Volt mire visszatekinteniük, hiszen eseményekben gazdag évet zártak. Fazekas Miklósnét, a megyei DST elnökét faggattuk az elmúlt időszak történéseiről, tapasztalatairól.
– Milyen mérleget vonna meg, ha 2009-et kellene mérlegre tennie?
– A diáksport versenyrendszerének felépítettsége biztosít egy állandóságot. Ez a hasonlóság minden évben visszatér. 2009-ben például 648 körzeti versenyt rendeztünk, 146 megyei elődöntőnek voltunk a házigazdái. Fentieken kívül 8 országos elődöntőt, és 3 országos döntőt bonyolítottunk le. Gyorsan hozzá is teszem, hogy közmegelégedésre. Nem sorolom fel mindet, hiszen rendkívül gazdag a választék, de megemlítem, hogy csak decemberben Sajószentpéteren lebonyolítottuk a floorball diákolimpia II. korcsoportos leány elődöntőjét. A kézilabda megyei döntőnek Miskolc adott otthont, és ugyancsak a megyeszékhely volt a házigazdája a lábtenisz területi diákolimpiai döntőnek is. A teremlabdarúgás körzeti döntőjének résztvevői Kazincbarcikán találkoztak.
– Gyanítható, hogy mindezt egy jól összeszokott csapat segítségével lehet csak eredményesen megrendezni!
– Valóban így van. Látszólag kiépített az út, amely egy-egy verseny előkészítését, megszervezését és lebonyolítását mutatja. Mégis minden évben szükség van ehhez egy felelősségteljes, odaadó, lelkiismeretes munkára. A ránk háruló feladatokat korántsem lehet rutinból elvégezni. A versenyző diákokat és kollégáinkat kell megbecsülni azzal, hogy mindenre odafigyelünk és őrizzük a versenyek tisztaságát. Maradandó élményt szeretnénk nyújtani a versenyzőknek, ugyanakkor új utakat is kell keresni. Ilyenek például a kistérségi sportnapok, amelyek első hírnöke a Pitypalatty Völgyi volt. A rendezvénysorozat a 2009-es esztendőben az Abaúji, valamint a Hegyalja Napokkal egészült ki. Ezeken nemcsak a térség lakói kerültek egymással közelebbi kapcsolatba, hanem ragyogó lehetőséget kínált az iskoláknak, valamint a diákoknak is a kikapcsolódásra.
– Ha jól tudom, az egyik legjobban várt esemény a diákturisztikai találkozó volt, amely valóban átütő sikerrel zárult!
– A szabadidősportok egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a diáksport életében is. A Diákturisztikai Találkozó Szentléleken, már olyan nagy érdeklődésnek örvend, hogy vissza kell utasítani a jelentkezőket. Ebben az évben 880 résztvevőt tudtunk fogadni, tartalmas napokat töltöttünk együtt. Sokan azzal búcsúztak tőlünk, hogy nagyon várják a következő esztendő turisztikai találkozóját is. Az lesz a sorozat negyedik állomása.
– Érződik a diáksportban a sportolási lehetőségek új szelete?
– Feltétlenül! Példaértékűek egyéb rendezvényeink is. Tiszaújváros adott otthont például a Tánccal a drog ellen! elnevezésű sorozatnak. Ez a sport egészségmegőrző szerepére világított rá, és felhívta a figyelmet a prevenció, megelőzés fontosságára is. Az útkeresés egyik jelentős mozzanata volt a diák önkéntes képzés beindítása. Fontos a számunkra, hogy a diákokat bevonjuk a szervezőmunkába, ugyanis a jelentős versenyeken bebizonyították: képesek a feladatokat tökéletesen ellátni. Jó lenne, ha a helyi, megyei, városi rendezvényeken is bekapcsolnánk az önkéntesek munkáját. A DST felépítettsége, rendszere jók, a személyi feltételek kiválóak, és az infrastruktúra is átlagon felüli. Persze, nekünk is vannak nehézségeink, gondjaink, de a megoldást mindig megtaláltuk.
