Mintegy tíz év óta figyelhetjük meg az „összeomlás” diskurzusának megjelenését a világmédiában, aztán 2015 nyara óta az érdeklődés szinte „felrobbant” a téma iránt, különösen francia nyelvterületen. Ennek talán az is az oka, hogy az „összeomlás” szó közvetlenül érthető, sokkal inkább, mint a „fenntartható fejlődés”, az „átmenet”, vagy a „csökkenés” (a növekedés helyett), melyekkel eddig operáltak a környezetvédők. (Franciaország kitüntetett szerepét pedig a legutóbbi rendkívüli forró, szubtrópusi nyarak magyarázhatják.)
De mit is értenek összeomláson az elmélet képviselői? Milyen definíciókat találunk az egyre nagyobb példányszámban fogyó írásaikban?
- „Az emberiség számának drasztikus csökkenése, és/vagy a politikai, gazdasági, és társadalmi komplexitás csökkenése, amely hosszú időtávon fennmarad” (Jared Diamond, Collapse, … 2005.).
- „Olyan állapot, amelyben az alapvető szolgáltatásokat a társadalom nagy részének nem képes nyújtani a törvényben meghatározott szolgáltató” (Yves Cochet).
- „Az összeomlás a termo-indusztriális civilizáció, az öko-szisztéma, és az élővilág, köztük az emberiség összeomlása” (Pablo Servigne és Raphael Stevens).
A tudományosan absztrakt és meglehetősen homályos állítások mögött azonban elképesztő tragédiát vizionálnak a tudósok. Amikor megkérdezték tőle, hogy konkrétan mi vár ránk, ha a trend marad így, akkor például a francia Yves Cochet, aki volt már környezetvédelmi miniszter is, és a végzettsége szerint matematikus, nem habozott kijelenteni, hogy nagyjából 10 éves horizonton olyan háborúk és polgárháborúk is elképzelhetőek, amelyeknek több milliárd áldozata lesz a Földön. Se több, se kevesebb.
Ez az, ami teljesen új a környezetvédők diskurzusában és ennek egyik szólama a nagyon fiatal Greta Thunberg által előadott sikolyszerű és vádoló figyelmeztetés is.
Ha az összeomlás-elmélet lehető legtöbb szereplőjét összegyűjtjük, akkor felelősen nem állíthatjuk, hogy ez egy összeesküvés, melyből kisandít a politikai szándék. Nem, én sokkal inkább az átlagosnál érzékenyebb emberek felelős előre gondolkodását látom ebben a mozgalomban, amelyben azonban mindig ott van egyfajta prófécia. Az eddigi történelmünk során azonban a futurológusok egészen ritkán voltak képesek elgondolni a jövőt.
A 70 éves Yves Cochet, aki igazán nem fél a nevetségessé válástól, adott már korábban is precíz előrejelzést az összeomlás dátumára. A 2010-2015 közötti éveket jelölte meg a kőolajkészletek súlyos kimerülésére, és ebből jósolta meg az alapvető szolgáltatások összeomlását, valamint a polgárháborús káoszt. De a tény, hogy ezekben az években nem jött összeomlás, egyáltalán nem zárja ki, hogy a 2030-as jóslata igaz lesz.
Valahol a kritikus pont körül járhatunk, és nem csak a kőolajra vonatkozóan…
Bizonyára igaz, hogy a világ kőolajtartalékai elérhették a maximumukat, abban az értelemben, hogy a manapság felfedezett kőolajmezők rendszerint elenyésző méretűek a mondjuk 50 évvel ezelőtt felfedezettekhez képest. Tehát elég pontosan kiszámíthatjuk, hogy ma ennyi és ennyi évre elegendő a tartalék, ha minden marad így, ahogy ma történik. Ha azonban feltételezzük, hogy Kína, India, és Afrika gazdasága egyre nagyobb ütemben éri utol a fejlett világ gazdaságait, akkor könnyen lehet, hogy ez a készlet csupán egy-két évtizedre elegendő. Tehát véleményem szerint jól érzékeli Y. Cochet és a többi kollapszológus, hogy valahol a kritikus pont körül járunk.
Azon a ponton, amikor az emberiség egyre inkább rádöbben, hogy a több száz éve sikeres tudomány nem képes követni az emberi fogyasztás diktálta iramot. És ennek megannyi jelét láthatjuk a lehető legkülönbözőbb területen.
