Pedig létezik ez a sörkategória is, csak nem éppen a szupermarketek polcain kell keresni ezeket a söröket, hanem speciális sörboltokban, vagy éppen a sörfőzdékben és jobbára nem Magyarországon, bár az utóbbi években néhány drágaság a gyűjtők örömére már itthon is megtalálható.
Az átlagosnál sokszorosan magasabb ár nem indokolatlan, egyrészt, mert ezeknek a söröknek az alkoholtartalma jóval magasabb, általában 7-8 százalék feletti, szemben az átlagsörök 3,5-5,5 százalékos alkoholtartalmával, másrészt lényegesen költségesebb technológiával készülnek. Nem utolsó sorban pedig sokkal kevesebbet főznek belőlük, és minderre jön még egy kis marketing, sznobság és gyűjtőszenvedély is.
Magas alkoholtartalmú sört készíteni nem csak elhatározás kérdése. Mivel az erjesztés előtti sörcefre cukortartalma és a végtermék alkoholtartalma szoros összefüggésben van egymással, alacsony cukortartalmú sörcefréből nyilvánvalóan nem lehet magas alkoholtartalmú sört készíteni. Az átlagos sörök erjedés előtti cukorfoka általában 10-13 százalék, amit Balling foknak is szoktak nevezni. Erősebb söröket általában legalább 15-18 B°-os sörcefréből kiindulva szoktak készíteni, de találunk példát 24, 26, sőt 33 B°-os extrakttartalomra is.
Természetesen az sem mindegy, hogy mennyire engedik elerjedni az eredeti cukortartalmat. Az erjedésnek azonban egy ponton mindenképp véget vet az a tény, hogy a sörélesztő bár az alkoholképződésért dolgozik , maga nem nagyon bírja az alkoholt, és 7-8 százalékos alkoholtartalom környékén elpusztul. Második, esetleg harmadik erjesztéssel és friss élesztő bevetésével ugyan még valamivel feljebb lehet srófolni ezt az értéket, azonban 9 százalékos szesztartalom környékén a sörélesztő végleg csődöt mond.
A sörfőzőmesterek eszén azonban nem lehet ilyen egyszerűen túljárni: a második (harmadik) erjesztéshez sok esetben már whisky- vagy/és pezsgőélesztőt használnak, ami immúnisabb az alkohollal szemben. Ez esetben azonban már az is probléma, hogy a sörlében rendelkezésre álló, alkohollá feldolgozható cukor kevésnek bizonyul, ezért némi bevitt cukorral fel kell tuningolni a sörcefrét. Erre leginkább az erjedés során könnyen bomló, egyszerű cukrok alkalmasak. A több lépcsőben erjesztett sört ez után általában még több hónapig érlelik, s csak ezt követően palackozzák.
Mivel az eljárás eléggé bonyolult, és hosszú időt vesz igénybe, ezekből a sörökből viszonylag kevés készül. Nem egyszer az adott sörfőzde évente csak egy alkalommal készít ilyen különlegességet, azt is limitált szériában.
Az erős sörök jóval tovább eltarthatók, mint hétköznapi társaik. Arra is akad példa, hogy egy sörfőzde javasolja a vásárlóknak, a lepalackozott sört megfelelő körülmények között még érleljék pár évig, s csak azután fogyasszák el.
A magas alkoholtartalmú sörök nem a baráti, meccsnézős sörözések egész estét betöltő sörei. Nem véletlen, hogy általában 0,25 vagy 0,33 literes palackokban kerülnek forgalomba. Fogyasztásukat jeles alkalmakra javasolják, ünnepi menüsorba illesztve pedig aperitívként vagy digestívként, esetleg desszertekhez természetesen mindig az adott sörmárka saját poharában.
Drága ritkaságok:
Samichlaus
Az osztrák Samichlaus, a Schloss Eggenberg főzete 14 százalékos alkoholtartalmú. Minden évben csak egyszer, december 6-án főzik. Majd az erjedést követően tíz hónap elteltével palackozzák, s csak ezután kerül az üzletekbe, a sörözőkbe. (Bécs néhány sörszentélyében időnként fellelhető.)
Královská Zlatá Labut
Szintén Csehországban, csodálatos természeti környezetben, a Vltava és az Otava összefolyásánál, egy középkori vár szomszédságában működik a Pivovarsky Dvùr Zvíkov. Zlatá Labut, vagyis Arany Hattyú márkájának topsöre 26 Balling-fokos, alkoholtartalma 12 százalék. Ezer koronás árában (körülbelül 11 ezer forint) az egy éves érlelési idő mellett sokat nyomhat a latba az erősen limitált széria. Mindössze 150 számozott palackot bocsátanak forgalomba. Igaz, a szépen megmunkált fadobozba a csiszolt, csatos üveg mellé két pohár is kerül. (Kizárólag a sörfőzdében kapható, ha jókor érkezünk.)
