Prof. dr. Patkó Gyula 1946-ban született Molnaszecsődön. Azonban már Miskolchoz is több mint négy és fél évtized köti: 1964-ben, miután kitűnő minősítésű gépésztechnikusi oklevelet szerzett a győri Jedlik Ányos Gépipari Technikumban, az akkori miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán folytatta tanulmányait. Kitüntetéses gépészmérnöki oklevelének kézhezvétele után gyakornokként a Mechanikai Tanszéken kezdte egyetemi oktatói és kutatói munkáját 1969-ben. A tanszék akadémiai kutatócsoportjának munkájába bekapcsolódva dinamikai kérdésekkel, gépek lengésvizsgálatával, programozási feladatokkal foglalkozott. Már akkor bekapcsolódott – az aspirantúra keretében, egy hathónapos ösztöndíjjal a Drezdai Műszaki Egyetemen – a nemzetközi oktató-kutató munkába. 1995-től az egyetem Szerszámgépek Tanszékének vezetője, ezt a posztját rektori munkája mellett is megtartotta. Aktív szerepet vállal a tudományos közéletben: tagja volt az MTA több bizottságának, ma a Gépszerkezettani Akadémiai Bizottságnak. Részt vesz nemzetközi szervezetek (IFToMM Technical Committee for Nonlinear Oscillations, Société Européenne pour la Formation des Ingénieurs) munkájában. Elnöke a Magyar Szabadalmi Hivatal mellett működő Külföldi Szabadalmakat Bíráló Bizottságnak. Kezdeményezésére a hivatal az országban elsőként hozta létre a Miskolci Egyetemen a Patent Library regionális szabadalmi tájékoztató központot. Oktatói és kutatásszervezési munkája elismeréseként számos kitüntetést kapott. 2006 júliusától a Miskolci Egyetem rektora, ez év júliusában immár második ciklusát kezdi. Közéleti szerepvállalásában központi szerepet játszik az egyetem, a város és a gazdaság kapcsolatának, a Miskolci Egyetem regionális szerepvállalásának erősítése.
Földvári Rudolf 1921-ben született Kispesten. 1951-ben a pártfőiskola elvégzését követően az MDP Központi Vezetősége Káderosztályának helyettes vezetője. 1952–1954 között az Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Bizottságának első titkára, tagja a fővárosi tanácsnak, az MDP Központi Vezetőségének és az MDP Politikai Bizottságának. 1953–1957 között országgyűlési képviselő. Június 13–16. között Moszkvában részt vett a szovjet és a magyar pártküldöttség tanácskozásán. Hazatérve tájékoztatta a budapesti pártvezetőket a történtekről, bírálta Rákosi Mátyást és a Politikai Bizottság munkáját. Nagy Imre kormányprogramjával egyetértve annak megvalósításán kezdett dolgozni. 1954 májusában az MDP III. kongresszusa előtt a budapesti pártértekezleten – ahol Rákosi több ellenszavazatot kapott – a szavazatszedő bizottság elnökének utasítást adott arra, hogy közölje a kongresszusi küldöttekre leadott ellenszavazatok számát is. Ezt követően kimaradt a Politikai Bizottságból, és vidékre helyezték. 1954–1956 között az MDP Borsod–Abaúj–Zemplén megyei első titkára. 1956. október 24-én a Miskolci DIMÁVAG-ban megalakult munkástanács mellé áll, tagja a megyei munkástanácsnak október 25–27-én, valamint november 1–2-án munkásküldöttséget vezetett Budapestre a kormányhoz. November 5-én a szovjetek Ungvárra deportálták, ahonnan 17-én tért haza. Ezt követően december közepéig a megyei munkástanács elnöke, majd 1957 márciusáig a megyei tanács elnöke. Ezután felhagyott a politikával, elhagyta Miskolcot és a kispesti Vörös Csillag Traktorgyárban helyezkedett el lakatosként. 1957. március 15-én kizárták az MSZMP-ből. 1957 májusában letartóztatták, a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. július 18-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. 1961-es szabadulása után a Vörös Csillag Traktorgyárban lakatos, majd műszaki vezető. Több műszaki könyv fordítója. 1981-től nyugdíjas. 1990-ben kezdeményezésére megalakult a borsodi 1956-os Munkástanácstagok Baráti Társasága. 1992–1997 között a Nagy Imre Társaság elnökségi tagja. Földvári Rudolf betegsége miatt nem tudott személyesen jelen lenni az ünnepségen, nevében leánya vette átt az elismerést.