Doros László
– Milyen mérleget vonna meg, ha 2009-et kellene mérlegre tennie?
– A diáksport versenyrendszerének felépítettsége biztosít egy állandóságot. Ez a hasonlóság minden évben visszatér. 2009-ben például 648 körzeti versenyt rendeztünk, 146 megyei elődöntőnek voltunk a házigazdái. Fentieken kívül 8 országos elődöntőt, és 3 országos döntőt bonyolítottunk le. Gyorsan hozzá is teszem, hogy közmegelégedésre. Nem sorolom fel mindet, hiszen rendkívül gazdag a választék, de megemlítem, hogy csak decemberben Sajószentpéteren lebonyolítottuk a floorball diákolimpia II. korcsoportos leány elődöntőjét. A kézilabda megyei döntőnek Miskolc adott otthont, és ugyancsak a megyeszékhely volt a házigazdája a lábtenisz területi diákolimpiai döntőnek is. A teremlabdarúgás körzeti döntőjének résztvevői Kazincbarcikán találkoztak.
– Gyanítható, hogy mindezt egy jól összeszokott csapat segítségével lehet csak eredményesen megrendezni!
– Valóban így van. Látszólag kiépített az út, amely egy-egy verseny előkészítését, megszervezését és lebonyolítását mutatja. Mégis minden évben szükség van ehhez egy felelősségteljes, odaadó, lelkiismeretes munkára. A ránk háruló feladatokat korántsem lehet rutinból elvégezni. A versenyző diákokat és kollégáinkat kell megbecsülni azzal, hogy mindenre odafigyelünk és őrizzük a versenyek tisztaságát. Maradandó élményt szeretnénk nyújtani a versenyzőknek, ugyanakkor új utakat is kell keresni. Ilyenek például a kistérségi sportnapok, amelyek első hírnöke a Pitypalatty Völgyi volt. A rendezvénysorozat a 2009-es esztendőben az Abaúji, valamint a Hegyalja Napokkal egészült ki. Ezeken nemcsak a térség lakói kerültek egymással közelebbi kapcsolatba, hanem ragyogó lehetőséget kínált az iskoláknak, valamint a diákoknak is a kikapcsolódásra.
– Ha jól tudom, az egyik legjobban várt esemény a diákturisztikai találkozó volt, amely valóban átütő sikerrel zárult!
– A szabadidősportok egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a diáksport életében is. A Diákturisztikai Találkozó Szentléleken, már olyan nagy érdeklődésnek örvend, hogy vissza kell utasítani a jelentkezőket. Ebben az évben 880 résztvevőt tudtunk fogadni, tartalmas napokat töltöttünk együtt. Sokan azzal búcsúztak tőlünk, hogy nagyon várják a következő esztendő turisztikai találkozóját is. Az lesz a sorozat negyedik állomása.
– Érződik a diáksportban a sportolási lehetőségek új szelete?
– Feltétlenül! Példaértékűek egyéb rendezvényeink is. Tiszaújváros adott otthont például a Tánccal a drog ellen! elnevezésű sorozatnak. Ez a sport egészségmegőrző szerepére világított rá, és felhívta a figyelmet a prevenció, megelőzés fontosságára is. Az útkeresés egyik jelentős mozzanata volt a diák önkéntes képzés beindítása. Fontos a számunkra, hogy a diákokat bevonjuk a szervezőmunkába, ugyanis a jelentős versenyeken bebizonyították: képesek a feladatokat tökéletesen ellátni. Jó lenne, ha a helyi, megyei, városi rendezvényeken is bekapcsolnánk az önkéntesek munkáját. A DST felépítettsége, rendszere jók, a személyi feltételek kiválóak, és az infrastruktúra is átlagon felüli. Persze, nekünk is vannak nehézségeink, gondjaink, de a megoldást mindig megtaláltuk.
Doros László