Emmi és Leo ismeretlen ismerősök, akik a modern világ hálójában botlanak egymásba és a nappalok többé nem fontosak, csupán az esték, amikor a számítógépet bekapcsolják és az email-fiókban találkoznak.
Felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet sikeres egy olyan színpadi előadás, amelyben a szereplők emaileket olvasnak fel, a választ pedig Fullajtár Andrea és Õze Áron játéka és a történet mélysége adja meg a közönségnek.
Emmi és Leo egy folyóirat-lemondási procedúra során gabalyodik egymásba. A véletlen éppannyira szerencsés, mint amennyire szerencsétlen. Adott egy férfi, akinek barátnője van, bár kapcsolatuk inkább mondható kaotikusnak, mint idillinek és van egy nő, aki férjezett, van két nevelt gyereke és boldog családi életet él. Ilyen körülmények között mégis miért kerül két idegen olyan közel egymáshoz, amennyire csak lehet?
A titok talán éppen az, hogy semmi sem kötelező. Nincs muszáj, nincs titok, nincs sötétség, nincs megfelelési kényszer, csak az őszinte, játékok nélküli kapcsolat, a megismerés öröme, szabadság, lehetőség és az, hogy bármi kimondható. Emmi és Leo pedig ki is mondja.
Kellemes, komikus és minimál történet, amiben két ember között ártatlanul létrejön egy kép, majd a téma középpontjában már a két ember közti kötődés áll.
A kettejük között zajló élet és a valóság, és ennek az életnek a valósága.
Göttinger Pál rendező megelégszik azzal, hogy a szereplők azonosulnak karakterükkel, és jelen vannak a történetben. Úgy beszélnek egymással, hogy egymásra sem néznek, mégis izzik a levegő, érzékelhető a két ember közötti kapcsolat valódi mélysége.
Az Óbudai Társaskör, a Kultkikötő és az Orlai Produkciós Iroda közösen létrehozott előadását nézve a közönségnek be kell látnia, hogy ennek a történetnek csak úgy lehet vége, hogy nincs vége. Az illúzió eltűnik, a valóság mégis bekopog, hiszen egy idő után dönteni kell. A döntés pedig korlát, ami megöli a szabadságot.
A lebilincselően szórakoztató és magával ragadó darabot az Óbudai Társaskör színháztermében teltházas siker kísérte, augusztus 4-én pedig Miskolctapolcára is érkezik egy kis Gyógyír északi szélre.
Kiss J.
Felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet sikeres egy olyan színpadi előadás, amelyben a szereplők emaileket olvasnak fel, a választ pedig Fullajtár Andrea és Õze Áron játéka és a történet mélysége adja meg a közönségnek.
Emmi és Leo egy folyóirat-lemondási procedúra során gabalyodik egymásba. A véletlen éppannyira szerencsés, mint amennyire szerencsétlen. Adott egy férfi, akinek barátnője van, bár kapcsolatuk inkább mondható kaotikusnak, mint idillinek és van egy nő, aki férjezett, van két nevelt gyereke és boldog családi életet él. Ilyen körülmények között mégis miért kerül két idegen olyan közel egymáshoz, amennyire csak lehet?
A titok talán éppen az, hogy semmi sem kötelező. Nincs muszáj, nincs titok, nincs sötétség, nincs megfelelési kényszer, csak az őszinte, játékok nélküli kapcsolat, a megismerés öröme, szabadság, lehetőség és az, hogy bármi kimondható. Emmi és Leo pedig ki is mondja.
Kellemes, komikus és minimál történet, amiben két ember között ártatlanul létrejön egy kép, majd a téma középpontjában már a két ember közti kötődés áll.
A kettejük között zajló élet és a valóság, és ennek az életnek a valósága.
Göttinger Pál rendező megelégszik azzal, hogy a szereplők azonosulnak karakterükkel, és jelen vannak a történetben. Úgy beszélnek egymással, hogy egymásra sem néznek, mégis izzik a levegő, érzékelhető a két ember közötti kapcsolat valódi mélysége.
Az Óbudai Társaskör, a Kultkikötő és az Orlai Produkciós Iroda közösen létrehozott előadását nézve a közönségnek be kell látnia, hogy ennek a történetnek csak úgy lehet vége, hogy nincs vége. Az illúzió eltűnik, a valóság mégis bekopog, hiszen egy idő után dönteni kell. A döntés pedig korlát, ami megöli a szabadságot.
A lebilincselően szórakoztató és magával ragadó darabot az Óbudai Társaskör színháztermében teltházas siker kísérte, augusztus 4-én pedig Miskolctapolcára is érkezik egy kis Gyógyír északi szélre.
Kiss J.