A magyar diadal egyben Európa ünnepét is jelentette: a kontinens uralkodói és a szentszék örömmel nyugtázta, hogy sikerült megállítani a török expanziót – bár látva az Oszmán Birodalom erejét, talán tisztában voltak azzal is, hogy csak időt sikerült nyerniük, és újabb támadások várhatók. Mindenesetre csaknem 70 évig – hiszen nagyobb török támadás csak 1521-ben érte Magyarországot, de Nándorfehérvár ekkor már el is esett – szilárdan állt a magyar végvárrendszer, védve ezzel mind Magyarország, mind Európa keresztény lakosságát.Hunyadi János, Szilágyi Mihály és Kapisztrán János nevére ki ne emlékezne iskolai tanulmányaiból, de hogy miért húzzák délben a harangot, annak eredete is sokak számára ismerős – bár a köztudatban némiképp pontatlanul él a déli haranghúzás története. Ugyanis már 1456 júniusában kiadott III. Callixtus pápa egy bullát, amelyben kérte a keresztényeket: imádkozzanak minden nap azért, hogy Isten fordítsa el a török veszedelmet az európai kereszténység feje felől, és segítse a magyarokat szent harcukban. Ennek jeleként délben minden keresztény templom harangjai konduljanak meg. Így tehát nem helyes az a közhiedelem, miszerint a pápa a nándorfehérvári győzelem emlékére rendelte el a déli harangszót. Kétségtelen viszont, hogy az 1456-os diadal emlékére szólnak délben a harangok.
Látható tehát, hogy nem csupán a magyar, hanem az egész keresztény Európa történelmének fontos eseménye a nándorfehérvári győzelem – a diadal napját ezért is tartották méltónak arra, hogy emléknappá nyilvánítsák, amely a hazafiság, az önfeláldozás, a helytállás és a keresztény hit máig élő példaképe. Az emléknap célja, hogy a magyar nemzet minden évfordulón méltó módon emlékezhessen a nándorfehérvári hősökre és áldozatvállalásukra. Az ötlet egyébként nem új keletű, hiszen Visy Zsolt régész, egyetemi tanár már az év elején felvetette az emléknappá nyilvánítás ötletét. Maga is kiemelte, hogy ez az esemény kitűnően alkalmas a magyar nép európaiságának bizonyítására, mindemellett a nemzetközi összefogás sikeres múltbéli példája is.2011. július 22-én ünnepeljük a nándorfehérvári diadal 555. évfordulóját.
Megkérdeztük olvasóinkat, milyen emlékeik vannak az iskolából az eseménnyel kapcsolatban, és mennyire tartják fontosnak a jeles történelmi évfordulók megünneplését.
Jakabné Supák Éva: Középiskolás koromban nem igazán érdekelt a történelem, de Hunyadi János és Dugovics Titusz neve azért ismerősen cseng. Az évfordulóról és az esemény nemzeti emléknappá nyilvánításáról nem hallottam, de fontosnak tartom a megemlékezést, valamint azt is ma már, hogy ismerjük a történelmünket. Ezt szem előtt tartom a gyermeknevelésben is.
Boros Andrea: Úgy gondolom, hogy nem árt emlékeztetni az embereket nemzetük történelméről, hiszen én magam is rég tanultam történelmet, és bizony már megkoptak az ismereteim. A nándorfehérvári diadal azért van annyira fontos esemény, hogy például Hunyadi János neve azonnal beugrik. Szerintem a megemlékezések is szükségesek, így legalább nem felejtjük el történelmünk fontosabb eseményeit.
Soós Áron: Nem tudtam róla, hogy idén ünnepeljük a nándorfehérvári diadal 555. évfordulóját, de a történelmünk ismeretét fontosnak tartom, hiszen sokat tanulhat belőle az ember: korábban elkövetett hibákat talán nem ismétlünk meg. Hunyadi János tettei számomra sem ismeretlenek, meg persze a déli harangszó eredetével is tisztában vagyok.
Tari Edit: Ha Nándorfehérvárról kérdeznek, akkor Dugovics Titusz neve jut eszembe. Õ volt az ugye, aki magával rántotta török ellenfelét a mélybe, mikor ki akarta tűzni a vár fokára a félholdas zászlót. A megemlékezésekkel kapcsolatban viszont megjegyezném, hogy nehezen viselem, ha ok nélkül politikai dolgokat vonnak bele. Persze maga a történelem ismerete fontos, hiszen erősíti a magyarságtudatot. A 2. világháborút megelőzően talán lenne még pár esemény, amiről érdemes lenne megemlékezni, de az azutáni dolgokról inkább nem – amikor cselekedtek, akkor is inkább rossz irányba tették.Kujan I.
Fotó: Mocsári László