minap.hu: Többször nyilatkoztad, hogy a ska zene terjedésében nem állunk túl jól mi, magyarok. A 2000-es évek elején felfutott a stílus, de mostanában az emberek inkább azért mennek a koncertjeitekre, mert titeket szeretnek. Hogy állunk most a skaval?
Tóth Kristóf KRSA: Azt már talán tudják, hogy ez a stílus egy karibi zene és Jamaica szigetéről származik. Nyilván, mi ehhez hozzátettük a saját ízünket, ezért is lehet könnyebben befogadható a hazaiak számára. Hiszen megjelenik benne egy csomó más zenei stílus, magyar népzenei elemek is például. De nyilván lehetne még továbbvinni, ismerhetnék, szerethetnék ezt még többen, úgyhogy igyekszünk, és azon dolgozunk, hogy ennek a műfajnak a hírét egyre nagyobb közönség elé tudjuk tárni. Végülis, már 17. éve dolgozunk ezen, úgy gondolom, valamilyen nyomot már hagytunk.
minap.hu: Honnan jött ez a küldetéstudat? Ti mindannyian külön-külön is szerelmesei vagytok ennek a stílusnak?
T.K.: Igen, bár rengeteg más zenét is hallgatnak a zenekar tagjai, nagyon széles a paletta: a jazzzenétől a metálig, az afrozenén át a latin műfajig, de elektronikus zene is sorakozik a tárházba. Viszont ez egy közös pont, egy nagy szerelem. És az a jó, hogy ezekbe a zenékbe is bele lehet vinni azokat az ízeket, amiket a zenekar tagjai máshonnan hoznak. Legyen szó mondjuk surf zenéről, vagy bossa nováról.
minap.hu: Fesztiválszezonban nagyon sokat utaztok. Hogyan lehet egy ilyen népes zenekart koordinálni?
T.K.: Hát nem könnyű a helyzet, nagyon nehéz megoldani a logisztikai dolgokat, de igyekszünk. Mivel mindenki elég fontosnak tartja ezt a zenekart és ezt a küldetést, így mindenki prioritásként kezeli a koncerteket és a próbákat is.
minap.hu: Több jótékonysági akcióban is részt vettetek már. Fontosnak tartjátok a társadalmi szerepvállalást?
T.K.: Igen. Ha már megadatott nekünk, hogy ilyen sok emberhez szólhatunk, akkor nem csak a szórakoztatásra szeretnénk tenni a hangsúlyt. Dalszövegeinkben is megjelenik ez, de más módon is szeretnénk kifejezni, mi az, amit értékesnek, fontos ügynek tartunk. Így lesz ez most is: február 28-án lesz egy budapesti koncertünk, ahol a Green Peace lesz a fő vendég. Az este a felesleges műanyagtermelésre szeretné felhívni a figyelmet.
minap.hu: Milyen olyan tervetek van még, amit mindenképpen szeretnétek megvalósítani?
T.K.: A zenekar még sosem járt Európán kívül. Bár 22 országban játszottunk a több mint 16 évünk során, de reméljük, hogy idén megvalósul az is, hogy átlépünk egy másik kontinensre, és ott is bemutatjuk a zenénket.
minap.hu: Te alapvetően nagy híve is vagy a külföldi koncertezésnek. Milyen pluszt adhatnak az ilyen fellépések?
T.K.: Egyrészt megmutatja, hogy mindenhol a világon van ennek a műfajnak közönsége, és fantasztikus élmény, amikor az ember egy nagyon távoli helyen azt érzi, ismerik a zenéjét, szeretik, és rajongással fogadják. Nekem legutóbb Mexikóban volt ilyen élményem. Érdekes, hogy a zenekarunk második legnagyobb tábora – Magyarország után – Mexikóban van (a statisztikák alapján). Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam. Egy perui skazenekarral játszottam ott, az ő lemezükön vendégszerepeltem korábban, és elhívtak, hogy lépjek fel velük a mexikóvárosi fesztiválon. És nemcsak azt a dalt adtuk elő, amit közösen csináltunk, hanem megtanultak a kedvemért egy pár PASO dalt is, ezt is előadtuk, a közönségen pedig látszott, hogy ismerik. Nagyon megható volt.
minap.hu: Érkeztek hozzánk Miskolcra, február 15-én, a Kocsonyafesztiválra. Mit üzennél a miskolciaknak?
T.K.: Bár elég későn fogunk játszani, és lehet, hogy hideg lesz, de nyugodjanak meg, mi hozzuk azt a karibi tűzet, ami mindenkit felmelegít. Nem lesz semmi gond, csak táncolni kell erre a karibi skazenére.
