Fukker Bertalan, a szakosztály elnöke (mellesleg: a megyei szövetség társelnöke is egyben) nem titkolja, elégedett csapata szereplésével. De nézzük először is az adatokat! Nos, a miskolci gárda (Doros Szilárd, Kővári Balázs, Laczkó Sándor, Lehoczki Gábor, Licsák Levente) négy fölényes, 16–2 arányú győzelmet aratott a mögötte hagyott idényben: a Diósgyőri ASE, a Jászberény, az Apagy I., és a Békési TE II. maradt alul ilyen különbséggel, a miskolciakkal megvívott összecsapásokban. Ugyancsak biztosnak nevezhető, 11–7-es sikerrel vette a társaság a Tiszafüred, valamint 13–5-ös produkcióval a Szolnoki Tisza SE elleni akadályt. Két esetben döntetlennel zártak (Asztalitenisz SK Szeged I., és Nyírbátor), a mérleget egyedül a Szegedi AC II-től elszenvedett 7–11-es vereség rontja valamelyest.
– A szezon előtt azt a célt tűztük ki a csapat elé, hogy szerezze meg az első három hely valamelyikét – tekintett vissza a szeptemberi idénykezdetre Fukker Bertalan. – Az elmúlt évben ugyanis csak hatodik lett a csapat, és ennél mindenképpen többre taksáltuk az alakulatot. Különösen annak fényében, hogy visszatért külföldi munkavállalásáról Doros Szilárd, akivel jelentősen megerősödtünk, ugyanakkor nőtt a válogatási lehetőség is.
– Úgy tudom, objektív okok is okoztak nehézséget a bajnokság őszi idényében!
– Így van, ráadásul minden a hajrában sújtott bennünket. Először megsérült Laczkó Sándor, csapatunk egyik frontembere, aki ezért az utolsó négy fordulóban nem állhatott rendelkezésünkre. Roppant kellemetlen talpsérüléssel bajlódik, az orvosok szerint 4-6 hét szükséges a felépüléshez. Remélem, hogy a tavaszi folytatásban már vele is számolhatunk. Hiánya különösen az őszi első, Nyírbátor elleni hazai találkozón érződött. A nyírségiekkel döntetlenre végeztünk, így egyetlen ponttal, de megelőznek minket a táblázaton.
– Ennek elég kacifántos oka van!
– Valóban nem mindennapi körülmények között kerültünk hátrányba. Történt, hogy a hetedik játéknapon, november 29-én elutazott a csapatunk a Szegedi AC II. gárdájához. Sajnos, csak a kezdés előtt derült ki, hogy Lehoczki Gábornak eltűnt a versenyzői engedélye. Ennek hiánya azt eredményezte, hogy játékosunk nem állhatott asztalhoz, így a szegediek 5–0-ás előnyről kezdtek. Ezt a másik három játékos nem ellensúlyozhatta, ebből következett az egyetlen vereségünk. Ha ez nincs, és komplett csapattal játszhatunk, akkor most mi vezetnénk a táblázatot. De mindegy, nem kesergünk, megtörtént, majd tavasszal javítunk.
– Melyik találkozó gyakorolta a legnagyobb hatást a szakosztály elnökére?
– A sorból a hazai, Jászberény elleni csatát emelném ki. Köztudott, hogy az alföldiek roppant erős csapattal rendelkeznek, náluk szerepel például a korábbi miskolci asztaliteniszező, Báthory Attila is. Ennek ellenére a mieink káprázatos teljesítménnyel rukkoltak elő, és valósággal lemosták az asztalról ellenfelüket. A 12–6 arányú győzelem önmagáért beszél, és biztató a jövőre nézve.
– Mivel lenne elégedett a bajnokság végén?
– Csapatunk képes arra, hogy megnyerje a bajnokságot. Nem ez az elsődleges cél, de nem fogunk szomorkodni, ha esetleg mégis összejönne a bajnoki aranyérem. Úgy vélem, a mostani második helyezés, meg az őszi produkció kiváló ugródeszkát jelenthet a második félidőre!
Doros L.
– A szezon előtt azt a célt tűztük ki a csapat elé, hogy szerezze meg az első három hely valamelyikét – tekintett vissza a szeptemberi idénykezdetre Fukker Bertalan. – Az elmúlt évben ugyanis csak hatodik lett a csapat, és ennél mindenképpen többre taksáltuk az alakulatot. Különösen annak fényében, hogy visszatért külföldi munkavállalásáról Doros Szilárd, akivel jelentősen megerősödtünk, ugyanakkor nőtt a válogatási lehetőség is.
– Úgy tudom, objektív okok is okoztak nehézséget a bajnokság őszi idényében!
– Így van, ráadásul minden a hajrában sújtott bennünket. Először megsérült Laczkó Sándor, csapatunk egyik frontembere, aki ezért az utolsó négy fordulóban nem állhatott rendelkezésünkre. Roppant kellemetlen talpsérüléssel bajlódik, az orvosok szerint 4-6 hét szükséges a felépüléshez. Remélem, hogy a tavaszi folytatásban már vele is számolhatunk. Hiánya különösen az őszi első, Nyírbátor elleni hazai találkozón érződött. A nyírségiekkel döntetlenre végeztünk, így egyetlen ponttal, de megelőznek minket a táblázaton.
– Ennek elég kacifántos oka van!
– Valóban nem mindennapi körülmények között kerültünk hátrányba. Történt, hogy a hetedik játéknapon, november 29-én elutazott a csapatunk a Szegedi AC II. gárdájához. Sajnos, csak a kezdés előtt derült ki, hogy Lehoczki Gábornak eltűnt a versenyzői engedélye. Ennek hiánya azt eredményezte, hogy játékosunk nem állhatott asztalhoz, így a szegediek 5–0-ás előnyről kezdtek. Ezt a másik három játékos nem ellensúlyozhatta, ebből következett az egyetlen vereségünk. Ha ez nincs, és komplett csapattal játszhatunk, akkor most mi vezetnénk a táblázatot. De mindegy, nem kesergünk, megtörtént, majd tavasszal javítunk.
– Melyik találkozó gyakorolta a legnagyobb hatást a szakosztály elnökére?
– A sorból a hazai, Jászberény elleni csatát emelném ki. Köztudott, hogy az alföldiek roppant erős csapattal rendelkeznek, náluk szerepel például a korábbi miskolci asztaliteniszező, Báthory Attila is. Ennek ellenére a mieink káprázatos teljesítménnyel rukkoltak elő, és valósággal lemosták az asztalról ellenfelüket. A 12–6 arányú győzelem önmagáért beszél, és biztató a jövőre nézve.
– Mivel lenne elégedett a bajnokság végén?
– Csapatunk képes arra, hogy megnyerje a bajnokságot. Nem ez az elsődleges cél, de nem fogunk szomorkodni, ha esetleg mégis összejönne a bajnoki aranyérem. Úgy vélem, a mostani második helyezés, meg az őszi produkció kiváló ugródeszkát jelenthet a második félidőre!
Doros L.