A Nyíregyháza elleni vereséggel (36-18) ért véget a Divízió I-es amerikaifutball-szezon a miskolci együttes számára. Az Acélcsapat tengerentúli vezetőedzője, Phillip Hilderbrand még a siker után napokkal is bosszús a rájátszásbeli vereség miatt.
– Elégedett a csapat szereplésével?
– Igen is, meg nem is. Nem, mert finoman fogalmazva sem szeretek veszíteni. Ugyanakkor a csapat, valamint a játékosok egyénileg is nagyon sokat fejlődtek – nem csak szakmailag, emberileg is. Ha az eredménnyel nem is feltétlenül, a folyamattal elégedett vagyok, ez összességében elsőre nem rossz teljesítmény.
– Miben volt jobb a Nyíregyháza Tigers?
– Nagyon jó, összeszokott csapat a szabolcsi együttes, emellett gyors, agresszív, erős játékosok alkotják keretüket. Kiváló elkapói vannak, ugyanakkor sok az ukrán játékosuk. A külföldiek szerződtetését nem tartom jó ötletnek, mert akkor a magyarok, akik szívesen játszanának, nem kapnak lehetőséget. Én személy szerint ezért vagyok itt, hogy segítsem a magyar amerikaifutball felemelkedését.
Jól kijön játékosaival a tengerentúli tréner | fotó: Balogh Attila
– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott első magyarországi szezonja során?
– Nagyon élvezem az itteni munkát, életet. Bárhol élsz a világban, vannak jó és rossz napjaid. Számomra a legnehezebb a magyar nyelv elsajátítása, kellemetlen, hogy nem tudunk ily módon kommunikálni. Az amerikaifutball kitölti a mindennapjaimat, ugyanakkor a focipályán kívül más helyekre is eljutottam, részesévé akartam válni a közösségnek. Örülök, hogy belevágtam az újabb európai kalandba, a Steelers egy nagyszerű egyesület, és a város is tetszik.
– Mi lepte meg leginkább hazánkban?
– Nagyon érdekes az időjárás. Nálunk nincs hó, éjszaka meleg van, nappal pedig még melegebb. (Phil családja Dél-Karolinában él – a szerk.)
– Miben más az itteni élet, munka mint legutóbbi, európai állomáshelyén, Olaszországban?
– Itáliai teljesen más világ, ott csak élvezik az életet, kevésbé „komolyak”, más a kultúra, igazán pihentető ott élni. Ugyanakkor a sportág nehéz helyzetben van, hiszen az európai labdarúgás szent arrafele. Szakmailag is más a helyzet, hiszen ott csak háromszor edzettünk egy héten, és ezzel le is tudtuk a csapatmunkát, míg Miskolcon négyszer edzünk, emellett kétszer videózunk, s edzőterembe is járunk, csak a vasárnapjuk szabad a játékosoknak.
Hilderbrand intelmeit hallgatja a csapat | fotó: Balogh Szilárd
Vannak jó csapatok Olaszországban, de ott is ugyanaz a probléma, mint máshol a kontinensen: a pénz. A Super Bowlt alig tudtuk megoldani, hogy láthassuk. A szponzor mit lát? Hogy nem tudja eladni a csapaton keresztül a portékáját, hiszen nem jelenik meg a médiumokban. Összességében azt mondhatom, jobb Magyarországon, élvezem, hogy mindig van mit tennem.
– A mostani szezon során mi jelentette a legnagyobb nehézséget? Melyek voltak a csapat gyenge pontjai?
– Rengeteg sérülés sújtotta a csapatot. Elég, ha csak a három kezdő futójátékosunkat említem: valamennyien kidőltek a pontvadászat elején, közben. De a többi csapatrészt sem kímélte a sérüléshullám. A játékbeli problémák is ebből adódnak. Begyakorolunk egy új támadótaktikát, de azt nem tudjuk tökéletesen kivitelezni, ha folyamatosan másik embert kell beépíteni. A minket búcsúztató Nyíregyháza Tigers három éve ugyanazokkal az emberekkel működteti ezt a szekciót...
– Milyen az amerikaifutball utánpótlása a borsodi megyeszékhelyen?
– Sok iskolás jár le nézni a gyakorlást. A probléma az, hogy csak nézik, mert azt gondolják, hogy nem tudnák játszani, nem ismerik a szabályokat. Én azt mondom, fel kell menni a pályára, és majd kialakul, az edző és a csapat is segít! A védők dolga például igen egyszerű: megállítani a támadót. Ha valakit érdekel, azt tanácsolom, nyugodtan menjen le edzésre. A másik, nagyobb gond az anyagiak. Elég drága sport a miénk, sokezer forintot kell elkölteni, míg a pályára jutunk. Egyébként Magyarországon Budapest után Miskolcnak van a legnagyobb bázisa az utánpótlás tekintetében. De sajnos, egy toborzás utáni 50 fiatalból végül – ilyen olyan, például az említett pénzügyi okok miatt – 15-20 marad a klubnál.
– Miben kellene javulniuk ahhoz, hogy előrelépjenek a következő bajnokságban?
– Egyénileg kell fejlődniük a futballistáknak. Sok jó játékosunk van, de kevés „atlétánk”. A lábmunka, az alaptechnika, a játékosok váltása és a szerelés védekezésnél, ezek összehangolása, amikben mindenképp javulnunk kell. Kevés időm van a támadás és a védekezés összerakása mellett a special teamre, itt is szükséges a változás. Támadásban az összeszokottság hiányzik, és az elképzeléseink gyakorlatba öntésében, a végrehajtásban is előre kell lépnünk.
– Phillip Hilderbranddel?
