Varga Glória: Középiskolás korom óta dohányzom, de azóta többször is próbáltam letenni a cigarettát. Az elmúlt 8 évre visszatekintve azonban elmondhatom: kevés sikerrel. Túlzottan is szeretek dohányozni, főleg, ha társaságban vagyok. Be kell vallanom: sajnos rám az ilyen típusú kampányok abszolút nincsenek hatással, inkább magamat kellene meggyőznöm, hogy letegyem a cigit. Véleményem szerint ugyanis pusztán akarati kérdés az egész.Orbán Károly: Hosszabb időre, 2 évre egyetlen egyszer sikerült leszoknom a
cigarettáról: amikor komolyabb betegség ért, akkor sikerült megállnom, hogy ne gyújtsak rá. Egy erősebb stresszhatásra azonban újra elkezdtem, és azóta is, immár több mint 10 éve dohányzom. Már nem is gondolok arra, hogy leszokjak, de talán egy újabb betegség eltántorítana a cigarettától. A probléma egyébként szerintem lelki eredetű: stressz hatására, mintegy pótcselekvésként szokik rá valaki a cigire, holott mindenki tisztában van vele, hogy semmi értelme.
Kővári Lajosné: Durván 30 éve dohányzom, de sajnos el kell mondanom: egyetlen hét kivételével, amikor is kórházban voltam, nem sikerült megállnom, hogy rá ne gyújtsak. Ismerem a különböző, leszokást segítő praktikákat és módszereket, mégis azt gondolom, hogy ez pusztán akarati kérdés. A kezdeti napi pár szál után ma már egy dobozzal szívok. Talán csak a dohányáru termékek árának drasztikus növekedése esetén gondolkodnék el azon, hogy letegyem-e a cigit.Kővári Katalin: Megmondom őszintén, hiába dohányzom már mintegy 8 éve,
engem kifejezetten zavar a cigarettafüst. Ha betérek egy kávézóba, vagy elmegyek szórakozni, szinte elrettent a füst attól, hogy belépjek – annyira azonban mégsem zavar, hogy letegyem a cigit. Amikor a párom külföldre utazott egy hónapra, akkor sikerült időlegesen letennem, de hamar visszaszoktam. Viszont szerintem nem szívok sokat: a napi fél doboz véleményem szerint még elfogadható mennyiség.Kujan I.
Fotó: Juhász Ákos