A világ egyik legfinomabb, és legismertebb nedűjéről készített hiánypótló filmet Almási Tamás, aki több éven keresztül forgatott a területen, hogy feltárja a helyi borászok hétköznapjait, nehézségeit és a világhírű tokaji aszú titkát.

A tokaji aszú, amelyre a magyarok a mai napig nemzeti szimbólumként tekintenek, közel háromszáz évig a világ egyik legdrágább és legkeresettebb bora volt. XIV. Lajos, Viktória királynő, Nagy Péter cár, Goethe és Beethoven is rajongott a tokajiért. A két világháború, a gyilkos filoxéra járvány és a kommunista rendszer kollektivizálása hatalmas pusztítást végzett a szőlőültetvényeken, és az aszú íze csak emlék maradt, eltűnt a régi világgal együtt. Bár talán a világ meg is feledkezett erről a csodálatos borról, és a modern kor újfajta bortrendeket diktál, - a magyarok kollektív emlékezetében máig él a hajdani „folyékony arany”.

A filmben megszólalók a tokaj-hegyaljai borvidék elkötelezett borászai és a magyar borkultúra nagykövetei: Szepsy István, a mádi Szepsy pincészet alapítója; Bacsó András, a Tokaj-Oremus pincészet igazgatója; és Alkonyi László, az egykori Borbarát magazin főszerkesztője, aki jelenleg a tállyai Kaláka Pincészet társtulajdonosa és borásza.

„Szégyellem bevallani, de nem nekem jutott eszembe a film ötlete” – nyilatkozta nevetve Almási Tamás, a Miskolc Televíziónak. Hanem Ditz Edit borakadémikusnak – folytatta –, aki később a film kreatív producere lett. – Több mint öt évvel ezelőtt az volt a felkérés, hogy Tokajról készítsünk filmet, de Tokaj nagyon gazdag és tág fogalom: nemcsak egy város, hanem a magyar történelem része, a dicső múlt része – mondta.

„A film pont arról szól, hogy becsüljük meg azt az értéket, ami van.” – nyilatkozta a filmrendező. Almási Tamás továbbá hozzátette: a közeg, a múlt, a kultúra, a tudás együttesen teremt. – Használjuk azokat a klimatikus és talajtani adottságokat, ami a világon eléggé párját ritkító, és ily módon próbáljunk valami igazán értékeset csinálni. Próbáljanak a borászok, szőlészek – emelte ki.

Szeretek történeteket elmesélni – emelte ki. Ám a történet a valóságban nem igazán létezik – folytatta –, hanem úgy kel életre, ahogy az ember valamit elmesél, összerakja utólag azokat az elemeket, amelyek történetté építenek valamit. Mint mondta, a tokaji aszú, amit mindenki ajándék gyanánt vásárol, egy drága bor, aminek az elkészítése is drága. – De nemcsak drága, hanem egy nagyon nehéz folyamat is. Azt a folyamatot, mialatt a szőlőszem megérik, mindenki ismeri. De azt a rizikós 3-5 hetet (olykor 12 hetet), amikor megérik és aszú szem lesz belőle,már sokkal kevesebben – mondta, hozzátéve: ezt akarták a szőlész-borász szemével bemutatni.

Mint mondta, azért lett a forgatásból 4 év, mert az első év egy eléggé peches év volt: olyan mennyiségű eső esett, ami nagyon ritka és tulajdonképpen a termés java tönkrement.

– Nem arról van szó, hogy feltétlenül pozitív véget akartunk, hanem arról, hogy arra törekedtünk, a néző érezze, a küzdés után van eredmény. Ki kellett várnunk egy olyan évet, ahol megvan a remény.

Tokaj-Hegyaljáról, illetve pontosabban a világhírű aszúról még sosem forgattak filmet. Pedig a téma szó szerint a földön hever. Hiánypótló alkotás lett tehát Almási Tamás filmje, a borkedvelők számára pedig alapmű.

A dokumentumfilm szereplői helyi borászok, akik az év 365 napján azért dolgoznak, hogy elkészítsék a tökéletes tokaji aszút. Tokaj-Hegyalja nem csupán munkahely. A lankák és a szőlő az életet jelenti számukra.

Ifj. Szepsy István borász már gyerekként megtapasztalta a szakmával járó életformát, hiszen borász családba született. Elmondása szerint ez egy teljesen más életforma, mint amit a mezőgazdaság más része adhat. „Ezen belül pedig tokaji bort készíteni az szintén egy másik lehetőség, mert egy olyan természeti erőforrásáról beszélünk Magyarországnak, ami egy egyedi ízvilágú borban meg tud jelenni.”

A Folyékony arany című dokumentumfilm világpremierje volt a CineFesten. A közönség szerette az alkotást, de az alkotók még nem dőlhetnek hátra. A Folyékony arany ugyanis a CineFest dokumentumfilm szekciójában versenybe szállt a fesztivál díjaiért.