Az étlap és itallap ha belegondolunk mindig is az üzlet tükörképe volt és az napjainkban is. Fő célja az árak közlése mellett a teljes választék bemutatása. Mérete, a kivitelezés igényessége, díszítése, esetleges grafikák alkalmazása, a választék bősége mindig tükrözi az adott üzlet színvonalát és hagyományait. Fentiek miatt mindig nagyon ügyelni kell az étlapok tartalmára, szakszerűségére, esztétikus szöveg elrendezésére, választékosságára és nem utolsó sorban a többnyelvűségére.
Az étlap története mind Magyarországon, mind Nyugat-Európában rövid múltra tekinthet vissza. Megjelenését a különböző kultúrtörténeti munkák szinte egybehangzóan a XVIII. század végére teszik és a franciák, valamint az osztrákok vallják magukénak az első étlapok megjelenésének dicsőségét. A Tények a franciákat igazolják: Mai ismereteink szerint a legrégibb, eredetiben is fennmaradt étlap 1791-ből, a párizsi „Grande Taverne de la Republique”-ből való.
A hazai étlapok megjelenése valószínűleg az italmérési rendeletek és törvények megjelenésével is összefügg, mivel ezek az árat is megszabhatták. Nagyon valószínű azonban, hogy a kezdetekben - a XVII. - XVIII. század fordulóján - ez úgy történt, hogy egy táblára krétával írták az árakat, vagy szóban közölték a vendéggel.
Miután régebbi írásos emlékünk nincs ezzel kapcsolatban, az étlap megjelenését hazánkban a XIX. század elejére tehetjük. A legrégibb fennmaradt étlap a Nyíregyházi Levéltár tulajdona, 1834-es keltezésű.
Becslések szerint a XIX. század étlapjaiból mindössze 30-40 példány maradhatott fenn, ezért kultúrtörténeti értékük igen jelentős.
A századforduló elejéről származó étlapok nagyon sokban különböznek a XIX. század béliektől. Míg az első étlapok egylapos nyomtatványok voltak, addig az e század eleiek kettő, négy, vagy hat laposak. Borítójuk szecessziós grafikákkal díszített és az ételek felsorolása mellett zsúfolva voltak hirdetéssel.
A legelegánsabb éttermek, szállodák és kávéházak - Grand Hotel Hungária, Ritz, Gellért, New York - kezdetben megengedhették maguknak, hogy a napi étlapot nyomdai úton állítsák elő, de a magas költségek miatt kénytelenek voltak visszaállni a stenciles, gépelt vagy kézzel írott formához. A húszas, harmincas, negyvenes évek étlapjai még a legelőkelőbb helyeken is így készültek, vagy azt a megoldást alkalmazták, hogy az előre nyomtatott étlapra gépírással vagy kézzel vezették rá a napi ajánlatot. Több előkelő helyen alkalmaztak házinyomdát, az így készült étlapok a stencilnél jobb minőségűek voltak.A II. világháború utáni első évtizedek nem sokat változtattak az étlapok formáján. Később egyre több étterem engedhette meg magának, hogy nevével és képével, vagy egyéb díszítésekkel ellátott étlaptartót készíttessen magának.
A napi ételajánlat - mint sok étteremben, sajnos ma is - sima, sokszorosított lap, de a tartó már megfelelő küllemet mutat. A hetvenes - nyolcvanas években az első osztályú éttermek és szállodák - főleg az idegenforgalom miatt - már mutatós főleg magyaros motívumokkal díszített étlapokat nyomattak maguknak. A nyolcvanas évek közepétől újabb lendületet vett a minél díszesebb kiállítású étlap és itallap készítése. A nagyobb éttermek és szállodák saját fotóikkal ellátott, színvonalas nyomtatványokkal próbálták a vendégeket magukhoz csalogatni.
