Az adóhatóság a civil szervezeteket is rendszeresen ellenőrzi. Az ellenőrzések tanulságait a hibák elkerülése érdekében adták közre.
A nonprofit szervezetek, mint nevük is mutatja, nem nyereségorientáltak, tehát alapvetően nem vállalkozás végzésére jönnek létre. Működésük forrásainak kiegészítésére azonban akár vállalkozási tevékenységet is végezhetnek, azzal a megkötéssel, hogy az ilyen jellegű tevékenységből származó bevételüket kizárólag csak céljuk szerinti tevékenységükhöz használhatják fel. Ezeknek a szervezeteknek az ellenőrzése során a leggyakrabban előforduló problémát az a tévhit jelenti, mely szerint az ilyen, vállalkozási tevékenységből származó bevétel célhoz kötött felhasználása társasági adómentességet élvez.
Mivel a törvény figyelembe veszi a nonprofit szervezetek gazdálkodási tevékenységének sajátosságait, ezért társasági adó fizetési kötelezettségük kizárólag a vállalkozási tevékenységből származó bevételeik után keletkeznek. Ha olyan költségeik is keletkeznek, melyek csak közvetve kapcsolhatók a bevételszerző tevékenységhez, úgy azokat csak a vállalkozási bevételnek az összes bevételhez viszonyított arányával számítottan vehetnék figyelembe. A hiányos ismeretek miatt – hiszen sokan díjazás nélkül, önkéntesen dolgoznak itt – gyakori az említett megosztás, illetve a költségek besorolásának hiánya e szervezeteknél. Az általános forgalmi adó tekintetében a nonprofit szervezetek választhatnak alanyi adómentességet, adóalanyiságot, illetve végezhetnek tárgyi adómentes tevékenységet is.Ezen szervezetek jellemző bevételi forrásai: a tagdíjak, támogatások, 1%-os felajánlások, illetve a már említett vállalkozási tevékenységből származó bevételek. A tagdíjakat, támogatásokat, felajánlásokat az esetek döntő többségében nem terheli áfafizetési kötelezettség, de téves az a gyakorlat, hogy azért, mert a keletkezett bevételt adófizetési kötelezettség nem terheli, akkor az a bizonylatkiállítási kötelezettség alól is mentesül. Ez a gyakorlat csak azon támogatások esetében helytálló, ahol a támogatás nem áfa köteles, tehát a támogatás összege nem a támogató konkrét megrendelésének ellenértéke. Itt kívánjuk a figyelmet felhívni arra, hogy a tárgyi adómentes tevékenységet végző és az alanyi adómentes tevékenységet folytató adóalany is számlaadásra kötelezett.
Gyakran és tévesen vonnak párhuzamot a nonprofit szervezetek a cél szerinti tevékenységből származó bevételek, illetve az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség között. Ismétlődően elhangzó mondat az ellenőrzések során, hogy „azt hittem, hogy ha nem társaságiadó-köteles a bevétel, akkor áfát sem kell utána fizetnem.”
A civil szervezetek jelentős többsége azzal sincs tisztában, hogy az esetükben oly gyakori reklámtevékenységből származó bevételük után nemzeti kulturális járulékfizetési kötelezettségük is keletkezik. Igaz, hogy az ilyen jellegű bevallani elmulasztott adókötelezettségek mértéke elhanyagolható, – mert a reklámozásból származó bevételek után az adókulcs mindössze 1%, – azonban az erre az adónemre irányuló ellenőrzések több mint háromnegyede adóhiány megállapításával zárul. Összességében elmondható, hogy a társadalmi (civil) szervezetek működésük során a törvényesség betartását szem előtt tartva igyekeznek gazdálkodni, ám a feltárt hiányosságok azt mutatják, hogy hibáik a rájuk vonatkozó törvények hiányos ismeretéből adódnak.
A nonprofit szervezetek, mint nevük is mutatja, nem nyereségorientáltak, tehát alapvetően nem vállalkozás végzésére jönnek létre. Működésük forrásainak kiegészítésére azonban akár vállalkozási tevékenységet is végezhetnek, azzal a megkötéssel, hogy az ilyen jellegű tevékenységből származó bevételüket kizárólag csak céljuk szerinti tevékenységükhöz használhatják fel. Ezeknek a szervezeteknek az ellenőrzése során a leggyakrabban előforduló problémát az a tévhit jelenti, mely szerint az ilyen, vállalkozási tevékenységből származó bevétel célhoz kötött felhasználása társasági adómentességet élvez.
Mivel a törvény figyelembe veszi a nonprofit szervezetek gazdálkodási tevékenységének sajátosságait, ezért társasági adó fizetési kötelezettségük kizárólag a vállalkozási tevékenységből származó bevételeik után keletkeznek. Ha olyan költségeik is keletkeznek, melyek csak közvetve kapcsolhatók a bevételszerző tevékenységhez, úgy azokat csak a vállalkozási bevételnek az összes bevételhez viszonyított arányával számítottan vehetnék figyelembe. A hiányos ismeretek miatt – hiszen sokan díjazás nélkül, önkéntesen dolgoznak itt – gyakori az említett megosztás, illetve a költségek besorolásának hiánya e szervezeteknél. Az általános forgalmi adó tekintetében a nonprofit szervezetek választhatnak alanyi adómentességet, adóalanyiságot, illetve végezhetnek tárgyi adómentes tevékenységet is.Ezen szervezetek jellemző bevételi forrásai: a tagdíjak, támogatások, 1%-os felajánlások, illetve a már említett vállalkozási tevékenységből származó bevételek. A tagdíjakat, támogatásokat, felajánlásokat az esetek döntő többségében nem terheli áfafizetési kötelezettség, de téves az a gyakorlat, hogy azért, mert a keletkezett bevételt adófizetési kötelezettség nem terheli, akkor az a bizonylatkiállítási kötelezettség alól is mentesül. Ez a gyakorlat csak azon támogatások esetében helytálló, ahol a támogatás nem áfa köteles, tehát a támogatás összege nem a támogató konkrét megrendelésének ellenértéke. Itt kívánjuk a figyelmet felhívni arra, hogy a tárgyi adómentes tevékenységet végző és az alanyi adómentes tevékenységet folytató adóalany is számlaadásra kötelezett.
Gyakran és tévesen vonnak párhuzamot a nonprofit szervezetek a cél szerinti tevékenységből származó bevételek, illetve az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség között. Ismétlődően elhangzó mondat az ellenőrzések során, hogy „azt hittem, hogy ha nem társaságiadó-köteles a bevétel, akkor áfát sem kell utána fizetnem.”
A civil szervezetek jelentős többsége azzal sincs tisztában, hogy az esetükben oly gyakori reklámtevékenységből származó bevételük után nemzeti kulturális járulékfizetési kötelezettségük is keletkezik. Igaz, hogy az ilyen jellegű bevallani elmulasztott adókötelezettségek mértéke elhanyagolható, – mert a reklámozásból származó bevételek után az adókulcs mindössze 1%, – azonban az erre az adónemre irányuló ellenőrzések több mint háromnegyede adóhiány megállapításával zárul. Összességében elmondható, hogy a társadalmi (civil) szervezetek működésük során a törvényesség betartását szem előtt tartva igyekeznek gazdálkodni, ám a feltárt hiányosságok azt mutatják, hogy hibáik a rájuk vonatkozó törvények hiányos ismeretéből adódnak.