Bibó István pályafutásának első éveiben jogfilozófiával foglalkozott, érdeklődése azonban hamarosan a politikaelmélet felé fordult. Csatlakozott a népi mozgalomhoz, majd az 1956-os forradalom idején a Nagy Imre-kormány államminisztere volt. A forradalom leverése után letartóztatták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1963-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően élete végéig belső emigrációban élt.
– Hogyan foglalható össze Bibó István politikai hitvallása? Melyek voltak a főbb politikai nézetei?
– Bibó képviselte talán a leghitelesebben a demokrácia eszmerendszerét a 20. századi Magyarországon, és elveit soha, semmilyen körülmények között nem adta fel. Már a Horthy-korszakban, majd a második világháború utáni években, az 1956-ot követő elhallgattatása idején is ragaszkodott a kelet-európai népek egyenjogúságának, megbékélésének eszméjéhez. Kritikus módon, felkészült társadalomtudósként elemezte az 1945 előtti "úri Magyarországot" ugyanúgy, mint az 1948 utáni diktatúrák különböző megnyilvánulásait.
– Melyek voltak politikai pályájának főbb fordulópontjai?
– Noha a Nemzeti Parasztpárt (1956-ban: Petőfi Párt) tagjaként vállalt politikai szerepet, róla tényleg elmondható, hogy pártpolitikai elkötelezettség nélkül, elvi alapon fejtett ki hiteles közéleti tevékenységet. Ha fordulópontokat kell kiemelni, 1945 mindenképp az: Bibó ekkor került a közélet első vonalába, a választójogi és a közigazgatási reform kapcsán mindent elkövetett egy új demokrácia építésére. Közben egyetemi tanár, akadémikus volt, 1950-ben azonban minden pozíciójából kiszorították.
– 1956-ban aztán a Nagy Imre kormány államminisztereként tűnt fel.
– Legendássá vált, hogy a szovjet invázió idején sem hagyta el a parlamentet, hanem megírta a nyugati államokhoz intézett nyilatkozatát, illetve letartóztatásáig azokat az emlékiratokat, melyek az 56-os forradalom első, ám máig helytálló diagnózisai, Magyarország sorsának átfogó igényű elemzései. Nem sokon múlt, hogy "csak" életfogytiglani börtönbüntetést kapott. 1963-ban szabadult, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárosaként dolgozott, nem léphetett a nyilvánosság elé, ám társadalmi és politikai elemzéseit ekkor is folyamatosan írta. Főbb elméleti munkái közül érdemes kiemelni az 1945 októberében megjelent A magyar demokrácia válsága című írását, valamint az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című esszéjét.
– Sokan a 20. század egyik, ha nem a legnagyobb magyar politikai gondolkodójának tartják ma is.
– Kortársai közül való kiemelkedését több tényező együttese indokolja. Egyrészt óriási, valóban "európai" léptékű társadalomtudós, jogász, eszmetörténész volt, másrészt politikai elveit a demokrácia következetes képviselete jellemezte. Nem törték meg a börtönévek, az értelmiségi, számára lételemnek számító nyilvánosságtól való elzárása sem. Úgy elemezte a 20. század tekintélyuralmi rendszereit és diktatúráit, hogy közben maga is átélője, elszenvedője volt azoknak, mégis képes volt a kívülálló tudós, elemző pozíciójába helyezkedni. Nem véletlen, hogy az 1980-as évek demokratikus ellenzéke nem kis részben az ő szellemi útmutatásai alapján szocializálódott, a rendszerváltás korában pedig nagyon is elevenen visszhangzottak korábbi írásai. És nem véletlen az sem, hogy annyira elkötelezett demokrata volt, hogy a mai politikai elit egy része egyszerűen nem tud (talán nem is akar) Bibó életművével foglalkozni.
Bibó István születésének 100. évfordulóját a Magyar Posta alkalmi bélyeg kibocsátásával köszöntötte. A születési centenáriumot köszöntő bélyegkép előterében az alkotó Bibó István látható, a háttérben legendássá vált mondata: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni” olvasható, továbbá életének fontos évszámai (1956, -58 és -63), valamint az Országház sziluettje fedezhető fel.