A rendszerváltást követő privatizáció feloszlatta a vendéglátó birodalmat is, ezért az új tulajdonosok az üzlet megváltozott képének megfelelő rendkívül költséges és szép kivitelű étlapokat és itallapokat nyomatattak.
Régi bálok, baráti találkozók, bankettek, szilveszteri mulatságok, diplomáciai és sportfogadások kedves emlékeit őrzik a menükártyák. Miután ünnepélyes, emlékezetes eseményekkel kapcsolatban, egy - egy alkalomra készítették, még a legrégebbről fennmaradt példányok is igen díszes egyedi kivitelűek. Szövegét papírra, kartonra, selyemre, fára, pergamenre egyaránt nyomtatták vagy írták. A menülapokon, ellentétben az étlappal nem volt ármegjelölés és választási lehetőség sem, hiszen egy, az eseményre készült ételsort tartalmazta.
Eredete jóval régebbi az étlapokénál. A Nyugat-Európában fennmaradt első menülap több forrás szerint 1470. évi és Nevil György érseki beiktatásának ünnepére készült.
Hitelesnek mondható, fennmaradt magyar menükártyák többsége a múlt század második feléből származik. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum legrégibb darabja 1863-ból való.
A fennmaradt példányokat vizsgálva kiderül, hogy a menülapok által propagált események többsége az akkori nagy szállodák és éttermek különtermeiben zajlott, a kisebb vendéglők inkább családi események – esküvő, névnap, születésnap – megrendezésében jártak az élen.
Az első világháború és az azt követő időszak nagyon kevés rendezvényt, ünnepi eseményt hozott, legalábbis a fennmaradt menükártyák tanúsága szerint. A harmincas - negyvenes években főleg a protokoll rendezvények domináltak, míg a háború utáni időszak, főleg a társadalmi változások miatt teljes visszaesést mutat. A későbbiekben a diplomáciai és sportrendezvények révén újra divatba jöttek a menükártyák, de a magánrendezvények, továbbra is elmaradtak. Némi változatosságot hoztak a nagyközönségnek szóló menülapok terén a vacsoraversenyek, szakácsparádék és idegenforgalmi rendezvények. A helyzet a mai napig sem változott, a választék talán csak a szállodák és nagyobb éttermek által rendezett szilveszteri mulatságok menükártyáival bővült.
Molnár László
Éttermi mester
Az étlap története mind Magyarországon, mind Nyugat-Európában rövid múltra tekinthet vissza. Megjelenését a különböző kultúrtörténeti munkák szinte egybehangzóan a XVIII. század végére teszik és a franciák, valamint az osztrákok vallják magukénak az első étlapok megjelenésének dicsőségét. A Tények a franciákat igazolják: Mai ismereteink szerint a legrégibb, eredetiben is fennmaradt étlap 1791-ből, a párizsi „Grande Taverne de la Republique”-ből való.
A hazai étlapok megjelenése valószínűleg az italmérési rendeletek és törvények megjelenésével is összefügg, mivel ezek az árat is megszabhatták. Nagyon valószínű azonban, hogy a kezdetekben - a XVII. - XVIII. század fordulóján - ez úgy történt, hogy egy táblára krétával írták az árakat, vagy szóban közölték a vendéggel.
Miután régebbi írásos emlékünk nincs ezzel kapcsolatban, az étlap megjelenését hazánkban a XIX. század elejére tehetjük. A legrégibb fennmaradt étlap a Nyíregyházi Levéltár tulajdona, 1834-es keltezésű.
Becslések szerint a XIX. század étlapjaiból mindössze 30-40 példány maradhatott fenn, ezért kultúrtörténeti értékük igen jelentős.
A századforduló elejéről származó étlapok nagyon sokban különböznek a XIX. század béliektől. Míg az első étlapok egylapos nyomtatványok voltak, addig az e század eleiek kettő, négy, vagy hat laposak. Borítójuk szecessziós grafikákkal díszített és az ételek felsorolása mellett zsúfolva voltak hirdetéssel.
