Kabdebó Lóránt professzor, és felesége Dobos Marianne író két karácsonyra is szívesen emlékszik vissza, noha már több évtizedes történetekről van szó. Mindkettő II. János Pál pápához kötődő élmény.
– Olaszországban jártam 1988 decemberében feleségemmel és magunkkal vittük Regőczy István atya Isten vándora című életrajzi könyvét. Már a repülőtéren voltunk, hamarosan indult volna a gép, amikor utánunk hozták a békéscsabai nyomdából épp akkor kikerülő könyv néhány példányát, amelyet feleségem szerkesztett és rendezett sajtó alá kezdi a történetet a professzor.
– Regőczy István atya fiatalokat gyűjtött maga köré, elhagyatott gyerekeket nevelt, hogy jó útra térjenek. Ezt az akkori rendszer nem nézte jó szemmel és különböző indokokkal többször is bebörtönözték, összesen hat évre. Tehát magunkkal vittük a könyvet az útra, és Olaszországba megérkezve a vatikáni rádió magyar adásának vezetője, Szabó Ferenc jezsuita páter elvitte a pápának. A vatikáni rádióban feleségem, Dobos Marianne ismertette a könyvet.
Ahogy Kabdebó Lóránt meséli három hétig voltak Olaszországban a Római Magyar Akadémián. Kint élő magyarokkal készített emlékezéseket. Az út hivatalos része mellett természetesen volt lehetőség magánprogramokra is. Szenteste elmentek a Szent Péter bazilikába a misére, melyről hangfelvételt is készítettek, melyet a mai napig őriznek.
– A misére menet volt egy megdöbbentő élményünk, ami ma már sajnos mindennapos, megszokott látvány. A kollonádok alatt hajléktalan családok tüzeltek kályhában és főztek. A mediterrán éghajlaton nem olyan hidegek a telek, mint nálunk, de azért kabátban ment mindenki a templomba. Nagy biztonsági intézkedések voltak, még a magnetofont is átnézték, nem valami robbanószerkezet-e. Nagyon sok ember volt, felejthetetlen élmény marad örökre a számunkra. Egészen közel jött hozzánk Õszentsége. A pápa még akkor fiatal volt és délceg, pedig már túl volt az ellene elkövetett merényleten.
A másik emlékezetes karácsonyi meglepetés 1987-ben volt.
– Levelet hozott a posta, a borítékból nagy meglepetésre a pápa Õszentsége írása került elő. A mai napig féltett kincsként őrizzök a levelet.Különösen nagy emlék ez, amikor a világ boldoggá avatására készül.
Sólyom Sándor
– Olaszországban jártam 1988 decemberében feleségemmel és magunkkal vittük Regőczy István atya Isten vándora című életrajzi könyvét. Már a repülőtéren voltunk, hamarosan indult volna a gép, amikor utánunk hozták a békéscsabai nyomdából épp akkor kikerülő könyv néhány példányát, amelyet feleségem szerkesztett és rendezett sajtó alá kezdi a történetet a professzor.
– Regőczy István atya fiatalokat gyűjtött maga köré, elhagyatott gyerekeket nevelt, hogy jó útra térjenek. Ezt az akkori rendszer nem nézte jó szemmel és különböző indokokkal többször is bebörtönözték, összesen hat évre. Tehát magunkkal vittük a könyvet az útra, és Olaszországba megérkezve a vatikáni rádió magyar adásának vezetője, Szabó Ferenc jezsuita páter elvitte a pápának. A vatikáni rádióban feleségem, Dobos Marianne ismertette a könyvet.
Ahogy Kabdebó Lóránt meséli három hétig voltak Olaszországban a Római Magyar Akadémián. Kint élő magyarokkal készített emlékezéseket. Az út hivatalos része mellett természetesen volt lehetőség magánprogramokra is. Szenteste elmentek a Szent Péter bazilikába a misére, melyről hangfelvételt is készítettek, melyet a mai napig őriznek.
– A misére menet volt egy megdöbbentő élményünk, ami ma már sajnos mindennapos, megszokott látvány. A kollonádok alatt hajléktalan családok tüzeltek kályhában és főztek. A mediterrán éghajlaton nem olyan hidegek a telek, mint nálunk, de azért kabátban ment mindenki a templomba. Nagy biztonsági intézkedések voltak, még a magnetofont is átnézték, nem valami robbanószerkezet-e. Nagyon sok ember volt, felejthetetlen élmény marad örökre a számunkra. Egészen közel jött hozzánk Õszentsége. A pápa még akkor fiatal volt és délceg, pedig már túl volt az ellene elkövetett merényleten.
A másik emlékezetes karácsonyi meglepetés 1987-ben volt.
– Levelet hozott a posta, a borítékból nagy meglepetésre a pápa Õszentsége írása került elő. A mai napig féltett kincsként őrizzök a levelet.Különösen nagy emlék ez, amikor a világ boldoggá avatására készül.
Sólyom Sándor