Kelemen Sándor 59 éves árubeszerző villamosra várt (a megállóban még kötelező viselni a szájat és orrot eltakaró maszkot). – Javult a vírushelyzet, így várható volt, hogy enyhítenek a szabályokon. Megszoktam már, hogy fel kell venni a maszkot, de meg nem szerettem, így nem fogom hordani, ha nem kötelező. Borzasztóan kényelmetlen volt, mert szemüveges vagyok, és olvasáskor behomályosodott a lencse. Ez a probléma még ma is fennáll, ugye, hiszen a boltokban továbbra is fel kell tenni a szájmaszkot. Különben sem félek már a vírustól, úgy vélem, számomra túlélhető. Bár negatív lett a teszteredményem, mégis azt gondolom, hogy több napos, majdnem negyven fokos lázas megbetegedés után nagyobb bajom már nem lehet.

Horváth Dalma 20 éves tanuló őszintén felszabadító érzésnek éli meg. – Itt most nemcsak arra gondolok, hogy végre kapok levegőt, mert szabadon áramolhat az oxigén maszk nélkül, hanem arra is, hogy nem kell figyelni a plusz szabály betartására, nem kell félni a büntetéstől. Én már nem tartok a vírustól, mert októberben túl voltam rajta, kimaradtam az iskolából is. A Berzeviczybe járok, és nagyon hiányzik a közösségi élmény, az osztálytársaim, akikkel személyesen nem találkozhatok nap mint nap. Nem szokott ez téma lenni közöttünk, de szerintem ők is ugyanígy gondolkoznak erről, és biztos vagyok abban is, hogy mindenki örül annak, hogy leveheti a maszkot bizonyos közterületeken. 

László Éva 68 éves nyugdíjas nem akarja levenni. – Megszoktam már, semmiben sem zavar a szájmaszk. Egyedül otthon nem viselem, de mielőtt kilépek az utcára, felteszem, hiszen megyek pár métert, már a megállóban vagyok. Buszon, villamoson meg, ugye, kell. Aztán leszállok és rögtön bemegyek a boltba, ott is fel kell venni. Nekem ez kényelmesebb, hogy nem variálok vele. Nyugodtabb is vagyok, bár kifejezetten nem félek a vírustól, nem akarom túllihegni. Nevetségesnek is tartom, amiket írnak pro és kontra ezzel kapcsolatban az interneten. Szeretném, ha minél hamarabb véget érne ez az egész, és újra tudnék menni az unokámmal a játszótérre vagy éppen a barátnőmmel táncolni. 

Csombók Zoltán 42 éves gyári alkalmazott szerint már csak megszokásból hordják az emberek. – Én a magam részéről örülök annak, hogy le lehet venni, nem voltam híve. Így is korlátozva vagyok általa a munkahelyemen, mikor tizenkét órázom. Bőven elég nekem ott használni, nem kell még az utcán is. Szeretek szabadon levegőt venni. Persze van, aki még szereti is a maszkot. Beteg nem voltam, eddig még elkerült a vírus. Csak az zavar, hogy nem tudok beülni egy kávézóba sem. Sokat dolgozom, így nem sokszor éltem ezzel a lehetőséggel, de néha azért szívesen elmennék egy-egy ilyen randira, mint régen.