Ugrás a tartalomra

Szóbeszéd és tények: romantikus regénybe illő halálról írt a korabeli sajtó

Bájer Máté
Utoljára módosítva
2020. október 04. vasárnap 12:57
Tényfeltáró írás született egy Miskolcról származó, aranyifjú vitézről, akit állítólag kémkedésért fejeztek le Kínában.

Gyakran a valóság írja a leghihetetlenebb történeteket, számos lenyűgöző sztori azonban az elszabadult képzelet kreálmánya. Az utóbbi csoportba tartozik annak a miskolci katonacsaládból származó Martin Ivánnak a kiszínezett halálhíre is, ami nagy port kavart 1937. október 8-án. A korabeli magyar sajtót bejárta a 27 éves fiatalember tragédiája. Különösen Miskolcon – ahol családja élt – terjedtek szájról szájra a fantasztikus hírek. A csapongó aranyifjúként ismert Martin Iván Kínába utazott, és ez már önmagában táptalajnak bizonyult a pletykák számára: kémkedés, árulás, szerelem, kivégzés.

Kurucz Ádám, a MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárának munkatársa nem kisebb feladatot vállalt, mint rendet tenni a tények és az álhírek között ebben a majd' százéves históriában.

„A történet egyik verziója szerint fontos megbízatással indult útnak Sanghajból, de útközben a japánok elfogták, haditörvényszék elé állították, és a halálos ítélet kimondása után lefejezték. A másik verzió szerint átszökött a Sanghajt ostromló japán hadsereghez, elárulta a város védelmi terveit, és ezáltal a japánok kezére játszotta a várost. Tette ezt azért, hogy a tervekért kapott pénzen hazautazhasson Magyarországon hátrahagyott szerelméhez. A japánok azonban nem bíztak az árulóban – egyébként is sok bűnt írtak a korábbi kém rovására – ezért, hogy elhallgattassák, fővesztésre ítélték” – írja Kurucz Ádám levéltáros nemrég publikált cikkében a Martin István halálát övező híresztelésekről.

Kurucz Ádám, a Magyar Nemzeti Levéltár B.-A.-Z. Megyei Levéltárának munkatársa

A valóság azonban ennél sokkal prózaibb.

„Martin Iván szenzációs halálhíréről egy nap alatt kiderült, hogy kacsa, de további sorsáról a rendelkezésre álló források alapján mindössze annyit tudunk, hogy – egy 1939. január 17-én felvett árvaszéki jegyzőkönyv szerint – később Angliában tartózkodott. Hazatéréséről már nem szóltak a hírek, és 1940 után árvaszéki aktáját sem nyitották meg újra” – fogalmaz írásában Kurucz Ádám, aki lapunknak elmondta, hogyan fogott hozzá az ügy felgöngyölítéséhez.

– A Martin Iván halálhírével kapcsolatos kutatás nem egy előre tervezett munka volt: Szentmártoni Lívia, Magyarország Sanghaji Főkonzulátusának szakdiplomatája osztotta meg a történetet közösségi oldalán egy újságcikkre hivatkozva. Mivel az egyik fő kutatási területem a Vitézi Rend és a vitézek biográfiája, így hamar a látómezőmbe került a téma. A dolog érdekességét az adta, hogy nem egy I. világháborúban hőstetteket végrehajtó személy életrajza bontakozott ki a kutatás során, hanem egy csapodár életvitelű fiatalemberé. Emellett a valóság és az újságcikkekből megismert történetek a lehető legtávolabb állnak egymástól.

A témafeldolgozás két szálon indult el.

– Mivel Martin Iván miskolci illetőségű személy volt, a megyei levéltár folyamatosan bővülő adatbázisaiban kutattam először. Ez ebben az esetben nem vezetett eredményre. Az Arcanum Adatbázis Kft. platformjain elérhető, digitalizált korabeli napilapokból kibontakozott a szenzációs eset. Miskolc Város Árvaszékének iratai között folytattam a történet feldolgozását. Egy 1940-ben lezárt akta volt, ami alapján Martin Iván édesanyja szemszögéből rekonstruálni lehetett ezt a nem mindennapi pályafutást.

Kurucz Ádám Egy tékozló vitéz rögös útja Sanghajba című munkáját a Magyar Nemzeti Levéltár oldalán olvashatják mindazok, akiket érdekel ez a különleges történet.

(A külső kép illusztráció)

További hírek

Olvasnivaló