Ugrás a tartalomra

Zenedrámák a nemzetnek

Létrehozva
Szmetana, Dvorák, Moniuszko, Erkel – saját hazájukban valamennyien a közép-kelet-európai „nemzeti operák hősei”. A Nemzeti zene, nemzeti opera című előadásában a nemzeti zenedrámák kialakulásáról, illetve az ezt életre hívó korszakról is beszél Bócz Sándor zenetörténész, a Miskolci Operafesztivál zenetörténeti sorozatának előadója április 22-én, csütörtökön a Miskolci Galéria Kondor-termében.
A monumentális olasz operák egyeduralmát a XIX. század közepén a romantikus stílus és a nemzeti operák megjelenése törte meg. Az irányzatot hasonló történelmi helyzetben, a függetlenségi mozgalmak előretörése híva életre főként Magyarországon és Csehországban, de a nemzeti stílus került előtérbe Lengyelországban, Bulgáriában, a balti államokban és a skandináv országokban.

A mintegy százötven évvel ezelőtt beérett „operatermésből” – a nemzeti zenét erőteljesen magába olvasztó jellegükre utalva – együtt szokták emlegetni a lengyel Stanislaw Moniuszko (1812-1872) Halka és Erkel Ferenc (1810-1893) Bánk bán című zenedrámáját, noha alapvető a különbség fedezhető fel a kettő között. A létező folklóranyagot feldolgozó Halka a híres poloveci-táncok révén a szláv gyökerű zenei életben elfogadott művé vált, a verbunkos formát variáló Bánk bán ilyen sikert sajnos nem tudott felmutatni. A magyar népzene (újra)felfedezésére ugyanis évtizedeket kellett még várni…