A Miskolc KapuCíner szerzői: Bazsányi Sándor, Bedecs László, Bene Zoltán, Berka Attila, Csabai László, Csorba Piroska, Deák-Takács Szilvia, Dicső Zsolt, Dukay Nagy Ádám, Falcsik Mari, Fazekas Csaba, Fecske Csaba, Fedor Vilmos, Ficsku Pál, Filip Gabriella, Fodor Tünde, Gáspár Ferenc, Géczi János, Gyarmati Béla, Halász Margit, Halmosi Sándor, Hegedűs Mária, Jánosi Zoltán, Jenei László, Kabdebó Lóránt, Karosi Imre, Keresztury Tibor, Király Levente, Korpa Tamás, Kunt Balázs, Láng Eszter, Lapis József, Magolcsay Nagy Gábor, Ménes Attila, Mezei Gábor, Miklya Zsolt, Mizser Attila, Molnár Krisztina Rita, Nagy Bandó András, Nagy Csilla, Nagy Gabriella, Nagy Pál, Nagy Zsuka, Novák Valentin, Onagy Zoltán, Oravecz Péter, Papp András, Petőcz András, Porkoláb Tibor, Puskás Balázs, Rónai-Balázs Zoltán, Simon Adri, Sütő Csaba András, Szalai Zsolt, Száraz Miklós György, Szávai Géza, Székelyhidi Zsolt, Szénási Miklós, Szenti Ernő, Szkárosi Endre, Tarján Tamás, Tenczer Tamás, Turányi Tamás, Ungváry Rudolf, Üveges Tamás, Vörös István, Zsávolya Zoltán, Zsille Gábor
Ízelítő az antológiából:
„...Ide menekül az ősz, / a hegyekből a tél, az Alföldről a nyár, a tengerről / a tavasz. A Sötétkapun átkel a sötétség két démona, / fogadják a menekülteket. Ide menekül maga / a tenger is a globális túlmeleg elől” -- Vörös István
„Miskolc egyedülálló város – no persze sok szempontból az. Egyedülálló vonásait két csoport rendszeresen hangsúlyozza, a lokálpatrióták és azok, akik nem kedvelik.” -- Fazekas Csaba
A ’Szinvapark’ szó – éppúgy, mint a ’Miskolc Pláza’ – saját magán kívül az égvilágon semmit nem jelent. Saját magán belül meg persze az épület ezernyi tarka-barka, harsány-zajos dolgát, no és a tarka-barka, harsány-zajos dolgokkal bíbelődő embereket. Az életformát. Az élet formáját. Hogy milyen az élet mostanság Miskolcon, az Ady hídon. -- Bazsányi Sándor
„Ha nem vagyok magamnak elég érdekes, / Miskolc mindig szívesen tönkretesz, / mikor nem vagyok elég jó magamnak, / megszerzem őt halálos kalandnak.” -- Simon Adri
„Tízpercenként elcsikorgott egy peronos villamos a Városház tér, vagy a színház felől, az utolsó lépcsőről többnyire lelépett valaki és átsétált az orrom előtt a Sötétkapun a Béke moziba. Ilyenkor igyekeztem elfordítani a tekintetemet, mert szemkontaktus esetén százöt százalékra odajött a villamosról épp leugrott csávó, testvérem, nézzél már két forintot, a Fehér farkasok megy, megnézném, csak nincs nálam lóvé, tudod.” -- Keresztury Tibor
„Soha nem lesz már akkora házam, mint akkor, soha nem lesz olyan védett fekhelyem, mint amelyik akkor végigért egy egész folyosón – Miskolc egyik kapujától a másikig.” -- Tarján Tamás
Ízelítő az antológiából:
„...Ide menekül az ősz, / a hegyekből a tél, az Alföldről a nyár, a tengerről / a tavasz. A Sötétkapun átkel a sötétség két démona, / fogadják a menekülteket. Ide menekül maga / a tenger is a globális túlmeleg elől” -- Vörös István
„Miskolc egyedülálló város – no persze sok szempontból az. Egyedülálló vonásait két csoport rendszeresen hangsúlyozza, a lokálpatrióták és azok, akik nem kedvelik.” -- Fazekas Csaba
A ’Szinvapark’ szó – éppúgy, mint a ’Miskolc Pláza’ – saját magán kívül az égvilágon semmit nem jelent. Saját magán belül meg persze az épület ezernyi tarka-barka, harsány-zajos dolgát, no és a tarka-barka, harsány-zajos dolgokkal bíbelődő embereket. Az életformát. Az élet formáját. Hogy milyen az élet mostanság Miskolcon, az Ady hídon. -- Bazsányi Sándor
„Ha nem vagyok magamnak elég érdekes, / Miskolc mindig szívesen tönkretesz, / mikor nem vagyok elég jó magamnak, / megszerzem őt halálos kalandnak.” -- Simon Adri
„Tízpercenként elcsikorgott egy peronos villamos a Városház tér, vagy a színház felől, az utolsó lépcsőről többnyire lelépett valaki és átsétált az orrom előtt a Sötétkapun a Béke moziba. Ilyenkor igyekeztem elfordítani a tekintetemet, mert szemkontaktus esetén százöt százalékra odajött a villamosról épp leugrott csávó, testvérem, nézzél már két forintot, a Fehér farkasok megy, megnézném, csak nincs nálam lóvé, tudod.” -- Keresztury Tibor
„Soha nem lesz már akkora házam, mint akkor, soha nem lesz olyan védett fekhelyem, mint amelyik akkor végigért egy egész folyosón – Miskolc egyik kapujától a másikig.” -- Tarján Tamás