A legelegánsabb éttermek, szállodák és kávéházak - Grand Hotel Hungária, Ritz, Gellért, New York - kezdetben megengedhették maguknak, hogy a napi étlapot nyomdai úton állítsák elő, de a magas költségek miatt kénytelenek voltak visszaállni a stenciles, gépelt vagy kézzel írott formához. A húszas, harmincas, negyvenes évek étlapjai még a legelőkelőbb helyeken is így készültek, vagy azt a megoldást alkalmazták, hogy az előre nyomtatott étlapra gépírással vagy kézzel vezették rá a napi ajánlatot. Több előkelő helyen alkalmaztak házinyomdát, az így készült étlapok a stencilnél jobb minőségűek voltak.A II. világháború utáni első évtizedek nem sokat változtattak az étlapok formáján. Később egyre több étterem engedhette meg magának, hogy nevével és képével, vagy egyéb díszítésekkel ellátott étlaptartót készíttessen magának.
A napi ételajánlat - mint sok étteremben, sajnos ma is - sima, sokszorosított lap, de a tartó már megfelelő küllemet mutat. A hetvenes - nyolcvanas években az első osztályú éttermek és szállodák - főleg az idegenforgalom miatt - már mutatós főleg magyaros motívumokkal díszített étlapokat nyomattak maguknak. A nyolcvanas évek közepétől újabb lendületet vett a minél díszesebb kiállítású étlap és itallap készítése. A nagyobb éttermek és szállodák saját fotóikkal ellátott, színvonalas nyomtatványokkal próbálták a vendégeket magukhoz csalogatni.
A rendszerváltást követő privatizáció feloszlatta a vendéglátó birodalmat is, ezért az új tulajdonosok az üzlet megváltozott képének megfelelő rendkívül költséges és szép kivitelű étlapokat és itallapokat nyomatattak.
Régi bálok, baráti találkozók, bankettek, szilveszteri mulatságok, diplomáciai és sportfogadások kedves emlékeit őrzik a menükártyák. Miután ünnepélyes, emlékezetes eseményekkel kapcsolatban, egy - egy alkalomra készítették, még a legrégebbről fennmaradt példányok is igen díszes egyedi kivitelűek. Szövegét papírra, kartonra, selyemre, fára, pergamenre egyaránt nyomtatták vagy írták. A menülapokon, ellentétben az étlappal nem volt ármegjelölés és választási lehetőség sem, hiszen egy, az eseményre készült ételsort tartalmazta.
Eredete jóval régebbi az étlapokénál. A Nyugat-Európában fennmaradt első menülap több forrás szerint 1470. évi és Nevil György érseki beiktatásának ünnepére készült.
Hitelesnek mondható, fennmaradt magyar menükártyák többsége a múlt század második feléből származik. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum legrégibb darabja 1863-ból való.
A fennmaradt példányokat vizsgálva kiderül, hogy a menülapok által propagált események többsége az akkori nagy szállodák és éttermek különtermeiben zajlott, a kisebb vendéglők inkább családi események – esküvő, névnap, születésnap – megrendezésében jártak az élen.
Az első világháború és az azt követő időszak nagyon kevés rendezvényt, ünnepi eseményt hozott, legalábbis a fennmaradt menükártyák tanúsága szerint. A harmincas - negyvenes években főleg a protokoll rendezvények domináltak, míg a háború utáni időszak, főleg a társadalmi változások miatt teljes visszaesést mutat. A későbbiekben a diplomáciai és sportrendezvények révén újra divatba jöttek a menükártyák, de a magánrendezvények, továbbra is elmaradtak. Némi változatosságot hoztak a nagyközönségnek szóló menülapok terén a vacsoraversenyek, szakácsparádék és idegenforgalmi rendezvények. A helyzet a mai napig sem változott, a választék talán csak a szállodák és nagyobb éttermek által rendezett szilveszteri mulatságok menükártyáival bővült.
Molnár LászlóÉttermi mester