikusok, közéleti szereplők, jómódú, színházat szerető polgárok támogatták az új színház építésének ügyét. Végül összegyűlt a szükséges pénz, és elkezdődött a várva várt építkezés. Aztán eljött a nagy nap, és a miskolciak második kőszínháza 1857. szeptember 3-án megnyitotta kapuit közönsége előtt. Így van ez a mai napig, mert Thália miskolci szentélye állta az árvíz és a háborúk ostromait.

A Miskolci Nemzeti Színház a múlt század végi bővítésekkel, melyek Bodonyi Csaba Széchenyi-díjas építész értő tervei alapján készültek, mára Európa egyik legtöbb játszóhellyel rendelkező színháza lett.

Anélkül, hogy a színház épülettömbjét elhagynánk, öt helyszínen élvezhetjük a miskolci társulat játékát.

Amikor a színház alapításának századik évfordulóját ünnepelte, Keresztesy Sándor – aki fiatal korában maga is vándorszínész volt – szerkesztésében emlékalbum készült, mely a színháztörténeti dokumentumok mellett a kor ismert szereplőinek, politikusoknak, tudósoknak, egyházi méltóságoknak, és persze szakmabelieknek köszöntő mondatait is tartalmazta. Amikor ezeket olvassuk, lelkünkben megerősödik az a szeretet és hála, melyet városunk egykoron élt polgárai iránt érzünk, akik lassan kétszáz évvel ezelőtt eldöntötték, hogy Thália magyar követeinek szentélyt építenek ide, az Avas aljára.

Az 1815-ben, Benke József vezetésével érkező társulat - tagjaként Déryné Széppataki Rózával - annyira megszerettette a város polgáraival a színjátszást, hogy úgy határoztak, állandó színházat építenek. Az első miskolci színházépület építését 1819-ben kezdték el az akkori Boldogasszony utcában (ma Déryné utca), és 1823. augusztus 24-én, két évvel a kolozsvári után nyitották meg Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon című darabjával. Miskolc első színházépülete 1843. július 19-én tűz martalékává vált. Szinte azonnal elhatározták a színház újjáépítését.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!