Amikor 1972-ben a Római Klub nevű szervezet az első tanulmányt rendelte Dennis L. Meadows-tól a „Növekedés határai” címmel, az általános közvélekedés az volt, hogy a nukleáris energia még nagyon hosszú ideig fogja kielégíteni az emberiség energiaéhségét. Azóta kiderült, hogy a nukleáris reaktorok túlzott veszélyt jelentenek, illetve a világ kormányainak csak elenyésző része vállalja a saját közvéleménye előtt ezt a veszélyt. A vezető energiaforrás maradt a fosszilis energia, elsősorban a földgáz és a kőolaj. Az eltelt 50 évben kitermeltük és elfogyasztottuk a kőolajtartalékok jelentős részét. Az atomreaktorok helyébe pedig nem sikerült semmit sem kifejleszteni. Jellemző a helyzetre, hogy van Európában egy jelentős projekt, amely a fúziós energia megszelídítését tűzte ki célul, és amelynek finanszírozásában a világ valamennyi nagyhatalma részt vesz 2005 óta. A program vezetői egyelőre nem látnak semmi biztosat előre és azt is csak a 2060-2070-es időhorizonton, ami még 50 évet jelent. A tudósok véleménye azonban erősen megosztott és jelentős részük lehetetlen feladatnak tartja a Nap energiatermelésének földi megvalósítását. Ha pedig ez a helyzet, akkor a fosszilis energiakészletek kimerülése utánra nincs az emberiségnek B-terve. És ez ugyanígy igaz az uránra, a létfontosságú színesfémekre, de az ivóvízre és a mezőgazdaságilag megművelhető területekre is. Azt nem gondolhatjuk komolyan, hogy a megfelelő pillanatban a tudományos kutatás majd előhúzza a semmiből a megoldást a szorongató problémákra. Ezeknek a megoldásoknak már látszaniuk kellene a horizonton.
Mindez önmagában rendkívül aggasztó. De ennél sokkal aggasztóbb, hogy a politika szintjén szinte semmi nem történik a szép szólamokon kívül. Klíma vészhelyzetet hirdetni Budapesten, Magyarországon, vagy a világ bármely pontján semmit nem jelent. Ezzel szemben szép intézkedés lenne, mondjuk a belső égésű motorok kitiltása a városokból. Ugyanilyen hasznos (és sürgős) lenne a szénerőművek azonnali leállítása, a fosszilis energiaforrások (kőolaj, földgáz, üzemanyagok) radikális megadóztatása, a környezetet szennyező iparágak megadóztatása, az általános és radikális sebességkorlátozás az utakon, a cementipar, a betongyártás radikális megadóztatása, a növényvédő szerek betiltása és igen, a világ népességnövekedésének megállítása és visszafordítása. Stb. stb. stb. Valamennyien tudjuk, hogy mindezen intézkedések bevezetésére jelenleg semmi esély nincs a Föld egyetlen országában sem. Mert az érdekelt iparágak legnagyobbjai (lobbik!) nem engedik bevezetni az intézkedéseket. Ehelyett szívjuk a városokban és az utakon a szennyezett levegőt, esszük a szennyezett élelmiszert és isszuk a szennyezett vizet. Érthető módon nem reklámozzák sehol a világon, de már az un. palackozott forrásvizek is tartalmaznak egészségre káros anyagokat, mert a víznyerő területük is fokozatosan szennyezetté válik. Addig, amíg a liberális demokráciák politikusainak egyetlen dologra, a közvélemény megnyerésére kell figyelniük, hogy hatalomra kerüljenek, és ott maradjanak, semmi nem fog változni. Addig, amíg az úgynevezett szabad versenyes kapitalizmus uralkodik és ennek nyomán a multinacionális vállalkozások tőkeerősebbé válnak, mint sok kisebb állam, semmi nem fog változni. Európát ma nem a politikusok irányítják, hanem a legnagyobb multicégek mindenkori vezetése. De ez igaz az USA-ra is, és a Föld valamennyi országára, kivéve talán Oroszországot. Donald Trump-nak legfeljebb csak a teljesen lényegtelen dolgokba van beleszólása.
Sajnos az olyan világszervezetnek sincs semmiféle hatalma, mint az ENSZ. Ez pedig rávilágít az egyesek által megálmodott világállam esetleges lehetőségeire.
Mindez annyit jelent, hogy jelenleg nincs esély az előre gondolkodásra és a megelőző intézkedésekre. Jelenleg a legkülönbözőbb kormányok megadóztatás helyett, adópénzekkel támogatják a fosszilis energiaipart. A rendkívül környezetszennyező kerozin kereskedelme például áfa mentes! Ahelyett, hogy a politika mindenütt betiltaná, vagy minden eszközzel korlátozná a légiközlekedést. Az autógyárak még mindig a személyautók teljesítményét és méreteit növelik, és ezekkel az adatokkal igyekeznek eladni a reklámjaik útján az új modelleket. Pedig nyilvánvalóan lehetne 2 literes, vagy akár egy literes fogyasztású autókat is gyártani. Vajon miért nem születnek ilyenek? Csak nem azért mert a kőolajtermelő cégek és az autógyárak valamint a bankok igazgatótanácsaiban kereszttulajdonlás figyelhető meg?
Így aztán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy jelenleg egyenesen haladunk a katasztrófa felé. Az általános összeomlásnak sajnos előbb-utóbb be kell következnie. A drasztikusan növekvő emberiség előbb, vagy utóbb fel fogja élni a környezetét, mert minden a Földön nyersanyaggá vált. A mi termelésünk és fogyasztásunk nyersanyagává. De az általános összeomlás időpontja, a véleményem szerint még viszonylag távoli. Sok „kisebb” válságon fogunk még átmenni, kőolajválságon, túltermelési válságon, hitelválságon, valutaválságon… ha marad a liberális demokrácia és a szabad versenyes kapitalizmus a világot uraló rendszer. De nincs senki jelenleg, aki meg tudná jósolni, hogy ezek a krízisek nem fogják-e arra kényszeríteni az embert, hogy radikálisan változtasson a politikai és gazdasági kereteken. Mert az is igaz, hogy eddig még az emberiség minden gazdasági és politikai válságon túljutott.
