Kora reggelenként elsőre a Farkas és a Hauszmann, majd a Szegedi család vonul végig az éjjelivel a hosszú folyosón. Hálóingben, klottgatyában, kezükben a kockára aprított újságszeletekkel. Napközben nem sűrű a forgalom, esténként viszont gyakori a dünnyögés – Farkas néni megint elfelejtette lehúzni maga után. Mérgelődnek, megszokhatná, ez nem a megyaszói budi. Őt persze ez nem zavarja, régóta tök süket.

Folyóvíz már mindenütt van, de a mosdáshoz csak a szappantartóval kombinált állványos lavór marad. Így aztán csaknem mindenki az Erzsébet fürdőbe jár. Itt több ilyen kádas szoba van, a leglátogatottabb a gyári, a belvárosban viszont csak ez az egy a miénk. A bejárattól balra négy-négy szoba, süllyesztett medencékkel. Érdemes előre bejelentkezni, esetleg összebarátkozni Gittával vagy Matiscsák Józsi bácsival. Nem mindegy, hogy mennyire alapos a hipós takarítás a következő vendégnek. Egy zöld hasú tízes itt csodákra képes. A fürdőmesterek utaznak a gáláns borravalósokra. A mindenhetes törzsvendégeknek előre leszervezik a mani- és a pedikűrt, sőt ha kell, az Antal Jenő-féle speciális gyógymasszázst is.

A térre néző fürdőszoba tejüveges ablakain mindig csorog a pára. A zubogó, gőzölgő meleg víz maga a mennyország. Itt egyszerre ketten mehetnek be. Tisztálkodni. A szomszédos szállodában csak a házasságban élő párok kaphatnak közös szobát. Így aztán ennél olcsóbb és romantikusabb légyott el se képzelhető máshol. Persze ez feláras. Gitta és kolléganője zsebből kínálja a drogériában se kapható habfürdős sampont. A sláger a pezsgőtabletta, igaz, az illata kissé pitralonos, de legalább percekig bizsergeti az átmelegedett tagjainkat. A folyosón, a padokon egymás mellett szoronganak a sorukra várók és a szárítkozók. Majdnem mindenki ismeri egymást. Ők azok, akik ki tudja hányadszor olvassák el a múltból ottfelejtett bádogtáblát. A csempesor felett virítót: a fürdőszobai tisztálkodás 20 korona, a benntartózkodás maximum háromnegyed fertály óra. Alatta már ott az új plakát – a szocializmusban a legfőbb érték az ember.

A hetvenes évek elején hirtelen megcsappan az „üzemi mosakodók” száma. Eldózerolják a Zöldfa s az Arany János utca környéki villákat és viskókat, s helyükre gomba módra nőnek a tízemeletes, összkomfortos panelek. Ezekbe egyben szállítják ki a komplett fürdőszobákat. Csak a vezetékeket kell csatlakoztatni. Gyérül is a forgalom. A gőz még mindig hasít, de a kádas részleg lassan kimúlik. Mint ahogyan az átnedvesedett csempék peregnek a falakról, úgy egyre több Gitta és Józsi lyukasórája. Hiába, más az, amikor az ember a saját kádjában nyújtózkodik.

Szántó István