A DBC-MISI 18 esztendős sportolója az ifjúsági Európa-bajnokságról kötöttfogású harmadik helyezéssel térhetett haza. Itthon, a felnőtt országos bajnokságon szabadfogásban második, kötöttben harmadik lett. A korosztályos utánpótlás bajnokságokon (U23, junior, ifjúsági) mindkét fogásnemben bajnoki címer szerzett. Huszonegyszeres magyar bajnok, junior válogatott. Tekintélyt, tiszteletet és elismerést kiváltó eredményei alapján a Sportiskolák Országos Szövetsége által kiírt pályázaton kiérdemelte az év birkózója címet.– Mikor ismerkedett meg a sportággal?
– Ötéves koromban. Akkoriban Eger közelében lakott a család, és ahogy mentünk hazafelé az óvodából, anyukámmal mindig benéztük a birkózók edzésére, amit történetesen az édesapám vezetett.
– Így már érthető a vonzódás! Most is ő foglalkozik önnel?
– Igen, de rajta kívül az edzőim között tudhatom Repka Attilát, megyénk egyetlen olimpiai bajnokát, valamint Lakatos Győzőt is. Szerencsére mindhárom szakembertől sokat tanulhatok. Egyébként gyorsan elköteleztem magam a sportág mellett, a birkózáson kívül tulajdonképpen csak a tornával kacérkodtam egy darabig.
– Mikor dőlt el, hogy a kötöttfogás mellett voksol. És mi döntött a két fogásnem között?
– 2009-ben még szabadfogásban is indultam a kontinens bajnokságon, ahol ötödik lettem. Aztán kiderült, illetve rájöttünk, hogy nekem a kötöttfogás jobban fekszik. A stílusom, a termetem, a mozgáskészségem miatt maradtam ennél.
– Hogyan élte meg az ifjúsági Európa-bajnokságon a bronzérmes helyezést?
– Az elődöntőben egy azeri sportolóval kerültem össze, és a bíró rosszul ítélt meg egy akciót. Ez nekem a döntőbe került, de lehet, hogy az aranyérembe, mert a másik ágról olyan versenyző verekedte be magát a fináléba, hogy az azerinek a legcsekélyebb gondot sem okozta. Akkor nagyon csalódott voltam, de igyekeztem magam túltenni a történteken, hiszen jönnek az újabb feladatok.
– Igaz is, hiszen edzőtáborból jött haza! Milyen események sorjáznak ön előtt?
– Két hét Tatán, aztán másfél Budapesten, és jöhet a junior Európa-bajnokság! Az eseménynek Szerbia ad otthont, szeretnék helytállni. A vetélytársakról nincs sok információm, de ez talán nem is baj, majd a szőnyegen feltérképezem őket. Júliusban ismét táborba megyek, majd következik a junior világbajnokság, amely ugrás a sötétbe.
– Ha ki kellene valamit emelni az erényei közül, mit említene elsőként?
– A kondíciómat. Szerintem jól bírom erővel a mérkőzéseket, azt is mondhatom, hogy nem fáradok el. Persze, ennek érdekében rengeteget futok, és erősítek is.
Juhász Bence a Szentpáli Szakközépiskolába jár. A 18 esztendős fiatalember szakácsnak tanul, mint mondta, szeret „kotyvasztani”. Persze, mostanában majd a szőnyegen kell kifőznie valami finomat, olyat, hogy az ellenfelek is emlegessék érte a nevét!
Doros László