Ugrás a tartalomra

A saját útjukat járják – Blahalouisiana-interjú

Cziffra Andrea
Utoljára módosítva
2019. március 20. szerda 12:07
Idén már hetedik születésnapjukat ünneplik, évek óta fellépői a legnagyobb nyári fesztiváloknak, de folyamatosan kacsintgatnak külföld felé is. Tavaly ősszel Oroszországban turnéztak, hamarosan Prágába utaznak, ahol harmadik nagylemezük stúdió munkáira kerül sor, néhány napja pedig Miskolcon is színpadra léptek. Schoblocher Barbarával, a Blahalouisiana zenekar énekesnőjével és Jancsó Gábor basszusgitáros, dalszerzővel beszélgettünk a koncert előtt. 
Fotók: Mocsári László

minap.hu: Azt szokták mondani, hogy egy házasságban a hetedik év vízválasztó. A Blahalouisiana életében hogyan telik a hetedik év?  

Jancsó Gábor: Én még bele sem gondoltam, hogy hét évesek vagyunk! Még az ötnél leragadtam…

Schoblocher Barbara: Talán majd a nyolcadik évből visszatekintve már tudunk értékelni. 

minap.hu: De ha megnézzük, hogy honnan indult a zenekar és most hol tart, eléggé egyértelmű, hogy hosszú utat jártatok be a megalakulás óta. Mennyire tudatos ez az építkezés? 

J.G.: Mindig a következő lépést tervezzük csak meg. Most a harmadik lemezen dolgozunk, egy hete fejeztük be a dalok írását, a gyakorlás, a felvétel és a keverés következik. Szeptember elejére kézzel fogható formában is el fog készülni az album. Májusban klipet készítünk, amit a budapesti saját bulink előtt szeretnénk kihozni. De igazából hosszabb távra Magyarországon nehéz tervezni. Látjuk mi is, hogy a rádiók mennyire alakulnak át, tűnnek fel az újabb Youtube sztárok. A saját utunkat szeretnénk járni, és mindig a saját következő lépésünkre koncentrálni, nem pedig azt mondani mondjuk, hogy tíz év múlva mindenképpen az Arénát szeretnénk megtölteni. Bár nyilván egyszer azért jó lenne.

S.B.: Valahol ez a cél, hogy majd a huszonöt éves évforduló alkalmából tudjunk csinálni egy Aréna koncertet. Az zseniális lenne. 

J.G.: De ha modellekről beszélünk, akkor inkább a Kispál/Quimby modell jellemző ránk, sok koncerttel, nagy közönséget szerezni, és lassan építkezni. 

Blahalouisiana koncert a Helynekemben. Mocsári László képgalériája.

minap.hu: Mennyiben más az új album, mint a korábbiak? Milyen vonalon mentetek tovább? 

J.G.: Az ember mindig nehezen ítéli meg objektíven a saját zenéjét. Ugyanúgy, mint az előző lemeznél is, ennek is Ligeti Gyuri a producere. Ő szerette volna, ha a nyolcvanas évek egy erős behatása lenne a harmadik lemeznek. Lesz benne ilyen is, de nem erre fog épülni. Egy Blahalouisiana harmadik lemez lesz, majd a közönség eldönti, hogy milyen irányba mentünk. Azt gondolom, hogy mi kihozzuk magunkból a maximumot, mind szövegileg, mind zeneileg, mind a studiómunkák során. 

S.B.: Sokkal bátrabban álltunk hozzá a dalok hangszereléséhez. Pont azért, mert nyitottabbak lettünk a nyolcvanas évek hangzásvilága felé, amit egyébként nagyon szeretünk, tehát ez az ötlet nem csak Gyuritól érkezett. A dalforma is többször eltér a megszokott pop verse-refrén-verse-refrén modelltől. 

minap.hu: A korábbi lemezeken több angol nyelvű dal is helyt kapott, de láthatóan nyitottatok a magyar felé az utóbbi években. Az új albumon mennyire hangsúlyosak az angol szövegek? 

J.G.: Az Alagutak, fényeken három angol dal volt és hét magyar, most kettő angol lesz és nyolc magyar. 

minap.hu: Ebben van tudatosság? 

S.B.: Ez a lemez itthonra készül, de azért nyilván születnek angol dalok. Vannak ötletek, amik angol szöveggel működnek jól, és a külföldi kapukat is szeretnénk nyitva tartani. Még a stúdiózás előtt megyünk koncertezni Prágába, a lemez megjelenése után pedig szeretnénk egy „B side-ot” megjelentetni, amin rajta lesznek azok az angol dalok, amik erre a lemezre nem kerülnek rá. 

minap.hu: Mennyire nehéz nyitni külföld felé? 

J.G.: Nagyon. Rengeteg pénz kell hozzá, nagy szerencse és nagyon jó kapcsolatok. 

S.B.: Azt a pénzt, amit külföldi promócióra és koncertszervezésre költhettünk volna, inkább arra fordítottuk, hogy ezt a lemezt, ami itthonra készül, a lehető legjobb minőségben felvegyük, és Prágába menjünk stúdiózni. Ez most egy nagyobb befektetés lesz. 

minap.hu: Nemrégiben Oroszországban turnéztatok. Honnan jött az ötlet, miért pont Oroszországra esett a választás? 

S.B.: Játszottunk Tallinban egy showcase fesztiválon 2017-ben, ott találkoztunk egy orosz koncertszervezővel, aki felajánlotta, hogy szívesen szervezne nekünk Oroszországban koncerteket. Nyertünk támogatást, amiből meg tudtuk valósítani. Nem hiszem, hogy a Blahalouisiananak hatalmas jövője van Oroszországban, viszont hatalmas kaland volt, és nagyon élveztük. Nagyon jó, hogy a zenével jutottunk el oda, mert alapból nem biztos, hogy nyaralásra Oroszországot tűztük volna ki úti célul. Összekovácsolt minket, ez volt az eddigi leghosszabb turnénk, amikor a legtöbb koncertet adtuk egymás után. 

minap.hu: A közönség hogyan fogadta a dalokat? 

J.G.: Leginkább angol nyelvű számokat játszottunk, magyar dalokat inkább csak kuriózumként. Moszkvában és Szentpéterváron volt szemmel látható közönség, de Ryazanban is volt egy egész kis magyar csapat. 

S.B.: Szentpéterváron él egy magyar tanárnő, aki magyar zenekarok szövegein keresztül tanítja a magyar nyelvet az orosz diákoknak az egyetemen. Az Ahol összeér című dalunk szövege tananyag volt, egy egész osztálynyi fiatal tudta a szövegét. 

minap.hu: Februárban megnyertétek a Junior Artisjus-díjat. Hogyan éltétek meg, hogy a szakma is elismerte a munkátokat? 

J.G.: Egy nagyon jó visszaigazolás arra, hogy a zenekar jó úton jár. Ha valaki alkotó ember, az mindig is egy nagyon érdekes dolog, hogy a saját munkáját hogyan fogja tudni megítélni. Én mindig azt mondom, hogy sehogyan. Érdekes dolog díjakat kapni, főleg nem a közönségtől, mert ez is egy szubjektív dolog. Hiszen ha másik húsz ember ülne a szakmai zsűriben, akkor lehet, hogy egy másik zenekar kapta volna meg ezt a díjat. De a legjobb elismerés az, ha a közönség többszörösére nő egy év alatt. Ezt simán elcserélném bármilyen díjra. ​

További hírek

Olvasnivaló

Programok

-
főleg a belváros