– Nem csak az én döntésem, ki lesz jövőre a vezetőedző. Szeretnék maradni, mert van lehetőség a csapatban, de a vezetésé a végső döntés.
Soós Péter
– Elégedett a csapat szereplésével?
– Igen is, meg nem is. Nem, mert finoman fogalmazva sem szeretek veszíteni. Ugyanakkor a csapat, valamint a játékosok egyénileg is nagyon sokat fejlődtek – nem csak szakmailag, emberileg is. Ha az eredménnyel nem is feltétlenül, a folyamattal elégedett vagyok, ez összességében elsőre nem rossz teljesítmény.
– Miben volt jobb a Nyíregyháza Tigers?
– Nagyon jó, összeszokott csapat a szabolcsi együttes, emellett gyors, agresszív, erős játékosok alkotják keretüket. Kiváló elkapói vannak, ugyanakkor sok az ukrán játékosuk. A külföldiek szerződtetését nem tartom jó ötletnek, mert akkor a magyarok, akik szívesen játszanának, nem kapnak lehetőséget. Én személy szerint ezért vagyok itt, hogy segítsem a magyar amerikaifutball felemelkedését.
Jól kijön játékosaival a tengerentúli tréner | fotó: Balogh Attila
– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott első magyarországi szezonja során?
– Nagyon élvezem az itteni munkát, életet. Bárhol élsz a világban, vannak jó és rossz napjaid. Számomra a legnehezebb a magyar nyelv elsajátítása, kellemetlen, hogy nem tudunk ily módon kommunikálni. Az amerikaifutball kitölti a mindennapjaimat, ugyanakkor a focipályán kívül más helyekre is eljutottam, részesévé akartam válni a közösségnek. Örülök, hogy belevágtam az újabb európai kalandba, a Steelers egy nagyszerű egyesület, és a város is tetszik.
– Mi lepte meg leginkább hazánkban?
– Nagyon érdekes az időjárás. Nálunk nincs hó, éjszaka meleg van, nappal pedig még melegebb. (Phil családja Dél-Karolinában él – a szerk.)
– Miben más az itteni élet, munka mint legutóbbi, európai állomáshelyén, Olaszországban?
– Itáliai teljesen más világ, ott csak élvezik az életet, kevésbé „komolyak”, más a kultúra, igazán pihentető ott élni. Ugyanakkor a sportág nehéz helyzetben van, hiszen az európai labdarúgás szent arrafele. Szakmailag is más a helyzet, hiszen ott csak háromszor edzettünk egy héten, és ezzel le is tudtuk a csapatmunkát, míg Miskolcon négyszer edzünk, emellett kétszer videózunk, s edzőterembe is járunk, csak a vasárnapjuk szabad a játékosoknak.
Hilderbrand intelmeit hallgatja a csapat | fotó: Balogh Szilárd
Vannak jó csapatok Olaszországban, de ott is ugyanaz a probléma, mint máshol a kontinensen: a pénz. A Super Bowlt alig tudtuk megoldani, hogy láthassuk. A szponzor mit lát? Hogy nem tudja eladni a csapaton keresztül a portékáját, hiszen nem jelenik meg a médiumokban. Összességében azt mondhatom, jobb Magyarországon, élvezem, hogy mindig van mit tennem.
– A mostani szezon során mi jelentette a legnagyobb nehézséget? Melyek voltak a csapat gyenge pontjai?
– Rengeteg sérülés sújtotta a csapatot. Elég, ha csak a három kezdő futójátékosunkat említem: valamennyien kidőltek a pontvadászat elején, közben. De a többi csapatrészt sem kímélte a sérüléshullám. A játékbeli problémák is ebből adódnak. Begyakorolunk egy új támadótaktikát, de azt nem tudjuk tökéletesen kivitelezni, ha folyamatosan másik embert kell beépíteni. A minket búcsúztató Nyíregyháza Tigers három éve ugyanazokkal az emberekkel működteti ezt a szekciót...
– Milyen az amerikaifutball utánpótlása a borsodi megyeszékhelyen?
– Sok iskolás jár le nézni a gyakorlást. A probléma az, hogy csak nézik, mert azt gondolják, hogy nem tudnák játszani, nem ismerik a szabályokat. Én azt mondom, fel kell menni a pályára, és majd kialakul, az edző és a csapat is segít! A védők dolga például igen egyszerű: megállítani a támadót. Ha valakit érdekel, azt tanácsolom, nyugodtan menjen le edzésre. A másik, nagyobb gond az anyagiak. Elég drága sport a miénk, sokezer forintot kell elkölteni, míg a pályára jutunk. Egyébként Magyarországon Budapest után Miskolcnak van a legnagyobb bázisa az utánpótlás tekintetében. De sajnos, egy toborzás utáni 50 fiatalból végül – ilyen olyan, például az említett pénzügyi okok miatt – 15-20 marad a klubnál.
– Miben kellene javulniuk ahhoz, hogy előrelépjenek a következő bajnokságban?
– Egyénileg kell fejlődniük a futballistáknak. Sok jó játékosunk van, de kevés „atlétánk”. A lábmunka, az alaptechnika, a játékosok váltása és a szerelés védekezésnél, ezek összehangolása, amikben mindenképp javulnunk kell. Kevés időm van a támadás és a védekezés összerakása mellett a special teamre, itt is szükséges a változás. Támadásban az összeszokottság hiányzik, és az elképzeléseink gyakorlatba öntésében, a végrehajtásban is előre kell lépnünk.
– Phillip Hilderbranddel?
– Nem csak az én döntésem, ki lesz jövőre a vezetőedző. Szeretnék maradni, mert van lehetőség a csapatban, de a vezetésé a végső döntés.
Soós Péter