1810-ben kezdték el a tógát helyének mélyítését, vagyis a teherbíró kristályos mészkő felszínének elérését, amelyre a gát felépíthető volt. 1810-1812 között a duzzasztott tó maradandóan megváltoztatta a környezetet, de nem volt alkalmas a nyaralókkal, villákkal való körbeépítésre. A Palotaszálló átadásakor a tó hossza 1200 méter, legnagyobb szélessége 120 méter, átlagos mélysége pedig 10 méter volt. A tó védgátját a nagy nyomás miatt erősíteni és emelni kellett, így a befejezés évét 1815-ben határozták meg. A 20. század eleji képeslap is a védgátról készült, amely egyben közlekedési út is. A Palotaszálló építésekor a tógátat megerősítették, s ezen át halad a Miskolc-Eger közötti erdei országút, amely számos sportrendezvénynek biztosított helyszínt.
(Gyurkó Péter képeslapja, Dobrossy István szövege, Mocsári László fotója)