A gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmények ügyében kellett a vádlottak padjára ülnie Ó Rolandnak és 29 társának. Tekintettel a vádlottak és védőik nagy számára, a tárgyalást a megyei bíróság nagytermében kezdte el tárgyalni Czibrik Attila, akinek személyében az egyik legkeményebb, legprecízebb bírót szignálták ki az ügyre. A névsorolvasáskor kiderült, hogy három vádlott, köztük a másodrendű N. Andrea nem jelent meg a tárgyalás kezdetére, ezért a bíró elrendelte a belföldi elfogatóparancs kiadatását ellenük. Érdekes módon a hölgy jó fél óra múlva, a vádirat ismertetése közben előkerült. A bíró szavaival élve „igen nagy nyomatékkal” figyelmeztette a lehetséges jogkövetkezményekre… Egy másik vádlott időben megérkezett – munkásruhába öltözve. A bíró felhívta a figyelmét arra, hogy legközelebb ruházatában is adja meg a kellő tiszteletet a bíróság számára.
A tárgyaláskezdéskor szokásos adminisztrációt követően a vádirat ismertetésével indult meg az érdemi tárgyalás. Az ügyész igen csak vaskos paksamétát olvasott fel. Mint kiderült, 2006-ban indult a fiatalok lakáshoz juttatását célzó állami program feltételeinek kijátszásával történő, a köztudatban „fészekrakó”-ként elhíresült bűncselekmény-sorozat. A máshol ismertté vált módszert alkalmazták a vádirat szerint Ó. Rolandék is, nevezetesen valótlan munkáltatói igazolást csatoltak be, hogy a kuncsaftok igénybe tudják venni az állami támogatást. Ezt követően a valódi értéknél jóval magasabb összeget írtak be az adásvételi szerződésbe (az egyik középszeri lakás esetében például 5,8 millió forint helyett 7,12 szerepelt). Mint kiderült, az adásvétellel, hivatalos ügyek intézésével kapcsolatos költségeket akár meg is előlegezték a kuncsaftoknak. Természetesen nem jótékonykodtak, mivel bőségesen visszajött nekik a támogatásból visszaosztott pénzből.
A szerződésbe a költségeken túl nyilván azért írtak a valóságosnál magasabb összeget, mivel az állami feltételek szerint a vásárlás összegének maximum a 90 százalékát tehette ki a támogatás, a kuncsaftok meg valójában nem tettek bele pénzt… Az említett avasi esetnél, miután kiborult a bili és megindult a nyomozás, kiderült, hogy a vásárló valójában munkanélküli járadékból, illetve szociális segélyből élt. Tehát nem volt esélye arra, hogy törleszteni tudjon, mivel nem volt rendszeres jövedelme.
Később finomodott a módszer. Egy másik ügyben már nem csak hamis munkáltatói igazolást szereztek, hanem három hónapon át a „fizetést” is átutalták a kuncsaft számlájára, amit a felvételt követően természetesen visszafizetett a szervezőknek… Előfordult, hogy az ügyfél már szerepelt a bankközi BAR-listán, tehát nem volt jogosult hitel felvételre, de erre is találtak megoldást.
A vádirat tanúsága szerint sokáig olajozottan működött a gépezet és jelentős kárt okoztak – elsősorban – a kézfizető kezességet vállaló állam számára. A tárgyalás minden bizonnyal jó ideig eltart…
A szünet elrendelésekor Czibrik Attila bíró figyelmeztette az ügyvédeket is, hogy az általa mondott időpont, szavaival élve szent, elvárja a pontos megjelenést.
Szöveg és fotó: Cs. L.
A tárgyaláskezdéskor szokásos adminisztrációt követően a vádirat ismertetésével indult meg az érdemi tárgyalás. Az ügyész igen csak vaskos paksamétát olvasott fel. Mint kiderült, 2006-ban indult a fiatalok lakáshoz juttatását célzó állami program feltételeinek kijátszásával történő, a köztudatban „fészekrakó”-ként elhíresült bűncselekmény-sorozat. A máshol ismertté vált módszert alkalmazták a vádirat szerint Ó. Rolandék is, nevezetesen valótlan munkáltatói igazolást csatoltak be, hogy a kuncsaftok igénybe tudják venni az állami támogatást. Ezt követően a valódi értéknél jóval magasabb összeget írtak be az adásvételi szerződésbe (az egyik középszeri lakás esetében például 5,8 millió forint helyett 7,12 szerepelt). Mint kiderült, az adásvétellel, hivatalos ügyek intézésével kapcsolatos költségeket akár meg is előlegezték a kuncsaftoknak. Természetesen nem jótékonykodtak, mivel bőségesen visszajött nekik a támogatásból visszaosztott pénzből.
A szerződésbe a költségeken túl nyilván azért írtak a valóságosnál magasabb összeget, mivel az állami feltételek szerint a vásárlás összegének maximum a 90 százalékát tehette ki a támogatás, a kuncsaftok meg valójában nem tettek bele pénzt… Az említett avasi esetnél, miután kiborult a bili és megindult a nyomozás, kiderült, hogy a vásárló valójában munkanélküli járadékból, illetve szociális segélyből élt. Tehát nem volt esélye arra, hogy törleszteni tudjon, mivel nem volt rendszeres jövedelme.
Később finomodott a módszer. Egy másik ügyben már nem csak hamis munkáltatói igazolást szereztek, hanem három hónapon át a „fizetést” is átutalták a kuncsaft számlájára, amit a felvételt követően természetesen visszafizetett a szervezőknek… Előfordult, hogy az ügyfél már szerepelt a bankközi BAR-listán, tehát nem volt jogosult hitel felvételre, de erre is találtak megoldást.
A vádirat tanúsága szerint sokáig olajozottan működött a gépezet és jelentős kárt okoztak – elsősorban – a kézfizető kezességet vállaló állam számára. A tárgyalás minden bizonnyal jó ideig eltart…
A szünet elrendelésekor Czibrik Attila bíró figyelmeztette az ügyvédeket is, hogy az általa mondott időpont, szavaival élve szent, elvárja a pontos megjelenést.
Szöveg és fotó: Cs. L.