Csevegés lett a beszélgetős est-sorozat címe, amely először január 29-én jelentkezik a Művészetek Házában, és amelyen Fodor János kérdez-get, és öt-hat meghívott vendég válaszol-gat. Az újszerű talk-showt havi rendszerességgel tervezik, az első alkalom meghívott vendégei Endrei Judit, legendás volt tévés személyiség, Zalatnay Sarolta táncdalénekes, Sándor Pál filmrendező, Gerendás Péter zeneszerző, előadóművész, Gábriel előadóművész, énekes, festő.
Fodor János sok meglepetést ígér, és jelentős eltérést a hasonló beszélgetős estekhez képest, látványban és tartalomban is. Erről beszélgettünk.
- Miért beszélgetős est és miért pont Miskolcon?
- Ez egyrészt egy nagy kísérlet, hogyan ültethetők át színpadra az ilyen típusú műsorok. Lehet-e egy olyan műsort csinálni, ami eléggé intim, úgy, hogy közben szórakoztatni is tudjon különböző műfajok keveredésével. Egy show műsort próbáltunk összeállítani, szórakoztató elemekkel. Egyáltalán nem könnyű feladat, de bízom benne, hogy tetszeni fog. Én évek óta járok Miskolcra, és valahogy megszerettem ezt a várost. Először nehéz volt, de aztán belém épült, a részemmé vált. Közben talán engem is megszerettek itt, és lett egyfajta hitelességem, ennek köszönhető, hogy a Művészetek Háza megtisztelt azzal, hogy helyet adott a műsornak.
- Mitől lesz különleges a Csevegés, mire számítsanak azok, akik jegyet váltanak rá?
- Kicsit meghökkentő módon akarjuk textílák befeszítésével elérni, hogy egyfajta aréna jellege legyen az egésznek, másfajta térélmény, mint amit megszoktak a miskolciak. Ugyanakkor rögtön egy kiállítás közepére csöppennek a nézők, amint helyet foglalnak, ez mindig az egyik vendégem munkáiból lesz majd. Már az is elég ritka, ha egy előadáson, esten egy kiállítás kellős közepén ül valaki, de jelenleg tárgyalok arról, hogy ne csak színesítsük, hanem szagosítsuk is a nézőteret. A színpadra pedig olyan embereket hívok, akik letettek már valamit az asztalra, produkcióképesek, szeretik őket és nem osztják meg a közönséget.
- Kicsit úgy hangzik az egész, mint, ha a közönség nem is közönség lenne ebben a szituációban.
- Gondolkodunk még rajta, hogy a közönség mennyire legyen részese az estnek, mennyire vonjuk be őket, hiszen nem bábokat akarunk a nézőtérre. Azt szeretném, ha szabad, nyugodt, békés est lenne, nem politikai. Olyan, ahol akár egy könnycsepp is legördülhet, miközben persze a szórakoztatás a cél. Hosszú estek lesznek, két részben egy szünettel, amelynek a vége mindig produkció. Érdekes játék lesz ez, és persze kíváncsi vagyok mennyire vevő rá a közönség, hiszen mindig az első csók a legfontosabb, ha az első est jól sikerül, akkor nem lehet baj. De biztosan fergeteges lesz, mert nagyszerű vendégeket sikerült meghívnom.
- Hogyan haladnak az előkészületek?
- Igazán jól. Nagyszerű dolog, hogy a Művészetek Háza munkatársai örömteli alázattal próbálnak segíteni, amiben csak tudnak. Nagyon pozitívan állt hozzá a színház is, díszlettel, színpadmunkával, maguktól ajánlkoztak. Tényleg mindenki nagyon segítőkész, ez nincs Budapesten, vagy más városban. Ezzel pedig vissza is tudok kanyarodni az első kérdéséhez, hogy miért pont Miskolc, hát például ezért…
Horváth I.
Fodor János sok meglepetést ígér, és jelentős eltérést a hasonló beszélgetős estekhez képest, látványban és tartalomban is. Erről beszélgettünk.
- Miért beszélgetős est és miért pont Miskolcon?
- Ez egyrészt egy nagy kísérlet, hogyan ültethetők át színpadra az ilyen típusú műsorok. Lehet-e egy olyan műsort csinálni, ami eléggé intim, úgy, hogy közben szórakoztatni is tudjon különböző műfajok keveredésével. Egy show műsort próbáltunk összeállítani, szórakoztató elemekkel. Egyáltalán nem könnyű feladat, de bízom benne, hogy tetszeni fog. Én évek óta járok Miskolcra, és valahogy megszerettem ezt a várost. Először nehéz volt, de aztán belém épült, a részemmé vált. Közben talán engem is megszerettek itt, és lett egyfajta hitelességem, ennek köszönhető, hogy a Művészetek Háza megtisztelt azzal, hogy helyet adott a műsornak.
- Mitől lesz különleges a Csevegés, mire számítsanak azok, akik jegyet váltanak rá?- Kicsit meghökkentő módon akarjuk textílák befeszítésével elérni, hogy egyfajta aréna jellege legyen az egésznek, másfajta térélmény, mint amit megszoktak a miskolciak. Ugyanakkor rögtön egy kiállítás közepére csöppennek a nézők, amint helyet foglalnak, ez mindig az egyik vendégem munkáiból lesz majd. Már az is elég ritka, ha egy előadáson, esten egy kiállítás kellős közepén ül valaki, de jelenleg tárgyalok arról, hogy ne csak színesítsük, hanem szagosítsuk is a nézőteret. A színpadra pedig olyan embereket hívok, akik letettek már valamit az asztalra, produkcióképesek, szeretik őket és nem osztják meg a közönséget.
- Kicsit úgy hangzik az egész, mint, ha a közönség nem is közönség lenne ebben a szituációban.
- Gondolkodunk még rajta, hogy a közönség mennyire legyen részese az estnek, mennyire vonjuk be őket, hiszen nem bábokat akarunk a nézőtérre. Azt szeretném, ha szabad, nyugodt, békés est lenne, nem politikai. Olyan, ahol akár egy könnycsepp is legördülhet, miközben persze a szórakoztatás a cél. Hosszú estek lesznek, két részben egy szünettel, amelynek a vége mindig produkció. Érdekes játék lesz ez, és persze kíváncsi vagyok mennyire vevő rá a közönség, hiszen mindig az első csók a legfontosabb, ha az első est jól sikerül, akkor nem lehet baj. De biztosan fergeteges lesz, mert nagyszerű vendégeket sikerült meghívnom.
- Hogyan haladnak az előkészületek?
- Igazán jól. Nagyszerű dolog, hogy a Művészetek Háza munkatársai örömteli alázattal próbálnak segíteni, amiben csak tudnak. Nagyon pozitívan állt hozzá a színház is, díszlettel, színpadmunkával, maguktól ajánlkoztak. Tényleg mindenki nagyon segítőkész, ez nincs Budapesten, vagy más városban. Ezzel pedig vissza is tudok kanyarodni az első kérdéséhez, hogy miért pont Miskolc, hát például ezért…
Horváth I.