Kujan I.
– Hogyan foglalható össze Bibó István politikai hitvallása? Melyek voltak a főbb politikai nézetei?
– Bibó képviselte talán a leghitelesebben a demokrácia eszmerendszerét a 20. századi Magyarországon, és elveit soha, semmilyen körülmények között nem adta fel. Már a Horthy-korszakban, majd a második világháború utáni években, az 1956-ot követő elhallgattatása idején is ragaszkodott a kelet-európai népek egyenjogúságának, megbékélésének eszméjéhez. Kritikus módon, felkészült társadalomtudósként elemezte az 1945 előtti "úri Magyarországot" ugyanúgy, mint az 1948 utáni diktatúrák különböző megnyilvánulásait.
– Melyek voltak politikai pályájának főbb fordulópontjai?
– Noha a Nemzeti Parasztpárt (1956-ban: Petőfi Párt) tagjaként vállalt politikai szerepet, róla tényleg elmondható, hogy pártpolitikai elkötelezettség nélkül, elvi alapon fejtett ki hiteles közéleti tevékenységet. Ha fordulópontokat kell kiemelni, 1945 mindenképp az: Bibó ekkor került a közélet első vonalába, a választójogi és a közigazgatási reform kapcsán mindent elkövetett egy új demokrácia építésére. Közben egyetemi tanár, akadémikus volt, 1950-ben azonban minden pozíciójából kiszorították.
– 1956-ban aztán a Nagy Imre kormány államminisztereként tűnt fel.
– Legendássá vált, hogy a szovjet invázió idején sem hagyta el a parlamentet, hanem megírta a nyugati államokhoz intézett nyilatkozatát, illetve letartóztatásáig azokat az emlékiratokat, melyek az 56-os forradalom első, ám máig helytálló diagnózisai, Magyarország sorsának átfogó igényű elemzései. Nem sokon múlt, hogy "csak" életfogytiglani börtönbüntetést kapott. 1963-ban szabadult, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárosaként dolgozott, nem léphetett a nyilvánosság elé, ám társadalmi és politikai elemzéseit ekkor is folyamatosan írta. Főbb elméleti munkái közül érdemes kiemelni az 1945 októberében megjelent A magyar demokrácia válsága című írását, valamint az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című esszéjét.
– Sokan a 20. század egyik, ha nem a legnagyobb magyar politikai gondolkodójának tartják ma is.
– Kortársai közül való kiemelkedését több tényező együttese indokolja. Egyrészt óriási, valóban "európai" léptékű társadalomtudós, jogász, eszmetörténész volt, másrészt politikai elveit a demokrácia következetes képviselete jellemezte. Nem törték meg a börtönévek, az értelmiségi, számára lételemnek számító nyilvánosságtól való elzárása sem. Úgy elemezte a 20. század tekintélyuralmi rendszereit és diktatúráit, hogy közben maga is átélője, elszenvedője volt azoknak, mégis képes volt a kívülálló tudós, elemző pozíciójába helyezkedni. Nem véletlen, hogy az 1980-as évek demokratikus ellenzéke nem kis részben az ő szellemi útmutatásai alapján szocializálódott, a rendszerváltás korában pedig nagyon is elevenen visszhangzottak korábbi írásai. És nem véletlen az sem, hogy annyira elkötelezett demokrata volt, hogy a mai politikai elit egy része egyszerűen nem tud (talán nem is akar) Bibó életművével foglalkozni.
Bibó István születésének 100. évfordulóját a Magyar Posta alkalmi bélyeg kibocsátásával köszöntötte. A születési centenáriumot köszöntő bélyegkép előterében az alkotó Bibó István látható, a háttérben legendássá vált mondata: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni” olvasható, továbbá életének fontos évszámai (1956, -58 és -63), valamint az Országház sziluettje fedezhető fel.
Kujan I.