Molnár László
Éttermi mester
Hotel Silver****
Vendéglátó igazgató
Az átlagosnál sokszorosan magasabb ár nem indokolatlan, egyrészt, mert ezeknek a söröknek az alkoholtartalma jóval magasabb, általában 7-8 százalék feletti, szemben az átlagsörök 3,5-5,5 százalékos alkoholtartalmával, másrészt lényegesen költségesebb technológiával készülnek. Nem utolsó sorban pedig sokkal kevesebbet főznek belőlük, és minderre jön még egy kis marketing, sznobság és gyűjtőszenvedély is.
Magas alkoholtartalmú sört készíteni nem csak elhatározás kérdése. Mivel az erjesztés előtti sörcefre cukortartalma és a végtermék alkoholtartalma szoros összefüggésben van egymással, alacsony cukortartalmú sörcefréből nyilvánvalóan nem lehet magas alkoholtartalmú sört készíteni. Az átlagos sörök erjedés előtti cukorfoka általában 10-13 százalék, amit Balling foknak is szoktak nevezni. Erősebb söröket általában legalább 15-18 B°-os sörcefréből kiindulva szoktak készíteni, de találunk példát 24, 26, sőt 33 B°-os extrakttartalomra is.
Természetesen az sem mindegy, hogy mennyire engedik elerjedni az eredeti cukortartalmat. Az erjedésnek azonban egy ponton mindenképp véget vet az a tény, hogy a sörélesztő bár az alkoholképződésért dolgozik , maga nem nagyon bírja az alkoholt, és 7-8 százalékos alkoholtartalom környékén elpusztul. Második, esetleg harmadik erjesztéssel és friss élesztő bevetésével ugyan még valamivel feljebb lehet srófolni ezt az értéket, azonban 9 százalékos szesztartalom környékén a sörélesztő végleg csődöt mond.
A sörfőzőmesterek eszén azonban nem lehet ilyen egyszerűen túljárni: a második (harmadik) erjesztéshez sok esetben már whisky- vagy/és pezsgőélesztőt használnak, ami immúnisabb az alkohollal szemben. Ez esetben azonban már az is probléma, hogy a sörlében rendelkezésre álló, alkohollá feldolgozható cukor kevésnek bizonyul, ezért némi bevitt cukorral fel kell tuningolni a sörcefrét. Erre leginkább az erjedés során könnyen bomló, egyszerű cukrok alkalmasak. A több lépcsőben erjesztett sört ez után általában még több hónapig érlelik, s csak ezt követően palackozzák.
Mivel az eljárás eléggé bonyolult, és hosszú időt vesz igénybe, ezekből a sörökből viszonylag kevés készül. Nem egyszer az adott sörfőzde évente csak egy alkalommal készít ilyen különlegességet, azt is limitált szériában.
Az erős sörök jóval tovább eltarthatók, mint hétköznapi társaik. Arra is akad példa, hogy egy sörfőzde javasolja a vásárlóknak, a lepalackozott sört megfelelő körülmények között még érleljék pár évig, s csak azután fogyasszák el.
A magas alkoholtartalmú sörök nem a baráti, meccsnézős sörözések egész estét betöltő sörei. Nem véletlen, hogy általában 0,25 vagy 0,33 literes palackokban kerülnek forgalomba. Fogyasztásukat jeles alkalmakra javasolják, ünnepi menüsorba illesztve pedig aperitívként vagy digestívként, esetleg desszertekhez természetesen mindig az adott sörmárka saját poharában.
Drága ritkaságok:
Samichlaus
Az osztrák Samichlaus, a Schloss Eggenberg főzete 14 százalékos alkoholtartalmú. Minden évben csak egyszer, december 6-án főzik. Majd az erjedést követően tíz hónap elteltével palackozzák, s csak ezután kerül az üzletekbe, a sörözőkbe. (Bécs néhány sörszentélyében időnként fellelhető.)Královská Zlatá Labut
Szintén Csehországban, csodálatos természeti környezetben, a Vltava és az Otava összefolyásánál, egy középkori vár szomszédságában működik a Pivovarsky Dvùr Zvíkov. Zlatá Labut, vagyis Arany Hattyú márkájának topsöre 26 Balling-fokos, alkoholtartalma 12 százalék. Ezer koronás árában (körülbelül 11 ezer forint) az egy éves érlelési idő mellett sokat nyomhat a latba az erősen limitált széria. Mindössze 150 számozott palackot bocsátanak forgalomba. Igaz, a szépen megmunkált fadobozba a csiszolt, csatos üveg mellé két pohár is kerül. (Kizárólag a sörfőzdében kapható, ha jókor érkezünk.)Molnár László
Éttermi mester
Hotel Silver****
Vendéglátó igazgató