– Annak idején szinte minden második fiúgyerek vadászpilóta vagy űrhajós szeretett volna lenni. Ön is így volt ezzel? – Kisgyerekként sosem akartam pilóta lenni, viszont mindig is kedveltem a sportot, ezen belül is első sorban a labdarúgást, ezért focista szerettem volna lenni. A kilences számot kaptam, mert imádtam gólt lőni – elevenítette fel a fél évszázaddal ezelőtti időket Farkas Bertalan, akivel a hétvégén, egy veterán tenisztornán futottunk össze Miskolcon.
– Csalódott, hogy nem törhetett Törőcsik babérjaira, nem lett profi labdarúgó?
– Nem. A sors így akarta. Végül örültem, hogy nem lettem labdarúgó, mert az űrhajós bármikor beszállhat focizni, a focista viszont nem fog űrhajózni…
– Ûrhajós és katonadiplomata pályafutása jól ismert, viszont az már kevésbé mivel, hogyan tölti idejét, mint nyugdíjas?
– Több, mint tíz éve vagyok nyugdíjas. Létrehoztam egy alapítványt, a Space for Earth Alapítványt, amelynek tagjai sorában 12 ország 18 űrhajósa található. Ennek a munkája elég komoly elfoglaltságot jelent számomra. A nemzetközi űrhajós szövetségnek is a tagja vagyok. Sok-sok hazai és külföldi programon veszek részt. A középiskoláktól az egyetemekig számtalan helyen tartok élménybeszámolót. A jövő héten utazok Németországba, itthon leszek három napot, majd utazok tovább Törökországba, nem sokkal később az USA, majd Ciprus következik. Ebben az évben eddig többet voltam külföldön, mint Magyarországon. Tisztelik, becsülik az űrhajósokat. Büszke vagyok magyarságomra, de itthon másképpen kezelik a dolgokat. Külföldön mindenütt jó a tapasztalatom, egy nemzet űrhajósaként fogadnak.
– Az űrben járt magyarok tekintetében már nem egyedüli, mivel Charles Simonyinak is sikerült, mint űrtúrista. Más előtt is adott ez a lehetőség. Viszont véleménye szerint mikor jut önhöz hasonlóan kutatóűrhajósként újra magyar a kozmoszba?
– Ha a privát cégek, akik űrkutatással foglalkoznak a jövőben gondolkodnak, valamit le szeretnének tenni az asztalra és az állami is melléjük áll, akkor elképzelhető, hogy újra lesz magyar űrhajós. Azt azonban tudni kell, hogy hihetetlen költséges az űrkutatás. Amit ezen a téren elért az ország arra büszkének kell lenni. Meg kellene értetni a politikával, hogy részesei vagyunk a nemzetközi együttműködésnek. Ha kimaradunk belőle nehéz visszakerülni… A magyar szellemi tőke, a kutatók munkássága annál többet érdemel, hogy félre lehetne dobni – vélekedett Farkas Bertalan.
Egyébként az egyetemi teniszpályán a hely szelleme is megkísértette űrhajósunkat. Elárulta kisvárdai diákként majdnem a Nehézipari Műszaki Egyetemre került, de végül a repülést választotta. Mondhatjuk utólag, hogy szerencsére. Most is figyelemmel kíséri a Miskolcon folyó kutatásokat, különösen Bárczy Pál professzor űrkemencéjének sorsát. A professzor laborjában egy vitrinben viszont Farkas Bertalan űrutazásának néhány relikviája látható.
Csontos László
Fotó: Juhász Ákos