Édesapja a Miskolci Szimfonikus Zenekar nagybőgőszólamát vezeti. Nagymamája, Herédi Éva, a Miskolci Nemzeti Színház operaénekese, majd később karmestere volt, akivel gyermekkorában sokat énekelt kedvtelésből. 

– Szerencsés vagyok, hogy zenész családban és zenész közegben nőttem fel. Eleinte csellistának készültem, azonban az éneklés egyre fontosabbá vált számomra. 21 éves koromban felvettek a Badeni Színház kórusába, majd két évvel később a bécsi Staatsoperbe. A munkahelyi sikerek mellett örömmel gondolok vissza nem európai szólókoncertjeimre is: Tajvanon, az Egyesült Államokban és Kanadában is álltam már színpadon – mondja Lőkös Dániel. 

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában gordonka szakon tanult. 2007-2010-ig volt a Zeneakadémia gordonka szakos hallgatója. Az énekléssel komolyabban ekkor kezd el foglalkozni. 2013-ban már szólistaként énekelt a Budapesti Állami Operaházban, a Wagner Maratonon, Verdi gálakoncerten Egerben, Újévi koncerteken Kanadában és az Egyesült Államokban, Tajvanon. 2015 nyarán a Salzburgi Fesztiválon, 2015-től a Bécsi Volksoperben is láthatja a közönség. 

Vienna Tenors néven barátaival – a Bécsi Állami Operaház lelkes operaénekeseivel – egy triót is létrehoztak. A három barát, az osztrák származású Roman Lauder, a koreai Woncheol Song és Lőkös Dániel számára legfontosabb cél, hogy örömet szerezzenek énekükkel. 2015-ben a három művész a Zenepalotában adott telt házas, nagy sikerű koncertet. 2017-ben a Miskolci Szimfonikus Zenekar meghívására zenésztársaival az újévi gálakoncerten is elkápráztatták a közönséget csakúgy, mint 2018 novemberében, amikor koncertjük – a hangulatról is sokat eláruló – a Dolce Vita címet kapta. 

– A család mindig óriási szerepet játszott az életemben, mindig támogattak és most is ők állnak az első helyen. Visszatérni Miskolcra mindig ünnepi alkalom, amit időről időre megkoronáz egy-egy hazai fellépés a külföldi kollégáimmal, vagy épp a szívemnek kedves Miskolci Szimfonikus Zenekarral – mondja Lőkös Dániel.