1
„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.
A hatvanas évek közepétől az akkor formálódó magyar beatmozgalomban Miskolc fontos szerepet játszott: 1962-ben egy miskolci zenekar, a Szénbányászati Tröszt zenekara nyerte meg a népszerű televíziós vetélkedőt, a Ki Mit Tud ?-ot. A Petendi testvérek, Cserjési Feri meg az énekes-gitáros Hanea Ali alkotta zenekarral bakelitlemez is készült. Ők voltak a világban néhány évvel később bekövetkezett zenei robbanás hazai előhírnökei. A hatvanas évek közepén már olyan zenekarok működtek Miskolcon, mint a Styx, az Építők és a Metál. Őket aztán az évtized végére már sok beat- és rockzenekar követte.
A hetvenes években, a miskolci Ifjúsági Házban rajongói klubja volt az akkor igen népszerű fővárosi Tolcsvay zenekarnak. Itt merült fel annak az ötlete, hogy jó lenne, ha lenne a városban ifjúsági park, ahol rendszeresen felléphetnének a zenekarok. Tolcsvay Béla azt javasolta, hogy rendezzenek egy nagyszabású koncertet több fővárosi zenekarral, és a teljes bevételt fordítsák a park építésére. Ő maga vállalta a fellépőkkel az egyeztetést.
A fesztivál szervezése egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen ekkorra már a politika számára egyre terhesebbé vált minden, ami a beat meg a rock köré szerveződött. Egyre-másra jelentek meg írások arról, hogy itt már nem egyszerűen divatról van szó, mint azt korábban gondolták, hanem egy új kultúráról, ami gyökeresen átalakította, megváltoztatta egy generáció gondolkodását a világról, értékekről, érzésekről. A hosszú haj, a farmer egy különleges és felemelő összetartozás jelképévé vált. Ez jól látszott a dalszövegek tartalmának változásából is.
Láss, láss, ne csak nézz, ne csak nézz! Láss, ne csak nézz!
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned! – írja Bródy János az Illés zenekarból.
„Az ész a fontos, nem a haj” – írja egy másik dalszövegben, a hosszú hajra tett cinikus megjegyzésekre válaszul.
A korábban átmeneti divatnak tartott új ifjúsági kultúra a politika számára veszélyessé vált. A zenekarokat ügynökök figyelték, akik folyamatosan feljegyzéseket és jelentéseket készítettek a beszélgetésekről. Ilyen körülmények között rendezték meg az első magyar popfesztivált a diósgyőri stadionban.
Fellépett a kor minden jelentős zenekara, mindössze két banda, az LGT és az Omega maradt távol, mert erre az időre már korábban lekötött koncertjeik voltak. Lenyűgöző látványt nyújtott a stadion, mert az ország minden pontjáról érkeztek a fiatalok. Sokan már előtte egy nappal a városba utaztak a jobb hely reményében. A fesztivál reggel tíz órától este kilencig tartott. Itt lépett fel először a P. Mobil zenekar Schuster Lóránt vezetésével, és a rajongók legnagyobb bánatára utoljára az Illés és a Syrius zenekarok. Miskolcot egyetlen zenekar képviselte, a Nagylaky József vezette Ex-Vér. Az egész napos koncertet az akkor legnépszerűbb zenekar, a Bergendy zárta a diósgyőri születésű Demjén Ferenccel soraiban. Az utolsó dal a „Darabokra törted a szívem” kezdetű volt, amit a közönség együtt énekelt az előadókkal.
Hát ilyen volt Magyarország első popfesztiválja, ahogy az utókor és a szakkönyvek emlegetik, a magyar Woodstock. A fesztivál lezárt egy korszakot, a nagy álmok, az ébredés és egymásra találás nagy korszakát. Egy nemzedék búcsúzott álmaitól, egy hosszú hajú, farmernadrágos nemzedék, mely istent keresett lenn a földön és fenn az égen. Persze a fesztivál története itt nem ért véget, folytatódott a rendőrségen, meg néhány hónap múlva a bíróságon. De ezt már egy másik könyvben megírtam.
Mindenesetre a következő fesztiválra az országban hét évet kellett várni.
Az első nagy klasszikus magyar fesztivált a diósgyőri DVTK stadion focipályáján rendezték meg. Az esemény komoly önszerveződéssel jött létre, ugyanis a zenészek maguk vágtak bele a program összeállításába, a feltételek megteremtésébe, a technikai hátteret is maguk adták összes és építették föl. Az ország különböző pontjaiból érkeztek a fiatalok Miskolcra, ahová 20.000 ember látogatott el. Előző nap, 1973. június 9-én a rendőrök begyűjtötték azokat a lézengő fiatalokat, akik nem tudták igazolni, hol alszanak, és egy tornaterembe terelték őket. Egy néző sem mehetett a gyepre, azaz a tribün előtt álló 64 négyzetméteres színpad közelébe, és akkor rekesztették be, amikor a legjobb volt a hangulat: este kilenckor. Jellemző az "illetékesek" hozzáállására, hogy a miskolci fesztivál nem keltette fel sem a Magyar Rádió, sem a Televízió érdeklődését. Persze nem véletlenül.